Azért az életem nem csak a lentiekről szól, csak ez a nem szokványos része.
Amiről Kollegina úgy szeret híreket kapni, mintha reggel én lennék az élő szappanoperája. Előzetesben már tudja, hogy kivel leszek, de hogy mi fog történni, ahhoz bizony ott kell lennie reggel kilenc felé nálam. És élvezi.
A táncház ugyanaz hétről hétre, sok kedves emberrel és sok bajkeverővel, akikkel azért érdemes foglalkozni, mert egy elpottyantott hírmorzsából csodás kenyeret tudnak varázsolni percek alatt. Élmény nézni, egerek a ketrecben.
Most lassan vége mindegyik táncháznak, hiányozni fognak az emberek, az ottani nevetések, a tánc és együttmozgás öröme, ami sok erőt adott néhány nehéz naphoz.
Viszont lesz időm olvasni. Hegyekben áll otthon a könyv, és mivel most éjfél körül járok haza, nyolc felé indulok, közben kell még pakolni, mosni, pasizni, nem fér bele más, csak ifjúsági regény és ismétlés.
Ifjúsági regényekkel M. lát el, aki több antikváriumnak dolgozik be úgy, hogy a fizetsége egy részét könyvekben kapja. És hozza számolatlanul a kedvenc íróimat gyerekkoromból. És a sci-fiket és szépirodalmat is, pontosan ismeri az ízlésemet.
Ess-sel nem tudtam könyvekről beszélni, Illetővel viszont lehet történelemről és sci-firől. Hát ez utóbbit választottam ismétlésül. Fekszünk egymás mellett, és pár percenként megosztjuk egymással a gondolatainkat. Most ő is olyat olvas, amit ismerek, arról eszmecserélünk.
Nem haladunk gyorsan az olvasással...
Hiányzik mellette a pörgés, kevesebb a közös időtöltés, mint Ess-sel a heti tizensok óra tánc, de így legalább lehiggadok egy kicsit. Talán.
