Tobber életblogja

Tegnap táncon megjelent Ess. Rohant mellém állni. Táncolás közben odaszól (ő, aki szerint tilos tánc közben cseverészni), hogy tegnap oltári nagy baromságot csináltunk!
Azt hittem, a szexre gondolt, visszaszóltam, hogy én egyáltalán nem bántam meg.
Nem, nem is azt, hanem amit előtte...
A szakítást?

Hazahozott, kifejtette, hogy hülyeség volt szakítanunk, mert ami utána volt, arra ő régóta vágyott, intimitás és szenvedély egyszerre. Nem tudom, ő sem tudja, de szerinte elsiettük. És mi lenne, ha a nyaralásig... Addig mi? Addig eldőlne. Mármint hogy addig ne járjunk, vagy hogy addig próbáljuk meg? Nem tudja. Semmiben nem maradtunk.

Ideérve Illető is ideért, kicsit sajnálom, múltkori együtt járásunkkor is kapart utánam az ex (pl. becsöngetett a bejárati ajtómon, hogy beszéljük át, miközben Illető az ágyamban pihent), Ess-t is elmondtam neki.
És a fenébe is, ezerszer jobb vele, mint régen!
Már a strandon is kifejtette, hogy én indítottam el benne a változást, hogyan kell egy nővel bánni, állítólag állandóan kioktattam. :D Sztem jól csináltam, elültettem a magokat, elengedtem, hogy begyakorolja máson, és majd én learatom a babérokat.
Most aratok. Döbbenten néz rám, hogy milyen csodás lett a testem a fogyás után (innen is hálás köszönet a bőrfeszesítő masszőrömnek!!!), bókol, motyog a hajamba, hogy bárcsak lenne több időnk így reggel, bújik egész éjjel, végül 3 randit fixáltunk, megdöbbentő. Mintha egy másik pasi lenne. Pont olyan, amilyenné oktattam. Némi kommunikációs gyakorlat még lesz, mert mások előtt vagánynak akar velem látszani, majd leszoktatom.

Drpr ujjong. És ha engem nem zavar, hogy kilép terapeutai jogköréből ő magánemberként örülne néhány smsnek, hogyan alakulnak a dolgaim két alkalom (két hét) között... :)
Megérdemli.

Szigorúan felügyelt munkámnak hála kiugrottam egy fél órára kedvenc dél-szláv együttesem koncertjére, magassarkú (igaz, anti-shokk tamaris) cipőben bolgárt táncolgatni.
Illetőt elhívtam, kíváncsian jött. Kértem, hogy még ne mutassuk, hogy együtt vagyunk.

Szokják a táncosok, hogy már nem vagyok Ess-sel, de ne kezdjenek pletykákba.

Ma este tánc után Illető átjön hozzám. Holnap pedig elmegyek az ő magyartánc-tanítására.
Utána átmegyek a saját szerb táncházamba. Ki kell használni, mert aztán nyáron szinte semmi nem lesz!

Nem vagyok egy stafétás, de Müzli kérésére szívesen. :)

Hét dolog magamról:

1. Mióta lefogytam valamennyit, ismét imádok ruhát vásárolni, és még indokot is tudok rá, hisz tényleg nincs olyan ruhám, amibe beleférek.

2. Nehezen bírom a hazugságot, a képmutatást. Nekem bármit el lehet mondani úgy, hogy nem csinálok belőle galibát, hanem a megoldáskereséssel állok hozzá. (Ess kifejtette, hogy szakításkor nők botrányt szoktak csinálni, értékeli, hogy velem lehetett beszélgetni. Akkor még csak azt...) Tehát ha ezután valaki hazudik, vagy szebbé színezi a tényeket, akkor menjen a fenébe.

3. Vezetés. Imádom. Megnyugtat. Kikapcsol annyira, hogy mire célbaérek, minden gondomat elfújta, nem is emlékszem, merre jártam, milyen irányba mentem...

4. Borzongok az ezoterikus áltudományos butaságoktól. Megértem, hogy az emberiség műveletlenebb, tudományhoz nem kanyító hányadának erre szükség van, csak engem hagyjanak békén vele. Ők is így lehetnek velem, mindketten butának és korlátoltnak tartjuk a másikat

5. Elméletem szerint minden felnőtt ember viselkedését alapvetően befolyásolja a szexuális élete. Látszik, ha nem megy rendben otthon (vagy nem otthon ;) ) valami köztük.

6. Utálok telefonálni. Aki közelről ismer, tudja is ezt, nem is szokott sokat hívni. Emailre, smsre készségesen válaszolok bármikor, de telefonon egy perc után próbálom lerázni, aki hívott. Valamiért félek attól, hogy végeláthatatlan beszélgetés lesz belőle, amire viszont nem érek rá. Hülye para, mi?
Ezzel szereztem tekintélyt országunk különböző pontjain dolgozó hasonló munkakörű kollégáknál, akik tulképpen valahol fontosnak tartanak. De félnek is hívni, más kollégáktól hallom. Pedig nem vagyok elutasító, telefonálni nem szeretek.

7.

 

Őszhalántékkal hazaértünk, amikor beugrott, hogy anyu nálam van éppen, úgyhogy bemutattam őket egymásnak, bájos szituáció volt...
Aztán anyu el és bizony izéltünk. Meg mindig én magyarázom el neki, hogy a nők mit miért tesznek, úgyhogy ismét tanácsadtam.
Aztán átmentem Ess-hez, hogy lezárjuk. Én nem akarom tovább (azt nem ecseteltem, hogy lassan gyerekeket akarok, csak hogy így nem jó), ő pedig magából hiányolja azt a szenvedélyt, amit érezni szokott volt.
Aztán megbeszéltük, hogy nagyon jó volt együtt, hogy Görögország romantikus hely, esélyes, hogy egymásbagabalyodunk ott, majd kért egy búcsúcsókot. Aztán az ölébe ültetett.
Aztán olyat izé, mint még soha.
És már közben is mondta, hogy ez az a szenvedély, amit várt!

Hosszan csókolóztunk még, szerinte úgy, mint akik valami továbbképzésen vettek részt, mindketten motyogtuk, hogy mekkora barmok vagyunk, hogy ezt abbahagyjuk, amikor kijelentette, hogy nála most rezeg a léc.
Tehát hogy bizonytalan, hogy abbahagyjuk-e.
Mondtam, hogy ezt már megbeszéltük, még öleltük egymást hosszan, majd eljöttem. Ki akart kísérni, kértem, hogy ne. A kertajtónál állt és nézett, amíg elbúcsúztam a kutyától, majd sírva el.
Ő sem bírta.
Ma együtt táncolunk.

És Illető érdekel a legkevésbé szegény. Pedig együtt ebédelünk mindjárt. Bár rejtetten romantikus lelkemnek jobban esett volna a "van-e kedved velem ebédelni", a "kaja?" helyett...
És még mindig nem fixált le velem randit, az ilyentől hülyét kapok!
Este írt egy smst, hogy rendben hazaértem-e, felhívtam, hogy megköszönjem, jólesett, hogy aggódik, mire ő csak morrant, hogy azért nehogy megijedjek, csak izgult, hogy nem karamboloztam-e, nem olyan túlaggódás, olyan anyai féle volt! Jobban esett volna egy szívesen, drágám.
Áh, Ess az én világom.

Ismerősök és apám is felhívta a figyelmemet, hogy türelmetlen vagyok.
Sztem csak intenzívebben szeretem élni az életet.
És Illetővel régen is bajom volt, hogy nem fixálunk le randikat, nem jár erre elég sűrűn.
Jó, majd gyakorlom a türelmet.
Azért ma Őszhalánték visz haza.

Csüt-péntek céges tréning Balcsin 20 kollégnővel, szép helyen, csak nők, plusz a tréner, illetve egy svéd 14 éves lány, aki miatt sokat angoloztunk. Csodás kilátás a hotelból, csúszdázás a strandon, éjfélig játszottunk.
Az egyik vezetőnk meggyőzött, hogy csak én vagyok olyan vagány, hogy felmerészkedünk egy privátkikötőben álló luxusjachtra, és fotót készíttetünk magunkról. Megtettük, végig lesve, nehogy valaki leparancsoljon onnan... :)
A vacsora egy kis hajón volt, és mi vagányak bevállaltuk, hogy kihajózzunk a másfél méteres hullámokba, de aztán a pasi trénerünk annyira rosszul lett, hogy miatta visszafordultunk, durván dobált minket a szél, enni képtelenség volt.
Sokat beszélgettünk a lányokkal, sokat segítettek feldolgozni, hogy Ess-sel nem is illünk össze. Most izgatottan hivogatnak, hogy mivammá az új tervekkel, lásd lejjebb.

Péntek d.u. egy lánykával átmentünk a Balaton túlpartjára, tescoztunk, majd kitaláltuk, hogy nem lehet olyan nehéz az a tankolás-izé, ha annyian csinálják, és biztos olyan, mint kinyitni egy kompótot, azt meg tudunk. Úgyhogy életemben először (évek óta járok autóval!) nem rebegtettem pillát a kutasra, hogy tankoljon meg helyettem, hanem megtettem. Őstehetségek vagyunk.
A túlparton céges üdülőben kollegiális hétvégét szerveztünk, este szalonnasütés. Addigra odaért Illető is, aki azonnal levette, hogy rossz passzban vagyok Ess miatt (egész héten neki nyavalyogtam).

Odajött, hogy felafejjel, átölelt és simogatott, hogy megnyugodjak. Majd a számra adott egy puszit.
Rákérdeztem, hogy ezt mégis miért kaptam, és ő sem érti, csak úgy érezte, ezt kell tegye. Mondtam neki, hogy folytathatja. :))
Egész hétvégén beszélgettünk, újrakezdjük. Én is ezt tervezgettem már pár napja, de előbb tisztában akartam lenni azzal az érzéssel, hogy Ess-sel kicsit sem illünk össze. (Aki lemaradt, ezzel a kollégával 1,5 éve már jártam pár hetet, akkor rossz volt.)
Reggel 5-ig iszogattunk, aztán külön szobában alvás. A fogkrémes részt nem mesélem el. Nem, nem pikáns.

3 óra alvás, némi sör és közel fél liter zuborinkó zubamuba, zubrowka tömény megivása után teljesítménytúrává változtattam a sétáljunk-a-hegyen tervet (végülis az egyik szervező én vagyok). Dicséreteket begyűjtöttem, hogy mennyit bírok (értsd: ezzel sem megyünk többet kirándulni). Közben megfőtt a babgulyás bográcsban (még ma is mindenki azt ette!), majd sültszalonna este sok alkohollal és üzbég párbajjal. (Ez is csak annak izgalmas, aki ott volt. Üzbégek nem voltak ott. Szerbek igen, de senki nem akart velem szerbet táncolni. És állapotomat végiggondolva én sem tudtam volna.)

Hajnalban felvetettem, hogy bár ugye addig nem történik semmi, amíg ő nem szakít a mostani barátnőjével, de aludhatnánk együtt összebújva, úgyhogy GörisPétől engedélyt kértünk, aki sértetten elment az én ágyamra aludni, sztem reggel a szobatársam megdöbbenhetett, hogy fürtös fekete nő helyett egy szöszke férfi horkol ott. Kompromitáló videókat készítettem róla, szal nem mer beszólni.
Jó Illetővel aludni. Erre nem így emlékeztem. Azaz sokat változott egy családi tragédia óta, összeszedettebb, férfiasabb lett. És nagyon jó nőnek tart, imádja, hogy így lefogytam, de ne aggódjak, a lelkem vonzza hozzá, és köszöni, hogy vele vagyok. Még kifejtettem kiskirálylány-nézetemet neki, elfogadta. (Szerintem minden lány kiskirálylány, ezért bókokat kell nekik mondogatni, dícsérni, simogatni a hajukat, mert azt ugye senki nem akarja, hogy az ország kiskirálylánya szomorú legyen. Én megértem, hogy egyszerű kis történet, de ha pasik ebből értenek... :D)
Vasárnap kánikula, strand, ahová GörisPé eljött szájhúzással, mert szorít Illetőnek, hogy összejöjjön velem, de falfehér bőrrel inkább a fa alatt olvasgatott. A hideg Balatont forró csókok melegítették (ah), ott már nem érdekelt minket, ha valaki meglátja, igaz, sokan nem is maradtak délutánig. Tejfölös lángos a lovagias meghívás, még ma is a gyomromban lehet valahol, pfff.

Hazafelé a két kocsi fej fej mellett, végül én értem be előbb az Osztapenkohoz. (igen, még a 993 köbcentis kocsim van)
Szülőknek beadtam a babgulyás maradékát és Illető tényét. Apám lelkes (azt hiszi, ritkán hajtanak rám pasik, csak mert nem mesélek róluk), meg leírva tényleg Ess ellentéte, fiatalabb Essnél 16 évvel, nálam is eggyel, nagyon okos, nagyon olvasott kis zseni, és fixa ideám, hogy sokkal tisztább Essnél, pedig Ess-t sem tudtam nagyon megfogni, hogy miért nem tartom annak, mégis így éreztem. És Illető szeret mosogatni, ezért is kértük, hogy egy házban legyünk, gondoljatok csak a vágódeszkára reggelre rádermedt szalonnazsírra... Bevált, tényleg ő mosogatott!
Apám kikísér a kocsihoz, örül, végre beszélgetek velük (egy éve minden héten átmegyek órákra...)
Este még cset Illetővel az esetleges gyorshajtás-csekkekről, esélyes, hogy kapunk, aztán egyszercsak ír, hogy le is zárta az aktuális nővel, szabad a pálya, ma együtt ebédeltünk.
Ma Ess-től búcsú büszkeségből, dacból, érdeklődés átalakulásából és örülök, hogy ezután is heti tizensok órát nézhetjük egymás képét táncon
Viszont Illető épp most kattant rá a magyar néptáncra, végre mehetek arra is (Ess és minden dsz-es tartózkodik a helytől, én csak az ottani alakok egy részétől...)

Hát ennyi röviden, istenien éreztem magamat, a hétvége kimosta a fejemből Ess emlékét, még este átmegyek visszaadni a kulcsokat, de már most mosolygok, mert végre lezártuk.

Hatossal kezdődik a súlyom, végre ennyi fogyás után!!!!!!!*

Ez volt a Nagy Célom és elértem!!!!!

 

 69,7 kg vagyok!

 

*Rosszindulatúak kedvéért: KÉT számjegyű.
**Mégrosszindulatúbbak kedvéért, nem 123 cm magas vagyok. (Reggel 172, este 171 cm.)
***Még van pár kisebb cél, de innen minden kiló mínusz ajándék

Ma néhányatokat nyúztam, hogy lássatok el jótanácsokkal, mit tegyek, Ess-sel ma utolsó találkozó a hétfői döntése előtt.
Aztán Drpr-nél is voltam, aki befutónak Illető tanácsát nevezte meg, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a fiú nagyon sokat fejlődött érzelmileg ahhoz képest, amikor vele jártam.
Szerinte megpróbálhatnám vele, Illető mutat hajlandóságot, én is, és lesz egy este, amikor 3 pasival (köztük a zseniális humorú GörisPével) leszünk négyesben, lehetőség hát adott. És a végén Ess állítólag elcsúszott a munkával, ezért tánc előtt már nem jött fel hozzám kávézni (anyám szerint meg 18:18-kor már iwiwezett, mindegy már), de megkértem, hogy vigyen el legalább táncra. Ma is csók, végig kézfogás, amint leálltam, jött utánam, húzott vissza,  összenevetések és mégis csak barátot érzek benne.
A kocsiban se oda se vissza nem válaszolgattam a kérdéseire (a combját fogtam, azt szereti), csak mosolyogtam kedvesen, az exnőnél is ezt szerette. :) A házam előtt le is parkolt, gondolom azt várta, hogy most nekiállok beszélgetni, könyörögni, győzködni, hogy ne menjünk szét. Én meg megállás és jóéjtcsók után mosolyogva kiszálltam és bejöttem. Pedig gondolom azért parkolt le, hogy beszéljünk, esetleg hogy feljöjjön (tegnap utalt rá, hogy ma nálam alszik talán).
Tudja, hogy holnaptól sok pasival leszek összezárva, többször kérdezgetett, hogy mit fogunk csinálni, mi lesz a munkával, szegény, nem sok választ kapott, de azt igen, hogy sokat akarunk inni, azt meg tudja, hogy olyankor hát izé nehezen gátolnak a gátlásaim...

Sztem nem tud most hová tenni, nem ezt várta. Mindegy, utoljára még kedves akartam lenni vele.

Szeretném Szomi bölcsességét megosztani veletek:

"a vadászat sem akkor érdekes, ha a medve nyugodt és csak málnázik. Ha rohangál az erdőben, akkor az igazi...."

Haverjaim nagy része is ezt írja a kialakult szitura. Ritkán málnázom nyugiban, Ess mellett azt tettem. Nem kellett volna.

Hétfőig csak yahoo-n értek el, a cégeshez nem fogok hozzáférni!

Gyors körkutatást végeztem, hogy van-e még helyem a halpiacon:
Adonisz kolléga (tavalyi telki liezonom) lelkes lenne, M szerint lelki társak vagyunk, de kinyírjuk egymást (viszont a 2 randiig jutott lányka kidobta), Illető pedig úgy belelkesült, hogy tegnap és ma is egy órát lelkizett velem, és kitalálta, hogy akár össze is jöhetnénk megint, ha nem egy cégnél dolgoznánk.
És tizensok helyről hallom vissza, hogy mennyire szép és okos vagyok és egy fiatal és kedves férfi kéne mellém. Anyátok. Tud valaki egyet is? Ess legalább odaadó. Nekem csak 90%-ban, de az.

Ess épp Bezzeg Voltnővel táncolt, amikor odaértem, de odafurakodtam közéjük. (Nem, ő most már  nincsen képben.)
Ess kézfogós-velemfoglalkozó, de távolságtartó volt. Hazahozattam magamat vele, a kocsiban beszélgettünk arról, hogy ő csak 90%-ben akar engem, és az neki kevés, mert a régiekkel hevesebb volt. Maga sem érti, de vannak órák, amikor nem gondol rám. Jesszus, egy 47 éves férfi nem gondolhat mindig a nőre, az kiskamaszkorban kiment a divatból, nem?
És hogy megijedt attól, hogy ő ennyit kap, és általában ő szokott ennyit és tizedét sem kapja vissza.
És hogy ez neki olyan szokatlan, hogy nem tudja, akarja-e.

Rákérdeztem, hogy ez egy béna lerázószöveg-e, de aszonta nem. Én viszont 3 hét bizonytalanságot úgysem bírok ki, ezért jövő hétfőig dönt és tudom a végeredményt is, mert ha valaki ilyen hülyeségeken lelkizik, akkor ha most együtt is maradunk, később lesz ugyanez pepitában.

Ja igen, a hétvégi felhorkanásomért elnézést kértem.

Hát, nem érzem magamat a topon. Rég volt szuicid gondolatom, most ismét rámtalált. Addigis koplalok, max. némi chipset nyomok le a torkomon.

Annyira nagyon elegem van!!!!

Írtam Essnek, válaszolt, hogy majd csütörtökön hív (de miért csak akkor? Mi lesz addig? És akkor tréningelek, valszeg nem tudom felvenni), de addig tházban beszélünk, hali.
Miért csütörtökön és jön-e ma kérdésemre a válasz, hogy nem tudja, valószínű.
Írtam még, hogy hazahoz-e kocsival, ez már pannonhálózat galiba miatt nem ment át.
Haj megmosva, kihúzva egyenesre, smink fent, nyugi bekapva (sztem életemben nem vettem be ennyi nyugtatót, mint most 3 nap alatt), elmegyek visszafogott mosollyal táncolni, és várhatóan M-mel csacsogni.
Szeretném, ha Ess ott lenne, meglátna, elbűvölném és rájönne, hogy hülyék vagyunk, ha nem együtt. Ha nem jön rá, de szóbaáll velem, akkor megmondom neki én.
Csak jöjjön el. És egyedül. És nem akarok további bizonytalanságot.
Majd folytatom a léteszttel később.
(Wapon tudok freeblogolni??)

Bőgés, nyugtató. És önütlegelés, mert hülye voltam és fáradt és igaza volt, hogy aludjunk rá egyet. Most már nem is hallom a hangját. A francba is, jól érzem magamat vele!!!

És mivel hibásnak érzem magamat és biztos abban, hogy nem mer jelentkezni, ezért írtam neki egy smst. Aztán vagy válaszol, vagy sokáig úgysem tudjuk elkerülni egymást.

Barom vagyok, de nagyon!!

Jó lenne, ha valaki megerőszakolná magát és velem lenne szabadidőmben, mert megkergülök. Tegnap 3 óra kivételével csak aludtam, nyugtató van bennem és nem eszek semmit.
Mára talán egy régi exszeretőt át tudok hívni (igen, nem vagyok szerelmes Ess-be, csak szeretek vele lenni, úgyhogy ez nem gond), holnapra Szomi hívott át italozni, szerdán meg megpróbálok elmenni táncra, bár Ess-t kerülni akarom. Csütörtök reggeltől vasárnap estig lefoglal a munkahelyem, jövő hétfőtől kellene pár program!
Őszhalánték jó egynek, és ha végiggondolom, a tánc, amit most kerülni próbálok, annyira beleszólt az életembe, hogy análkül nem is tudom, mihez kezdjek. Csak otthon nem akarok ülni.

Segítsen már valaki, kezd elfogyni az energiám az egyedüllétben!!!!!!!!!!!