Tobber életblogja

És végszóra Ess áthívott tegnap kutyázni, átsétáltunk a Rómaira.
Térdig felhajtott farmerben gázoltunk a vízben, ahol már kiöntött az ár, nagyon nem is hideg a Duna! :)
Hekket ettünk, kutyát etettünk, kuncogtunk a kutyán, aki belemászott a vízbe, majd megijedt s pánikolva kifutott, de ezt jópárszor, visszasétáltunk, Ess felkínált egy gyertyafényes vacsorát, én meg ott maradtam enni. Utána el akartam jönni, de meggyőzött, hogy maradjak reggelig. Hát igen, ebből nehezen lesz így barátság...
Délre átmentem szülőkhöz, most várom a visszajelzést, hogy Illető akar-e tisztázó beszélgetést, mint beszéltünk róla, ha nem, akkor választhatok 10 éves diplomatalálkozó (semmi kedvem, kb. 3-4 névre emlékszem és tulképp nem is velük diplomáztam!) és táncház között. Anyuval, Ess nem lesz ott.

Ez a rohadt magányérzés!!!! :(

Miért jön mindig elő??

Egyedül a világban, akár tömegben, mintha láthatatlan lennék.

Pedig nincs oka. Nem értem, csak érzem és pokolian rossz!!!!!!!!!!!!!!!

Pedig nem ittam este. 11 órát aludtam. Munka rendben. Pasik nem, de az nem is izgat, nem fontosak.

Ess elvitt este vidékre, táncoltunk hajnali fél négyig, hazahozott. Jön utánam, elgyengültem, fogtuk egymás kezét végig. De ez már csak levezetés. Szeretem, de  úgysem illünk össze és ki tudja, ő mikor gondolja meg magát ismét.
Illető minden(!) hétvégét a szüleinél tölt vidéken, úgy hogy tegnap este már a sógornőjénél aludt. Nekem ez is furcsa, de az is, hogy nincs 10 perce egy telefonra.
Írtam neki smst, hogy beszélünk-e, nem jelentkezett.
Aztán telefonon tisztáztuk, hogy ő nem tud annyit adni, mint kap (mindenkitől ezt hallom), merthogy én egy tökös pasit akarok és ő nem az.

Ha szerinte jól ismerem az embereket, akkor miért hiszi, hogy nem olyannak fogadom el, amilyen valójában?

Mindegy, egy gonddal kevesebb.

Ess jobban fáj.

Azért az életem nem csak a lentiekről szól, csak ez a nem szokványos része.
Amiről Kollegina úgy szeret híreket kapni, mintha reggel én lennék az élő szappanoperája. Előzetesben már tudja, hogy kivel leszek, de hogy mi fog történni, ahhoz bizony ott kell lennie reggel kilenc felé nálam. És élvezi.
A táncház ugyanaz hétről hétre, sok kedves emberrel és sok bajkeverővel, akikkel azért érdemes foglalkozni, mert egy elpottyantott hírmorzsából csodás kenyeret tudnak varázsolni percek alatt. Élmény nézni, egerek a ketrecben.
Most lassan vége mindegyik táncháznak, hiányozni fognak az emberek, az ottani nevetések, a tánc és együttmozgás öröme, ami sok erőt adott néhány nehéz naphoz.
Viszont lesz időm olvasni. Hegyekben áll otthon a könyv, és mivel most éjfél körül járok haza, nyolc felé indulok, közben kell még pakolni, mosni, pasizni, nem fér bele más, csak ifjúsági regény és ismétlés.
Ifjúsági regényekkel M. lát el, aki több antikváriumnak dolgozik be úgy, hogy a fizetsége egy részét könyvekben kapja. És hozza számolatlanul a kedvenc íróimat gyerekkoromból. És a sci-fiket és szépirodalmat is, pontosan ismeri az ízlésemet.
Ess-sel nem tudtam könyvekről beszélni, Illetővel viszont lehet történelemről és sci-firől. Hát ez utóbbit választottam ismétlésül. Fekszünk egymás mellett, és pár percenként megosztjuk egymással a gondolatainkat. Most ő is olyat olvas, amit ismerek, arról eszmecserélünk.
Nem haladunk gyorsan az olvasással...

Hiányzik mellette a pörgés, kevesebb a közös időtöltés, mint Ess-sel a heti tizensok óra tánc, de így legalább lehiggadok egy kicsit. Talán.

Ess-t elküldtem a jófenébe.
Ma Illetővel naplementében vacsora, majd ő el, én áttaxiztam táncolni, mert megígértem Ess-nek és ígérte, hogy hazahoz.
Szédültem a vérnyomásommal, gondoltam, jót tesz.
Ess persze körülöttem nyüzsgött végig.
Majd egy fél óra múlva kijelentette, hogy ő lelép. Én meg nem azért fizettem a taxiért, hogy fél órát vele legyek, majd haza sem visz. Két puszi, és ő el.
Gondolhatjátok.
Utánasiettem, hosszan elküldtem a fenébe, hogy kivel szórakozzon, majd kifejtettem, hogy akkor most már hazavisz, mert két taxi árát nem fogom kifizetni ezért és nem akarok bkv-zni gyengén.
Persze, hazahoz.
Egész úton osztottam, hogy ha vissza akart kapni, akkor ezzel elszúrta, és hogy velem ne szórakozzon.
Motyogott valamit arról, hogy nem értem őt, mert épp most kezdi érezni, hogy kedvel. Miiii van???? Ja, csak rosszul fejezte ki magát, azt szereti, hogy végre tartozik valakihez.
Na jó, ingyenpszichiátert keressen az sztk-ban, nekem adnia is kellett volna. És nem csak az elmúlt másfél hétben. Ahhoz túl sokat tűrtem. (Nem, itt továbbra sem fogom kifejteni, miket.)

Egyedül a holnapi táncot sajnálom, mert olyan egy évben egyszer van, nélküle nem autókázok 40 km-t, hogy aztán ott kerülgessem.

Közben hívott, hogy ő megbánta, nem akart bántani. Nem érdekel, nem megbánás kell, hanem gondolkodás cselekvés előtt. Kijelentettem neki, hogy most már nincs esély az újrakezdésre.
Elfogadja.
De azért menjünk holnap este együtt. Jó, menjünk.

Sajnálom őt. De jobb lesz így.

Tegnap Illetőnek összeállítottam egy tizes listát, hogy hogyan tetszene jobban a külseje. Ő kezdte. :D
Aztán utódom és egyben elődöm exnőjével és vele sikerült bkv-znom, csak neki volt kínos a szitu, mi ketten jól elszórakoztunk, normális csaj.
(Illető főnöke is odajött hozzám, hogy mennyire szurkolt és most végre Illetőnek normális nője van. Kijavítottam, hogy nem igaz a hír, én járok vele.)
Közben itt vezetői változások miatt izzanak a telefonok kollégákkal munka után is, izgalom a csúcson.
Este voltam táncházban, ami remekül sikerült, előtte Ess kávézott nálam. Mondom kávé. Nincs köztünk semmi, csak 1-2 csók néha, meg hogy szerinte újra kell kezdenünk.
Tházban is rajtam lógott, vigasztalt, ha elkeseredtem azon, hogy már vége kettőnk között.
Hazavitt, ismét nem hívtam fel magamhoz.
Ma Illetővel ebéd.

Szerintem dögunalmasak ezek a bejegyzések, minden nap kb. ugyanez történik velem.

Illető nálam aludt, vitáztunk a megengedhető hangnemen. Délelőtt fél nap szabi, elintéztem az allergiológiát, tüdőszűrést, vettem 38-as nadrágot, mert kifogytam a 40-est, Apu szülinapi ebédjét ültük a rokonság nyugger generációjával.

Visszatérve a céghez Illető kifejtette, hogy adjam csak le az Új Cél 4 kg-ot, mert akkor nemcsak én fogok örülni, de neki is jobban fogok tetszeni. Miért, így nem tetszem? De, de úgy jobban. Jaaa, sokkal jobb nő vagyok nálad, de neked nem elég jó? Ennek a nőnek elvárásai is vannak, úgyhogy te is nyugodtan kezdjed el leadni azt a tíz kiló fölöslegedet...
Nem tudott szólni.
Elegem van az érzelmi hulla fasisztákból, akik a nőből csodamacát akarnak faragni, de ők egy szoliig-konditeremig nem jutnak el.

Úgyhogy Ess feljön ma tánc előtt hozzám egy kávéra.

Még mindig nem tudok dönteni, valszeg azért, mert egyik sem kell igazán. Ess-ben vonzó, hogy ennyire figyelmes, Illetőben meg hogy családot akar.
Nem szeretem egyiket sem igazán.

Tegnap "kihallgattam" egy csetet Ess és egy havernő között. (Értsd: ő közvetített.)
Ess azon nyifog, hogy nagyon vissza akar kapni, meg hogy most látja, milyen jó volt velem, kezd értékeni, fél, hogy már késő, de nálam a labda, csak túl gyorsan váltok hangulatot és ő nem tudja követni, de szeret velem lenni és tervezünk közös programokat, pontpontpont.

Én meg őt lemondtam, de Illető átjött éjjelre, masszázs, gyertya, pálinka málnával.

Nem tudom nem megemlíteni, hogy ma már megettem két doboz málnát és egy fél adag ribizlinél tartok. Eddig.
A legjobb dolog ez a nyárban!

Illetővel kávé a konyhában, kiderült, hogy még egy kolléga rokona.
Azt mondja, a végén még kiderül, hogy mi is azok vagyunk.
De én azt nem szeretném, ha izé...
Dehát így is rokonok leszünk.
Öh.
És itt megcsörrent a telefonja.
Később kérdem, mit is jelent ez.
Hát mégsem akarhatom, hogy házasságon kívül szülessenek a gyerekeink...

Megfejtéseket várok!

Ma az ebéd utáni kávézás alatt megbeszéltük, hogyan neveljük a gyerekeinket. Felhívtam a figyelmét, hogy mozogniuk kell, mert hízásra hajlamosak lesznek...
És nem értem, hogy ha engem zavar, hogy iwiwen "egyedülálló", akkor azért nem akarja átállítani, mert exnőnek rosszul esne, amíg nem cserélik vissza a kulcsokat (nem lehet, hogy szimplán még le sem zárta vele?).
Hogy ma azért nem ér rá (peche van, cserébe átmegyek Ess-hez helyette kutyázni), mert mosnia kell? Az program? Ha igen, miért nem akkor, amikor úgysem érnék rá?
Hogy hétvégén a szüleivel volt, ezért nem ért rá, viszont oda csak szombat este 6-ra ért? Mit csinált addig, hogy nem ért rám?
Neki elég ezen a héten 1,5 randi. Miért elég? Ez már takaréklángnak is kevés... (Itt bent meg azért nem látom, hogy ne mutassuk ki a többiek felé.)

Szépen lassan tol vissza Ess karjaiba.
Aki örömmel vár.

Ess főzött nekem este, elkezdett egy lámpát összeállítani nekem (tiffanyzik), hogy majd én dekorálom.
Egész este mintakönyveket bújtunk, mozaikolni is próbáltuk, hosszú munka lesz. Okos Ess részéről, hogy ezzel akar visszahódítani, tudja, hogy ilyesmire bármikor vevő vagyok és nem is két órás elfoglaltság.
Aztán átölelt és kérte, hogy kezdjük újra.
Ő ilyet nem szokott mondani, komolyan gondolja. Nem akar még választ, gondolkodjak.
Nem is tudnék választ adni.
Megkérdezte, hogy az már túl nagy kérés, ha ottalszom vele, igen. Hazajöttem.
Ma elugrottunk táncolni ismerős lánykával, kiveséztük Ess-t, este Illetővel találkozom. Ha minden igaz.
Nem érzem, hogy annyira meg tudna nekem felelni, mint ahogy akarom. Ma a legutóbbi exnek akarja visszaadni a holmijait, aki viszont szórakozik vele, hogy 3-kor ér rá, vagy csak este, nekünk meg ettől függ a randink időpontja.
1. miért nem lehet fix időpontban találkozniuk?
2. miért hagyja magát rángatni és nem mondja el, hogy más vár rá?
3. ha nincs ott x időben, akkor eljön és postán feladja neki?
4. miért akar mindenkinek megfelelni, úgy hogy pont nekem nem (nem, továbbra sem bírom, hogy 2-kor még nem tudom, 6-kor, vagy 9-kor randizunk ma.)

Csoportképet készítettünk előlépő kollégának, amin nemcsak négernek tűnök, hanem kicsinek!
Hát, ilyen fotót sem láttam eddig magamról!
(Aki kéri, küldöm.)
68,9 kg-nál tartok, már csak hobbiból fogyok, az álom a 65 kg lenne, igaz, tegnap is megdicsért valaki, hogy eddig is szépen táncoltam, de lefogyva nagyon kecses már. Nyomult is két pasi!
Illetővel tánc előtt végül lelkiztünk, sikerült megríkatnom, és elhatározta, hogy felkeresi Drpr-t, hogy segítsen feldolgozni a bátyja váratlan halálát, mert addig a szüleinek sem tud lelki támaszt nyújtani.
Még nem viszem el dsz th-ba, így is elég pletykát hallok vissza magamról.
Ma eddig alvás, hajfestés, shopp után Ess meggyőzött, átmegyek hozzá grillezni-medencézni egyet, beszélnünk kell.

Kolleginák elkezdtek fogadásokat kötni, hány napig(!) bírom Illető mellett. :D

Este megleptük Aput, aki szombaton lesz 65 éves, elvittem étterembe, kapott olyan hangversenyre jegyet, amire sajnálta a pénzt, de vágyott rá, és mivel 1944-es, ezért 44 000 Ft értékű utazási kupont.

Meglepődött, meghatódott, örült.

Kocsimosatás éjjel, Illetőnél találka, lelkizés és egyebek. Egyebekben is sokat fejlődött, le a kalappal!!!

Ma együtt be, innen fesztivál egyeztetések után inkább keksz nála, majd a nálahagyott kocsival elviszem játszani, én meg táncra. Ess keresett este, ma is, hogy menjek át medencézni hozzá, mert ő táncra nem. Én meg igen. Akkor menjek át holnap este medencézni. Nem tom.

 

Illető úgy látszik nincsen hozzászokva, hogy a mellette lévő nőt megbámulják, márpedig engem meg szoktak..
Tegnap morgott, hogy a villamoson is, a biciklis is, a tánctanár is, sőt a tánctanárnő is megbámul, végignéz. (Nem, nem a csőrikés pólómban voltam, sima fehér parasztingben.)

Ez van. De ha nem becsül meg, hamarosan így is repül: kiderült, hogy ma a volt szeretőjéhez megy fel számítógépet buherálni.
Nálam meg ilyesmi eddig belefért, most nem fér bele. Elejtettem pár szót a tisztességről, erkölcsről és a túlzott szabadosságról és otthagytam az ebéd kellős közepén. (Most kbszott éhes vagyok.)
Jött utánam, hogy akkor ő lemondja, nem gondolta végig, még nem voltunk együtt, amikor megígérte.
Nem akarok mumus lenni, nem akarom megmondani, mit tehet, ne mondja le. Ha ő ilyen mélységűnek érzi a kapcsolatot (ami azért az én részemről sem épp korrekt, ugye), hogy a haverság exnővel belefér (köcsög vagyok, minden harmadik exem haverom), akkor nekem kell ezt átértékelnem, nem neki.
Lehívott cigizni*, hogy ő igazából örül neki, hogy így állok hozzá, mert ez azt jelenti, hogy én is komolyan gondolom. Nem gondolta, hogy ez bántó lehet, nem akar átmenni.

Helyes. Tudok olcsó számítógépszerelőt, ha kell neki.

*Igen, bakker, 9 év után egy hete újra cigizem. Napi 4-5 szálat, de most ez segít át Ess-en.

Illetővel elmentem magyartánc tanításra, édes volt. Nyúzott, hogy maradjak ott vele, de én át akartam menni szerbre. És zavarta, hogy őt nem hívom át, azt mondtam, az exet (Ess-t) akarom kímélni.
Nem, szimplán nem akarok pletykákat. És Ess-nek tényleg fájna.

Ott pörögtünk Ess-sel, nyüzsgött körülöttem, de amikor kimentem, azért VoltNő körül is ugrált. Mondjuk 3 táncot. Velem meg több órát, az utolsó harmadot már szinte kettesben táncoltuk le. Hazavitt és a kocsiban kérdezgetett, hogy mit is gondolok.

Merthogy ő úgy érzi, a legjobb úton vagyunk, hogy ideális legyen és mi újra együtt...
Erről van némi nézetkülönbségünk, de nem tájékoztattam róla, hadd fusson egy kicsit utánam.
Azért nem engedett kiszállni a kocsiból és egy csók is volt, de nem hívtam fel magamhoz, holnap úgyis tánc, együtt. És elvisz jövő héten népcsoport falujába helyiekkel táncolni, a múltkori is isteni volt, alig várom.
A táncot.
Ess már csak akkor mozgatna meg igazán, ha nem lenne Illető.

Aki már reggel itt nyüzsgött, kávéztunk, csacsog, és elégedett, mert szerinte (is... izé) jó irányba haladunk.

Nem lehetne nekem két fix pasim??

Illető velem töltötte az estét, vörös rózsát hozott és pezsgőt, gyertyafényeztünk és önvisszafogtunk, reggelre pedig Ess sms-e várt, hogy annyira fáj a háta, hogy nem tud táncra jönni.
Miután erre nem válaszoltam, felhívott. Kértem, hogy beszéljünk később, küldött még egy smst. Hívtam, kitalálta, hogy ő akkor is eljön táncolni, mert az nem lehet, hogy ő kihagyja! (Néhányat ki szokott, kicsit hülye az indoka. :) )
Jó, jöjjön. Én már továbbléptem.