Van itt még valaki?
Lehet, hogy kicsit el vagyok havazva, lehet, hogy nem bírok a bélgyulladásommal, amire pénteken bekaptam egy vírust pluszban, még két kolléga ugyanezzel küzd. És mivel az egyik a Kollegina, aki kijelentette, hogy az ágyból sem kel ki és ketten nem hiányozhatunk, így én szívok idebent. Ver a víz és már kevéssé megy a hasam, a hányás tompult reggel óta, de még mindig szédülök és fáj a fejem és képesek azzal baxtatni, hogy akkor miért nem megyek haza, amikor nem mehetek.
Amikor még volt erőm, pasizgattam, de hétvégén a Pincért, meg a Rosszfiút is lemondtam sajna. És holnap egy új kismacska, azt még meglátom. Műegyetemista és Jogászhallgató pedig lelkesen vár rám, olyan kis jólneveltek.
Merthogy Jogászhallgató is dobta a pár hetes kapcsolatát, már közben is találkozni akart velem, látszott, hogy nem gondolja komolyan a lánnyal.
A strandot is lemondtam TCsV-vel, az még rosszabb! :(
Egy vidéki, harmincsok fős kertipartira elmentem, de csak azért, mert három cimbi sofőrje voltam és őket nem hagyhattam Pesten. Jó buli volt, de szédültem végig. Ott összefutottam gyerekkori ismerősömmel, apu jóbarátjának fiával. Nosztalgiáztunk, közös ismerős öregeket emlegettünk, meghívott a következő vacsoraestjére, ahová A Sztárt is meghívja, hogy beszélgethessek vele.
Jeleztem neki, hogy én nagyon zavarban leszek, de csak nevetett. Azt azért remélem, hogy az ő legjobb barátja nem lesz ott, mert ő Meg, hosszú évekig szeretőm jelenlegi felesége és tudom, kicsi a világ, de ez kicsit kínos lenne.
Ja, kicsi a világ:
Múlt előtti csütörtökön este szórakoztatott a nagyon magas fiú megint, akinek kéne már nevet találni. Létránál 10 cm-rel magasabb, pedig Létránál magasabb pasit sem sokat láttam, legyen Nagyonlétra?
Naszóval másnap munkából hazafelé vele csetelgetek a mozgólépcsőn, épp azt írja, hogy meg kell ismételnünk. Mire válaszolnék, beáll a metró. Amin ő ült.
(Nyilván nehéz lett volna nem észrevenni ezzel a magassággal.)
Válaszoltam neki, hogy nézzen fel a telefonjából.
Ejj, de szép fiú.
Aztán azért is kicsi a világ, mert aznap Kommandóssal találkoztam. És ők ketten ugyanabban a buliban voltak előző éjjel, akkor még nem ismerve egymást.
Nagyonlétrát kikérdeztem a buliról, este Kommandós nem értette, honnan tudok minden részletet.
Hát, ilyenekkel szórakozom így öregkoromra...
Kommandóst ne Van Damménak képzeljük, ő egy érzékeny lélek, most csak öt órát volt nálam, ezalatt megmutatta a kedvenc slam poetry költőit, filozófiai nézeteiről mesélt, rajongott a hajamért, a lakásomért, és ő dicsekszik velem a barátainak. (Igen, fura.)
Ja igen, jártam még fodrásznál, mert már túl sok szőke melírtincsem volt, kértem némi barnát bele. Persze én vagyok a fax, hogy megbízom egy fodrász szépérzékében, a csoki- és világosbarna, néhol mézszőke hajamba szerintem egyértelműen meleg aranybarnát (565), vagy az alap csokibarnámat kellett volna húzzon, hogy harmonizáljon.
Hát ő belehúzott néhány szürkésfeketét. Uh.
A neonfényben a boltban nem is figyeltem, ahogy összefésülte a szőke tincsekkel, de napfényben ledöbbentem.
Hát irtó közönséges volt! Valami ilyesmi színű, bár kevesebb feketével:
Végiggondoltam. Ilyen prosztó hajjal nem járhatok. Le nem nő évekig. Egyforma sötétbarnára nem akarom átfestetni ezért. Tőle nem kérek javítást, ha ennyire nem ért szegény hozzá.
Én meg egy DIY lány vagyok, amit tudok, szeretek megbuherálni.
Úgyhogy hazafelé vettem egy doboz szőkítőport, tükör előtt apránként szétválogattam a ronda sötét hajszálakat (igen türelmes fajta vagyok, ha babrálásról van szó).
És ahogyan a fodrásztól láttam, végigkentem mindet.
Eltartott egy darabig magamnak, hátul is sikerült elérni.
Gyönyörű borostyánszőke lett az aznap sötétre festett rész, a Syoss lightener profi.
Egy apró gond van. Hogy most még szőkébb vagyok, mint az elején.
Ilyen akartam lenni:
Most ilyen:
De szép.
Egyébként továbbra is dolgozom, és mostantól heti kilenc nyelvórám van. Illetve azokra tanulok, leckét írok és fogalmazásokat és még mindig sportolnak a városban (Jóbarátok, Monica újságfelolvasása a kómás pasinak).
