Tegnap táncon megjelent Ess. Rohant mellém állni. Táncolás közben odaszól (ő, aki szerint tilos tánc közben cseverészni), hogy tegnap oltári nagy baromságot csináltunk!
Azt hittem, a szexre gondolt, visszaszóltam, hogy én egyáltalán nem bántam meg.
Nem, nem is azt, hanem amit előtte...
A szakítást?
Hazahozott, kifejtette, hogy hülyeség volt szakítanunk, mert ami utána volt, arra ő régóta vágyott, intimitás és szenvedély egyszerre. Nem tudom, ő sem tudja, de szerinte elsiettük. És mi lenne, ha a nyaralásig... Addig mi? Addig eldőlne. Mármint hogy addig ne járjunk, vagy hogy addig próbáljuk meg? Nem tudja. Semmiben nem maradtunk.
Ideérve Illető is ideért, kicsit sajnálom, múltkori együtt járásunkkor is kapart utánam az ex (pl. becsöngetett a bejárati ajtómon, hogy beszéljük át, miközben Illető az ágyamban pihent), Ess-t is elmondtam neki.
És a fenébe is, ezerszer jobb vele, mint régen!
Már a strandon is kifejtette, hogy én indítottam el benne a változást, hogyan kell egy nővel bánni, állítólag állandóan kioktattam. :D Sztem jól csináltam, elültettem a magokat, elengedtem, hogy begyakorolja máson, és majd én learatom a babérokat.
Most aratok. Döbbenten néz rám, hogy milyen csodás lett a testem a fogyás után (innen is hálás köszönet a bőrfeszesítő masszőrömnek!!!), bókol, motyog a hajamba, hogy bárcsak lenne több időnk így reggel, bújik egész éjjel, végül 3 randit fixáltunk, megdöbbentő. Mintha egy másik pasi lenne. Pont olyan, amilyenné oktattam. Némi kommunikációs gyakorlat még lesz, mert mások előtt vagánynak akar velem látszani, majd leszoktatom.
Drpr ujjong. És ha engem nem zavar, hogy kilép terapeutai jogköréből ő magánemberként örülne néhány smsnek, hogyan alakulnak a dolgaim két alkalom (két hét) között... :)
Megérdemli.
