Kicsi a világ rovatunkban egyik kolléganőnk a folyosónkról pont ott és pont annál a tanárnál kezdett el nyelvet tanulni, mint én.
Ugyanúgy kiakad, hogy irtó sokat kell készülni 1-1 órára, hogy jó gyors a tempó és hogy sokszor csak néz, miről is lehet szó.
És nekik is van egy értetlenkedőjük.
Azt meséltem, hogy fél nap London alatt kaptam 14 superlike-ot, pedig nem is tindereztem kint? Az soknak számít nálam.
Azt meséltem, hogy múlt héten hazaküldtem valakit a randiról fél óra után és a szemetet is levitettem vele és ki is osztottam?
Azt meséltem, hogy több éjjel oltári szívdobogásra és szédülésre ébredtem és nem bírtam visszaaludni?
Majd mensi miatti rosszullét, majd apám felhívott, hogy anyám miért hülye, mert a meglepi(!) bulimra össze akar ereszteni rokonokat, én meg leordítottam a fejét, hogy talán a meglepetésemről nem kéne tudnom és elcseszte és 44 éve házasok, oldják meg nélkülem, mert felnőttek, majd ötször kezdett DE kezdetű mondatokba, amiket nem hagytam végigmondani, majd rázúdítottam a céges problémáimat, amire meglepően lehiggadt, szerintem gőze nincs, mennyi problémám van.
Majd tegnap Anyu szintén felhívott, hogy ő kiket eresztene össze, kiosztottam hogy felnőtt emberek, döntsenek értelmes belátásuk szerint, ha bármit mondok, felhasználnak a vitájukban, hogy de én is ezt akarom.
Gyerekkoromban rendszerint úgy használtak fel veszekedésekben, hogy meg sem kérdeztek. A végén mindig én voltam a hibás.
Fejlődnek ők. :D
Aztán ismét beázott az ezerszer megjavított kéményem és jéghideg vízben kellett zuhanyoznom (fájó hassal) és nem találtam a szemüvegemet és nincs elég időm mindenre.
Nem állítom, hogy szerencseszériám van! :D
