Tobber életblogja

Az új gyógyszerem leírása szerint a mellékhatás lehet libidónövekedés.

:DDDDDDDD

Annyira bírom ezt az öntörvényű kis állatot. :D

Beképzelt, magabiztos, miközben egy méterre nem távolodik el tőlem, és lehetőleg úgy szemlélődik, hogy valaki vádlijára tekeri a farkincáját, nehogy elmozduljunk, amíg ő a másik irányban megles valamit. :D

Néha rájön a bolond tízperc, akkor a zajmentes, békés lakásban támad elő szoprán hörögve az ajtó mögül és megtámad valami csak neki láthatót, vagy egy papírfecnit, és ugrál rá, harcol vele, teljesen dilis.

Jaj, annyit röhögök rajta!

---

Ma megint voltam kontrasztos MR-en, bár CT-nek indult, amiről pár napja elküldtek, de rosszul adta le a biztosítóm, így nem volt egyértelmű, hogy CT vagy MR, ott döntöttek. Plusz százezer a biztosítómnak.

Közben csak két áramszünet volt, szerencsére a gép nem oda van kötve, csak a diszket nem tudták kiírni egy órán át... :D

---

Túlóra, szinte naponta.

Minden céges felmondás átmegy a kezemen, elkezdtem egy felmondás-számlálót vezetni. Ezen röhögünk, fekete humor.

Építészhallgatónak hívtam itt. Nyilván.

Annyira csodás bőre van, elképesztő!

Már most írt, hogy ma ismételne. Reggel ment haza tőlem.

Nekem kicsit sok a simogatás, meg kedvessége, meg a masszázs, ennél én ridegebbtartást szeretek. De nem panaszkodom.

Kicsi a világ, közös ismerősünk most szakított azzal a sráccal, akivel én hoztam össze, erre Építészh. most tért vissza hozzám.

---

Nézem a Suitsot, hát, annyira nem dob fel, főleg az angol jogi szöveg még mindig nehezen emészthető. Meg annál sokkal viccesebb a Good fights, vagy a Billions. Meghan szép benne, meg tetszik a topügyvéd asszisztensnője. Mint exNagyfőnök és én. Csak ők szépek.

---

Régóta szerettem volna olyan sminket, minden Meghan Marklenek van a sorozatban, vagy az esküvőjén. Tudom, nomakeup makeup, de attól az még gyönyörű, rafinált és kidolgozott.

Pénteken bementem a DM-be, ott sminkelt egy lány. Rákérdeztem, hogyan lehet bejutni hozzá: a DM országos roadshowt tart, a honlapjukon bárki jelentkezhet. Találtam egy szimpatikus időpontot, ami a szombati tanfolyam végére esett, így azt otthagytam korábban (úgyis ismerem a technikát, csak a spéci fogásokat akartam eltanulni és a negyedik óra után rohadtul idegesített a sok egymás szavába kiabáló káráló vén tyúk), átrohantam a Nyugatitól az Alleéba, ahol egy kedves sminkes lány annyira gyönyörű sminket készített, hogy elájultam. :D Átbeszéltük, mire kell figyeljek (hehe, Lisa Eldridge videóit kívülről fújom, ezért csak angolul ismertem olyan kifejezéseket, mint a mélyítővonal pl), majd próbálok nem bohócnak kinézni, ha magamnak festem.

Utána bementem a leárazásokhoz és a két harmincas biztonsági őr hangos hűhával reagált le. Ezt bóknak vettem. :D

Van csini fenyőzöld tunikám és átmeneti sapkám, mert pont nem érdekel, ha a külvárosi verebek hülyének néznek, de nagyon fázik reggel a homlokom.

Visszabkvztam a kocsiért, benyomtam egy perecet a volán mögött és lőttem pár csudaszép szelfit magamról.

---

Senki ilyen gyönyörű sminkben nem manikűröz cicakarmokat. Mondjuk levágtam egyet, hagytam, hadd futkározzon. Megint egyet. Elvoltunk fél órát, utána zavartan viselkedett, elvettem a túléléshez szükséges alapképességét, hogy fára mászhasson...

---

Ki kellett engesztelni egy cimbit, mert bántja, hogy túl gyorsak vagyunk a kvízjátékban. Don't ask.

---

Vasárnap reggel meg adtam a xarnak egy hatalmas pofont, ezen röhög mindenki. :D

Nincsen időérzékem és a macsek is elfelejtett ébreszteni, 8:15-kor arra riadtam, hogy 9-re időpontom van a dokihoz, akihez képtelenség bejutni, nekem meg át kell érni az egész városon.

NYOLC perc alatt elkészültem. Nyolc. Pisi, fogmosás, vízivás, haj, étel-ital a cicának, ruha, kabát, táskaösszerakás, visszarohanás a leletekért. Macska döbbenten, lefagyva bámul a nappali közepén. Bevágódtam a kocsiba, hogy lemegyek a metrókörnyékig, rekordidővel, 12 perccel az ébredésem után odaértem. Tizenkettő az ébredéstől!!!! Alapból minimum 1,5 óra, míg kikászálódom az ágyból, ahová kétszer visszafekszem kávézni.

Végigagyaltam, hogy betelefonálok a rendelőbe, várjanak meg, írok a főnöknek, hogy kések.

Szépen bekanyarodok a parkolóba.

Alig 1-2 autó. Gyanús.

Baaaaaaaaaasszameg, nem hétfő van!!!!

:DDDDD

Ott álltam csiniben, szépen feltűzött frizkóval, összekészülve, csak egy nappal korábban.

Felröhögtem, nagyon.

---

Átautóztam a Fresibe macskakajáért, mert kiderült, melyik bivaly-nyúl-szarvas-bárány-marha-kacsa-krillrák-vaddisznó-vadlazac-nemismeremállatos táp a legegészségesebb, vettem cicunak három félét, bevásároltam magamnak kevésbé egészségeseket és hazamentem aludni...

Délután aput elvittem hokimeccsre, amit diákkora óta nagyon szeret és tíz éve velem volt utoljára (nem tudom, miért nem megy a cimbijeivel, igazán nem összeg, egy doboz cigije!). Sztorizott, diákként hogyan buheráltak csövekből Yagi antennát, hogy a csehszlovák adókon befogják a nagy nemzetek hokimeccseit.

Dedikáltattunk neki híres sportolóval, apu teljesen extázisba jött, közös képet is készítettem róluk.

A meccs után kitereltem, mielőtt a székely himnuszra zendítettek az ellenszurkolók, ne dudorássza az anyósülésemen hazafelé az én KDNP-s apám. :D

Konstatáltuk, hogy jóléreztük magunkat. Nagyon aranyos volt. Apám.

---

Hétvégén megtanultam a bírói karjelzéseket, mert sokszor nem tisztán látszik (vagy nem oda nézek), mit fújnak. És élőben nincsen riporteri magyarázat. :D Hasznát vettük, vicces ezeket tudni. (Ismét egy fontos tudás, amit semmire nem használhatok az életben.)

Hazadobtam aput, lezuhanyoztam és már érkezett is az Építészh. (aki szerint a macskám még növésben van, jóval nagyobb lesz), szórakoztatott reggelig. Álmos vagyok.

Éééés végre el is jutottam az orvosig, újabb ezer vizsgálat, illetve elhangzott:

"Íme, papíros bizonyítéka van rá, hogy a nagy hangulatingadozásának orvosi alapja van."

Fasza!

Köszi, kedves pszichiáter, aki anélkül ír fel rohadt erős epilepsziagyógyszert hangulatstabilizálásra, hogy egy kivizsgálásra elküldene.

Szóval szervi oka van, erre másik gyógyszer, illetve egy koponya MR, hogy mi az oka a túltermelésnek.

Hát így lesz egy pszichiátriai tünetből fizikai betegség. Grrrrr.

És a végszó: a műtét is segít lelassítani, de legyek kedves tudatosan lassítani a pörgésemen, mert spirálba kerülök.

Ez nem megy sok-sok éve. A lelkemre kötötte, hogy visszaveszek a tempómból.

Nem is értem. A környezetemben a legtöbb cimbim legalább ekkora pörgéssel tolja, sőőőt, jócskán többel.

Ki kell dolgozni egy tervet.

Tegnap délben a jalapeno darabokat kiszedtem az ebédből, de így is fáj a hasam jóideje. Erre Kócos este egy hatalmas, hagymával teli kézműves hamburgerrel és egy nagy adag jó fűszeres ajváros csevappal állított be.

Ez nem egy kímélő diéta. :D

Aztán kaptam teljes testmasszázst, amiben zseniális.

A reggeli szeretkezésünk tökéletes volt. A tizedmásodpercre összehangolt orgazmus az ő munkája. Összeszokás, gyors tanulásra készség. Nyami.

---

Hétvégére ismét a kikapcsolódást terveztem, szoli, leárazások, holnap 6 órás kreatív tanfolyam, vasárnap apámmal hokimeccs (céges szponzoráljuk a csapatot és megfelelő helyen elejtettem megfelelő kérést ingyenjegyre. Apám meg évek óta kéri, hogy vigyem ki mérkőzésre. Válogatott meccsekre a Bé családdal járok, meg szeretőimmel, adott volt ez a lehetőség).

---

Hokis és a régi szépséges áll készenlétben.

---

Hétfőn a dokimnál kezdek, elmondom, melyik vizsgálat fulladt kudarcba, melyikből lett műtéti előjegyzés közben, és a harmadiknál mi a gáz érték. Plusz a műtét előtti vizsgálatokra is rá kéne hasalni.

Újabb rohangálások várhatóak.

Itt a tavasz...

Nyomul a komolyan gondoló kolléga, pedig irtó bunkó vagyok magamhoz képest vele.

Így sem eléggé.

(Aki anno látott Judós3-mal, és nagyon ledöbbent, hogy miért nem inkább vele vagyok. He?)

Az asztalos is félreérthetett valamit, gyorsan gagyogni kezdtem a páromról.

Hokis állandóan nyúz találkáért, meg a macskaimádó régi szeretőm, sosem tudom, hogyan hívtam, meg Kócos (=a szombati) ma már jönni akar, Kismacska, a kis hormonbomba, akit az új barátnője még váratni akar (nem, nem jöhet), meg még egy régi, meg új lelkesek, én meg kizárólag Hokisra vagy Kócosra vágyom próbálom megfogni az elfolyó időt.

Én egy barlangban élek.

Sosem hallottam Dua Lipáról. A kvíz egyik képrejtvényében a megoldást tippeltük, abból következtettünk vissza a nevére. Majd megkérdeztük a szomszéd asztalnál ülő egyetemistákat, ez meg ki. :D

Méghogy nem találó a csapatelnevezésünk.

(Ellenben tudok a Monty-Hall paradoxonról. Csak részegen nem tudtam meggyőzni a cimboráimat, hogy miért az a jó válasz. Szerencsére okosnak hisznek és hogy a pincérfiú is azt súgta (a pincérfiú!) beírták.)

---

A kis Maugli végre megette a pöckök közé kiszórt tápot. Pedig volt a tálkájában is. Annyira büszke vagyok rá!

---

Ma KETTŐ fok volt reggel 7:40-kor (szeptember 26-a van!), szóval nyakig behúztam a sídzsekimet, sapka, sál, ahogyan kell. Két perc alatt bkv-ra szálló Kollegina persze tett megjegyzést, hogy ő nem fázott. Ja, az első 4-5 perc sétánál még én sem.

---

Úgy kell 295 Ft-ból ebédet venni a piacon, hogy nem viszel pénztárcát és ennyi aprót kaparsz össze a sídzsekidben. Gépsonkás zsemle.

A hűtőben van friss bio paradicsomlevem.

---

Ma sminkeltem. Nem vagyok kibékülve az alapozóm színével, mert nyáron semmit nem barnultam, ezért előkapartam egy régebbi MAC pro longwearemet. Akkor meg már rittyentettem egy 2 órát is kitartó sminket. :D

---

Totál lemaradtam, hogy Kulcsár Győző meghalt. Mondjuk Székhelyi Józsefről is csak egy helyen olvastam.

Szívom magamba az infót, tudok mindent a retró számítógép csoportokról és a legújabb kötésminta divatról, talán még a gazdaságról is, de ez kimaradt.

---

Ami meg sokkolt tegnap: gyanúsan régen nem frissült egy blog, odakattintottam, hát Török Mónika meghalt.

Ledöbbentem. Nagyon!

Sok dologban nem értettem vele egyet, de érdekelt a véleménye. És a magánélete is, négy gyerek után szerelmes lett és 53 évesen ikreket vállaltak be egy béranyától. A mindennapjaikról irogatott mostanában. Meg hogy mennyire fáradt ettől. És volt egy posztja, amit csak a readeremben láttam, mert törölte hamar, abban arról ír, kiköltöznek az országból, homályosan rémlik.

És hirtelen meghalt.

És erről sehol nem hallottam két hónapja!

Ejj, de sajnálom!

---

Egy barlangban élek.

Szerintem egészen jó vagyok időgazdálkodásban, de valahogyan nem fér be minden, amit szeretnék.

Egy kicsi ez, egy kicsi az, nem tudom átélni a flowt, vagy hogyan mondják trendien, hogy belemerülök. Bével beszélgettünk, hogy elveszőben van gyerekkorunk elmélyült, belefeledkezős olvasása, nekem ez szinte teljesen eltűnt. Várták a kis könyvecskéim, hogy olvassak, de 2-3 órára nem kezdek bele. Féligkész ékszerek, végig nem vitt edzéstervek, félbemaradt levelezések, megrekedt spanyoltanulás, elsinkófált kötelezettségek.

Valamit át kéne szervezni, mert ezt így nem élvezem.

Tegnap kvíz (azt nyilván élveztem), ma munka után asztalos, éjjel visszatér egy régi szerető (akit nem tudom, hogyan hívtam itt, de odavoltam a szépségéért), fáj a hasam napok óta, Anyukám csak a cica hogylétéről érdeklődik, felőlem semmit, az orvosokat, műtét előtti vizsgálatokat nyomatnom kéne, kialvatlan vagyok és olyan céltalanul morzsolódnak az órák/napok.

A cégünk létszámát 20%-kal csökkentik, bőven háromjegyű szám. Az egyik közvetlen kollégám ma felmondott.

Kezdődik.

Az instán egyre többen követnek, nézegetem, nem ismerem őket. Az egyik luxusfeleség Vivien. Öh. Néha boldogságot érzek, hogy nincsen tévém, fura, hogy így is hallottam már róla.

Ellenben a metróplakátok szerint ma kezdődik a Survivor, ami az Éden Hotel mellett a kedvenc (half)reality műsorom.

Ma kvízestre megyünk a cimbikkel, remélem, holnap estére felteszik a netre és hogyvolt is lesz belőle.

A hétvégén kb. semmit nem csináltam és ezt nagyon élveztem. Főleg Kócost. Meg hogy átsétálok a plázába nyitásra, és a tömeg érkezéséig befejezek minden vásárlást.

Ő áll nyerésre a kis harcunkban. :D

Amíg hezitálok, hogy legyen-e még egy macsek, ne unatkozzon, addig vettem neki egy foglalkoztató játékot.

Étel 5 különböző helyre beszór, ő szórakozik, fejleszti a finommotorikus képességeit, illetve nem habzsolja fel az ételt (eddig még nem hányt).

Tápot beleszórtam. Megmutattam neki kézzel. Odavezettem a mancsát többször is. A fejét odadugdossa, de nem éri el az ételt. Két napja kint van, néha piszkálja, és megyeget neki, de pont lexarja.

Én adjak neki enni és én szórakoztassam, kiabálja a kajásláda mellől.

Fél nap után megsajnáltam, inkább éhezne. Mondjuk erős a pályán, kóbor cicaként sokszor éhezhetett, érthető, hogy inkább az enni adó rabszolgának kiabál, mi van már, a tálkája üres. :D

Gyakorlunk még, Maugli.

Nem hinném, hogy attól beképzelt lesz valaki, ha sok jóképű és jóhumorú pasi szeretné őt, ezért egy nem esztétikushoz/nem humoroshoz nincsen kedve. Ha van miből válogatni, akkor az nem válogatósság…

---

Anyáinkat analizáljuk, miért reagálnak teljesen abszurdan a lányaik problémáira. De komolyan. Amikor kétszer is meggondoljuk, hogy elmondjuk-e nekik, hogyan vagyunk.

---

Beugrottam a fogorvosomhoz egy utolsó etapra, végeztem. Hazafelé összefutottam a szüleimmel öt percre, ők mentek befelé a Vigadóba hangversenyre. Anyu ajánlotta, hogy menjek be helyette, Bartók lesz, de álmos voltam.

Megnéztem egy kis kiállítást, aztán hazamentem. Már fél nyolckor sötét van és 20-25 cm mély kátyúk, izgalmas felénk. :)

--

Az iroda szomszédjában nyitott egy zöldséges, aki salátapultot is nyitott, kirakott reszelt répát, cukkínit, salátákat, káposztát, kukoricát, paradicsomot, paprikát, minden zöldséget, amire kattanok. Főleg a reszelt répát magamnak meg nem csinálnám... 150 Ft egy dobozzal, magamnak szedem. Nem bírok leállni, minden nap eszem az ebédemhez.

Egyik vezetőnk tegnap behozott nekünk vagy 20 kg szőlőt, elképesztően aromásat, azzal sem bírok leállni.

Úgyhogy kicsináltam a szervezetemet. Annyi wc-papírt hordok fel a lakásba, hogy a szomszédaim biztos azt gondolják, egy hajónyi szír menekültet rejtegetek a kecóban...

---

A cica rám várt tegnap!!!! Végre!

Nem az Ételadó Nőre, hanem rám. :)

12 órát volt otthon egyedül alig pár szem táppal (aludt, nyilván, az alom szinte teljesen tiszta volt). Elémjött, de nem akart kiszökni, aztán sündörgött körülöttem, amíg kabátot, cipőt, nacit ledobtam, kezet mostam, és nyugtattam, hogy mindjárt kapja a vacsoráját. Kiöntöm neki, odadörgölőzik, így szokta megköszönni, majd arrébbmentem pakolni. És nem evett, hanem jött a nyomomban. Leültem a kanapéra, mellémspurizott, dugta oda a kis koponyáját, paskolta a mancsával a combomat. Hoztam neki egy ceruzányi macskakolbászt, boldogan elfalatozta, aztán extázisban bújt, forgolódott, mellémheveredett. Kapott hónaljvakarászást, mert az én cicám furcsa és azt imádja és feküdt mellettem egész este. Mondom, az étele érintetlen.

Szeret engem. :)

---

Ez a hétvége ismét semmiségekkel fog eltelni, talán kondi vagy tánc lesz, ha a cimbiknek van kedvük, meg szokásos Kócos szombat délutántól vasárnap délig, takarítás, mosás, főzés, cicázás. Nyugdíjas évek.

Exrákos kollegina Drpr-hez jár terápiára. Akihez én is jártam késő huszas éveimben, életem legmélyebb pontján.

Neki köszönhetem, hogy élek, nevetek, helyén kezelem a hülyéket és kezelem a családomat, a játszmabajnok szüleimet, kollégáimat, kukáztam az álbarátokat.

Hogy a helyemen vagyok, pedig az a hely messze esik a fősodrástól.

Üzentem neki, hogy puszilom, visszaüzent, hogy a szíve csücske voltam és bár utálja a közösségi oldalakat, engem meg szokott lesni néha.

És írjak neki, hogyan alakult az életem. Stabil állás azóta, cimborák, hobbik, magabiztosság, célok kitalálása/elérése, mind okés. Ez a bipoláris zavar vagy van, vagy nincsen, még kutatgatják, de ami rajtam múlik, megteszem.

Örülni fog. :)

---

Tegnap nem beszéltem Anyuval, nem is érdekelte a helyzet. Ma azért már rámírt, hogy hívjam. Felhívom, hogy nyaki műtét, október, a klinika igazgatója a sebész, ő sem tudja, mi a fene lehet, mert gyönyörűek a leleteim (az egyetlen kiugró adat nem a nyaki valami, hanem más területről jövő jel), szóval nem tudja, mit műt, de mivel nagy, ezért egyértelmű.

3-4 hónap a várólista, de az igazgató a betegeivel beelőzhet.

Na ennyit elmondtam kb. egy percben, nem kérdez, hanem elkezd sztorizni, hogy Orbán Ráhel miatt kiküldtek egy vajúdó nőt a nemtomhonnan, olvasta a facebookon, meg hogy milyen rossz volt a Nagyinál, mert hülye az öccse. (70 éve az.)

Remek, hogy ennyire érdeklem Anyut.

Reggel a ct-re 1,5 órával korábban kell menni, ugyanazokat a gdpr papírokat töltöm ki, mint két hete, meg három hete, majd várok fél órát, de csak nem adják a kontrasztanyagot. Szívesen aludtam volna fél órával tovább, 6:00-ig. Majd behívnak, hogy mire is kell pontosan a CT (a tököm kivan, miért engem kérdeznek? Nagy mennyiségű orvosi lapot fénymásolgatnak le, én meg hülye a témához), merthogy ő átküld kontrasztos MR-re, az a tuti. Nyilván, csak azt a biztosítóm nagy eséllyel még egyszer nem állja, és 83 000 Ft-ba kerül. Ha a CT-n megnézné, hogy egyáltalán van-e a hasban valami gebasz, akkor esetleg, de így egy tisztázandó gyanúra...

Úgyhogy elküldtek vizsgálat nélkül. Harcolok a biztosítómmal, hogy állja, egyelőre nem akarják.

Elbőgtem magamat.

Egyelőre 30%-on áll a mutatóm, hogy feladom. A nyakit, ha nem rák, műtsék meg, a többi helyen meg nőjjön, ami akar. Elment az erőm. Fáradt vagyok, stresszes, szar a közérzetem, és nem hiszem, hogy mindenkinek 100 évig kell élnie.

Agyalok, agyalok.

Az én cicám:

Végre eszik a kezemből! :) A tenyeremből még nem, és a hosszúkás kaját sem értette, miért nem teszem a földre, de benyammogta. Olyan cukin eszik!

Szereti a macskakolbászt. Lehet kapni a Rossmannban hosszúkás jutalomfalatot, de mivel nem képes felfogni a jutalomfalat fogalmat (a töltött falatkákat meg sem eszi!), így azt kap, ha hazaérek. Kolbász. Én cicám.

Kurvasokat beszél. Mindenféle hangszínben kommentálja a világot. Cukika, de este a szopránja órák után rém idegesítő. Akkor van csendben, ha a kanapén olvasgatok és a lábamnál üldögél, vagy a támlán szunyókál a karomnál. Ha a hálóba megyek, és az ágyra ugye nem követhet, pofázik, hogy menjek már szórakoztatni.

Futásból szabályosan oldalra vetődik egy TJ Hooker bukfenccel, ha rátámad egy papírfecnire. A fecni mozdulatlanul a helyén marad, de irtó látványos.

Nekifut szemből az ajtófélfának, magasraugrik, két oldalt elkapja, majd a félfát ölelve csúszik le. Ezerszer is, ha árnyékot lát. Nagyon látványos show-elem!

Kanapétámláról beleborul a gyomromba.

Szekrényt nyitogat.

Fiókot húz ki és a zoknijaimon pihenget, vagy alóla leselkedik ki.

Kijön mellém az almon üldögélni, ha a mosdóba megyek.

Eljátssza, hogy tiltakozik a szőrkefélésen, közben meg a kefe alá mászik, ha abbahagynám. Aztán hátravetül és pofozgatni kezdi.

Nem lehet zizegő bármit fogni, mert hörögve odarohan, hogy tasakost nyitok!

Véééégtelen óvatossággal, gyengéden a pici rágófogai közé veszi a kezemet, ha unja a hasvakarást, és arrébbpakol. Újrapróbálom, megint. Kipróbáltam, hogy rám haragszik-e, vagy csak unja a babrálást (habár nem megy arrébb mellőlem). Odadugtam neki az ujjamat, hogy harapja meg, de összeszorította a száját és behúzta a fejét, dehogy fog ő bántani, hát hülye vagyok? :D Édeském.

Állunk a zebránál, pirosnál, anyuka elkezdi biztatni a négyévest a bicajon, indulhatsz, na menjél csak.

A gyerek el is indul. Rákiabáltam, hogy gyorsan álljon meg és jöjjön vissza! Akkor indult a két sáv kanyarodó autósor, ez a segganya meg annyit figyelt csak, hogy a másik autósor megállt. Faszom nehéz ám a gyalogos/bicikliút jelzőjét figyelni, hogy zöldre vált-e, mi?

Azt sem értem, minek közúton gyerekkel bicajozni, hatalmas forgalmú kereszteződések környékén pláne, de beleereszteni a kicsit a pirosba?? :O Néhány nő kurvára alkalmatlan anyának.

Megköszönte, majd magyarázkodott, hogy az oszloptól nem látta a lámpát. He?

Leizzadtam, nem sokon múlt, hogy nem csapták el szegény kislányt. :(

---

Reggel, metró, 8:00-s tömegnyomor, felszáll ötvenes apuka, látszik, hogy nem sűrűn látott bkv-t. Rámorran az emberekre, hogy álljanak arrébb, töri az utat, negyvenes anyuka tolja mögötte a babakocsit. (Egyébként is arrébbáll a metró népe a babakocsiknak. Egyébként a végállomáson tuti a két(!) perccel később induló, még üres szerelvénybe szállnék, mert akkor úgy alakul a massza köréjük.) Leálltak, majd végigvitatkozták az utat, nem lehetett nem hallani. A nő könnybelábadt szemekkel magyarázta, hogy ha kettesben vannak, nem ilyen a gyerek, csak ha apa megjelenik, és hogy apának nem kéne a rosszalkodást erősítenie, mert anyukának ettől jóval nehezebb, mire a pasi lereagálta félmondatokkal, nagyjából azt sugallva, hogy nem hiszi, amit a nő mond, és hogy úgyis hülyeség és minek is változtatna ő bármin is, majd nekifogott kioktatni őt gyereknevelésből.

Látszott a nőn, hogy erőlködik, hogy megértesse a gondjait, és hogy pont leszarják. Ha a metrón, mindenki füle hallatára, akkor mi lehet otthon...

Aztán a faszi leszállt, a nő utánaszólt, hogy tudnál-e ma ötkor végezni, mire a faszi visszafintorgott, hogy tuti nem.

Snitt.

Nagy összegben fogadok, hogy a nő nem fogja sokáig bírni szegény.

Összenéztünk a mellettem álló ötvenes nővel, aztán a harmincas sráccal. Egyformán gondoljuk.

Nem is említve, mennyire megalázó már ennyi társadalmi gátlást sem érezni. Azaz a pasas egyáltalán nem érzi, mennyire sértő volt viselkedése.

Fű, de lefejeltem volna. Fű, de gyerekkorom. Fű, de felnőttkorom jónéhány kapcsolata.

---

Minden nap van a cégnél valami cicaharc. Én meg jellemem ellenére baromi empatikus fejszerkezettel rendelkezem, úgyhogy minden panasz nálam csapódik le. 12 éve alatt hozzászoktam annyira, hogy csak felröhögök, és lerázom valami huszárvágással. Véletlenül sem megyek bele.

(És ronda dolog, de meggyőződésem, hogy a semmiségeken nagydrámázó szép életű kolléganőim elkényeztetett libák, akiknek egy reggeli jóízű szex/orgazmus helyretenné a napjukat, dehát ez szemétség leírva. Azokon megy a hiszti, hogy a nem automata váltós autót hagyta otthon a férj, vagy túl sok a kalória az x cég diétás menüjében.) Ma épp a diéta volt a téma, amin felhúzta magát az egyik duci csaj, hogy biztosan rá célozgatnak. Jött hozzám hőbörögve, hogy ez milyen szemétség. He? Senkinek eszébe sem jutott szvsz.

Közben jött hozzám négy ember feladatokkal, kérdésekkel, addig türelmesen várt, majd folytatta tovább a sírást. Rám vártak a rutinmunkáim, a közben kiadottak, miéééért?

Aztán jött egy egyéves, vele játszottunk fél órát. Egyeztettünk anyukával, mikor jöjjön. Annyira belejött a szülőszerepbe ez a kolléganő, hogy nem is akar visszajönni jópár évig. :D

(Azért kapom az ívet Kolleginától, mintha nem is nekem beszélne: akinek nincsen gyereke, nem is tudja elképzelni, mekkora áldozatot kíván egy gyerek… De. El tudom. Nagyon is. Ezért nem szülök. Jé. Lehet így is dönteni és nem kell szenvedni állandóan. De a mártíranyasága sokat segített a döntésben, a Jóisten nem véletlenül küldte mellém. Kedvelem, de mindent erre fogni… Nem bírnék ilyen öntelt lenni.)

És miért érzi mindenki normálisnak full taknyosan, meg rázza a láz két napja és köhög, hogy közösen ebédeljen velünk, hogy az arcunkba beszéljen? Ma eddig négyen. Egytől elnézést kértem, hogy írja majd meg a sztoriját, és arrébbjöttem. Még én érzem magamat kellemetlenül. Értékelném, ha nem lennék taknyos, vizsgálatok, műtét(ek??), megyünk befelé a prüszkölő bkv-s fél évbe. De egyébként sem.

Igen, megjött és ma még fogorvos és reggel CT és munka után sebész és az egyik eredményem a referenciamaximum tízszerese, ami nem illik bele a mostani képbe. Eh.

Pénteken munka után elintéztem pár vásárlást, aztán hazarohantam hajat festeni. Nagyon vigyáztam, ne csöpögjön le, mert Lábalatti Cica szebb cirmosan, mint feketén.

Utálok hajat szárítani, a párnára szoktam hagyni a feladatot, de most kihúztam szépen, mert visszarohantam a belvárosba a cimbikkel találkozni, táncolni egy nagyot.

Azért kell félévente menni, vagy még ritkábban, mert 1. nagyon örülnek nekünk, 2. azonnal odajött a zenekarvezető, hogy miért nem jeleztük a jövetelünket, akkor hozott volna még pár hangszert és a kedvenceinket is játszhatták volna.

Na majd legközelebb.

Aztán kiültünk az Andrássyn egy padra és élveztük, hogy lezárták a forgalom elől és az ilyen csacsogásokat random helyen a budapesti éjszakában imádom.

Le is beszéltük a másnap délelőttöt ugyanoda, kimentünk a street food fesztiválra.

Bemacifröccsöztünk a tűző napsütéses délelőttön, flangáltunk a füstölők és kézműves hamburgeresek közt, vettem vásárfiát a macseknak (kuss!!!!), valami szárított rágcsálnivalót, bio, meg minden.

TCsV-vel egyszerre sikoltottunk fel, amint egy félbeosztott pulthoz értünk: az ő oldala roskadt a sajtoktól, előttem szalonnahegyek tornyosultak. :D

Aztán befaltunk egy hatalmas adag marhát, meg garnélát és nagyon boldogok voltunk. Kószáltunk a belvárosban vagy három órát, pedig sietnem kellett volna. Beugrottam a kedvenc gyöngyboltba ("Téged mindenhol név szerint ismernek?"), aztán egyetem után sietett hozzám Kócos és együtt töltöttük a délutánt, éjt, másnap sokáig.

Kitaláltuk, hogy desszertnek gyümölcsrizst készítünk, aztán annyira belelelkesedtünk a dekorálásába, hogy kész művészet, amit alkottunk hajnal felé! :D

Cuki ez a kölyök nagyon.

Reggel kifeküdtem a kanapéra olvasni, hagytam, hadd aludja ki magát. Amikor kijött és odahajolt megcsókolni, a macska közénkugrott hőbörögve, hogy ő is ott akar lenni, vele is foglalkozzunk. :D Annyira szeretném hinni, hogy miattam féltékeny, de igazából Kócosba szerelmes, nagy az imádás köztük. Szex közben is hajlamos közénkállni, ha nem vigyázunk és besétál, szóval mostanában kizárjuk inkább. A kanapén beszélgettünk, akkor a mellemre futott fel és odakucorodott. Elfér ott, na. :D

Keresi az érintkezési pontokat, de szegény a minikanapémon sehogy nem tud hozzámférni, csak rámborul a támláról egy kellemes gyomrossal. Tegnap flitteres felső volt rajtam, hülyét kapott a csillogásától, ötvenszer tuti végigtapicskolt meg átrohangált a hólyagomon.

Rém kellemes macskával élni. :D

Ma további vérvételeken kezdtem (a hasi CT lesz szerdán), tumormarker, egyebek, prolaktinterhelés. Megérkezem, nekemszegezi a recepciós: hozta a gyógyszerét?

A mimet?

Hát amivel terhelni fognak.

Senki semmit nem szólt, nem adott, jelzett, meg hát eszembe sem jutott, hogy egy soktízezres vérvételre nekem kell vinni valamit.

Akkor menjek el az orvosomhoz, szerezzek receptet, patika, új időpont minimum 2-3 hét. De azért próbáljam meg szemben, kérjek az ottani rendelőben konzultációt, receptet, fussak le a gyógyszertárba, és kb. érjek vissza azonnal (mindezt éhgyomorra, kávé nélkül, jaj). Beugrott, hogy az endokrimológusom a szembeni rendelőben aznap rendel, átfutottam, hogy hívják már ki, helyzet van, légyszilégyszi. Mire kijött, a laboros lányok meghallották a gondot, kihoztak a saját laborukból egy tablettát, a markomba öntötték, hogy vigyem bátran, majd elszámolják hiánynak valahogyan. Annyira jófejek! (Ismernek, alapból hozzájuk járok.)

Visszarohantam a konkurenciához, öt kémcső vér le, terhelés, végre kávézhatok, újabb vérvétel egy óra múlva. Ha ezt tudom, pláza nyitvatartási időben megyek...

Kicsit unom az eü bénázásait! Hogy nem szólnak ilyen tabletta miatt. Vagy hogy a biopsziára belépve azt kérdi a doktornő, magát minek küldték ide, úgyis műtét és ott lesz szövettan (felajánlottam, hogy hazamegyek). Vagy hogy a CT-n hosszan kioktattak működéséről, hogy a problémámat az MR mutatja meg, úgyhogy ők meg sem csinálják, kérjek oda időpontot.

Mintha magam találnám ki, hová küldjenek.

Mindezek újabb napok...