Tobber életblogja

Szombati sokáig alvás.

S.k. omlós sülthús reggelire friss egzotikus kávéval.

Felkockázott dinnye, jegeskávé felváltva.

Kedvenc édességemet kifőztem.

Göris régi haverral cseteltem.

Szépültem.

Az erkélyre kucorodva cigiztem a furcsa napsütésben, miközben a katasztrófafilmbe illő távoli felhőket, esőfüggönyt csodáltam a tetőteraszon. Fölöttem villámok cikáztak a gyorsan érkező felhők között, számoltam a dörgésig eltelt időt. Hozzám csak pár csepp ért el. (http://index.hu/belfold/2014/08/02/jegeso/)

Este pityeregtem a Túl a barátságon-on. Nem mintha ismernék ilyen melegszerelmet, de szép. És szomorú H. L. halála.

Ma reggel TCsV-nél kávéval kezdés, irány a strand, addigra a nap is kisütött, a tó is meleg, végre úszhattam. Régóta elsinkófálom a doki parancsát, de semmi kedvem a nő- vagy a bőrgyógyászaton kikötni az uszoda miatt.

Próbáltam olvasni, de nehezen kezelhető közlésrohammal szembesültem.

Kedvenc étterem.

Pesten nagybevásárlás. Kizárólag olyan alapanyagokat, ételeket vettem, amiket iszonyúan szeretek és beleférnek a diétába. Semmi kísérletezés, új íz felfedezése. Most nem.

Hajmosás, körömlakk, kezdődik a biznisz.

Néha makacs vagyok és maximalista. Újra konfitáltam.

Most nagyon finom lett!

Nem is lett olyan finom, ennél jobbat is tudok főzni.

Mindenki megtalál a fájdalmával, egy kolléganőm pozícióját megszüntetik, nekem sírt, egy mocsok rosszul van, de projekt, ezért bentmaradt, rossz volt nézni, egy elpanaszolta, hogy ő is megszívja, hogy mindenki családos körülötte, ezért neki kell állni a sarat ilyenkor, meg iskolaszünetekben, egy ma elmegy, lelkileg fáraszt ez a sok baj, ami most körülöttünk felgyülemlett. Mocsokul! Főnökeim is szórakoztattak ma, a Nagyfőnök huszonéves fiával lelkiztem egy órát, Kollegina válságot él át, szegénykém, ezt nem kívánom neki, egy ügyfél is megtalált a gondjával, úgy érezte, hogy én vagyok a megoldóembere. Jól látta, megoldottam, csak nem dolgom. Egy kedves kolléganő jött, hogy menjek le vele, amíg cigizik, mert kivan, de nem akartam otthagyni a főnökeimet, nem mellesleg nincs sok erőm most ennyi ember bajára okosat mondani, aznap már meghallgattam egy pasiproblémát és két titok lett rámbízva, illetve Csinikolléga épp engem szórakoztatott, amikor exe megjelent, szép műsor volt. (Izé, a lány új pasija állandóan odajár, de titkolják, hogy együtt vannak, ezért hülye alibiket talál ki a srác, miközben nem kérdem. Illene szólni neki, hogy tudom, hogy elkerülje a további kínos magyarázkodásokat?) Ma a benti torna is elmaradt. Levezetésül ismét pakoltam, takarítottam az irodánkban, Kollegina is belejött, nagyokat nevetgéltünk közben, miket nem találtunk!

És akkor még a zombik is megtalálnak, akik észre sem veszik, hogy szavakkal is lehet alázni, mert ugye ő férfi, hát neki lehet, hisz smileyval írt. Lásd még klinikai pszichiáter Isoldét a verbális erőszakról:

http://isoldeolvas.wordpress.com/2013/09/08/patricia-evans-szavakkal-verve-szobeli-eroszak-a-parkapcsolatokban/

Részlet, érdemes az egész posztot elolvasni. Meg Isoldét úgy általában is:

"A szóbeli bántalmazás azt jelenti, amikor a párkapcsolat egyik tagja – jellemzően a hatalmi pozícióban lévő tag, nyugati társadalmakban ez jellemzően a férfi – szekálja, kritizálja, cseszegeti a másikat. Megjegyzéseket tesz rá, leértékeli, lehülyézi, kigúnyolja. Azt gondolnánk, hogy phhh, ugyan már, szavakkal nem lehet kárt okozni, jó, most egy kis kritizálás, mit kell attól egyből sírni meg könyvet írni róla? Azt is gondolhatjuk, hogy az, hogy a párkapcsolatban a férfi hatalmi pozícióban van és nyugodtan alázhatja az asszonyt, az teljesen normális, több száz éve így van, asszony verve jó, kifejezett haladás, hogy ma már nem verjük, csak úgy szóban baszogatjuk. Ez nyilván világnézet kérdése. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy az évekig, minden nap elszenvedett cseszegetéstől a nők depressziósak lesznek meg szorongóak, ha gyerekkorban kezdjük, akkor személyiségzavarosak is. Ráadásul a szóbeli bántalmazás sok esetben az évek során súlyosbodik, míg végül valódi verés lesz belőle. Ezek tények."

Az is tény, hogy az elkövetőnek eszébe sem jut, hogy a sértés következménye, ha nem tűrjük, sőt, csírájában elfojtjuk.

Ez a blog továbbra is gőzkieresztés. Nem fedi le a teljes életemet, mint a facebook oldalam sem. Ide panaszkodni, levezetni járok, mert a napi káoszban, soktucat emberi kontaktusban felőrlődnék, ha nem adnám ki.  Egyébként pontosan ezért tartok szeretőt is két komoly kapcsolatom között.

Most megtalált valaki, akinek szimpatikus voltam a FB alapján, bloggal meg nem. Hát, biztosan vannak egy agysejtes nők, akik néma mosollyal tűrnek, én ehhez már önálló vagyok.
Sajnálom, mert a két képet összevegyítve a város egyik legjóindulatúbb, legjámborabb emberét lehet kipuzzlézni.

Elvesztettem egy szelet fokhagymát konfitálás közben.

Hazafelé szoli, hátha jobb lesz a kedvem, dinnyecipelés, hátha..., gondoltam, sétálok egyet, de vizes cipőben a tócsás úton térdig vízfelszívott szoknyában monszunszerű páratartalom mellett valami rémálom volt sétálni, a hajamtól a bugyimig minden vizes lett. Zuhany. Légkondi páraelszívó módban. Várakozás, két órával később egy óra séta a környéken.

Még mindig feszült voltam.

Bejöttem a céghez és nagytakarításba kezdtem. Behasaltam az asztal alá is mindent kipakolni, a három irodaasztalom közül kettővel végeztem, meg majd' az összes polccal, iszonyat sok irat, nyomtatvány van egy bürokrata nagyvállalatnál, átválogattam, mi kell ezekből. Polcot portalanítottam, benti edényeket átsúroltam, főnököm tábláját átmostam, billentyűzet, telefon, kb. két köbméter szemetet gyártottam, közben dolgoztam és ekönyvolvasó tanácsokkal láttam el T-t (Té aki Pével, T akivel én néha őőőő flörtölök vagy hogy, meg kéne különböztetni őket), kollégák lelkét értelmeztem, Csinikolléga fiával beszéltem és húdejó pasi lett, és próbáltam okosakat mondani.

És főleg alig ettem ma.

Kicsit jobb.

Napi félreolvasás:

- tíz perc (=precíz)

???

-  Az életcél 44 innovatív felhasználási módja (= Ételecet...)

Elgondolkodtatóbb az én verziómban.

---

Kicsi a világ rovatunkban pénteken egy gyerekkori havernőt láttam a facebookon egy ismerős képén felbukkanni, utána egy órával később a harmincéve nem látott anyukáját a metrómegállóban, majd délután egy programajánlóban a bátyja arca ugrott fel.

Kicsi a világ rovatunkban elmélkedek a fiúknak, hogy TCsV gépe hová érkezett és épp onnan indul egy ismerősöm a világ másik végére rá pár percre. Pé: Jé, az unokatesóm is ott dogozik. És annál a cégnél. És kiderült, közvetlen kollégák az én ismerősömmel.

Hát ennyi izgalom elég is volt hétvégére, a pólós fiúk gyengék, a lányok ügyesek, a Hungaroringet nem tudom, ki nyerte, a tényt is csak a ferraris baseballsapkás turisták tömeges felbukkanásából következtettem ki.

El kell mennem mozogni, mert idegesítem magamat és még a takarítás sem segített, de szar a kedvem és nagyon fáj a hátam.

Hát, nem titok, sok férfi volt az életemben az elmúlt 22 évben.

Mindenféle minőségben, vad egyéjszakások, hűséges szeretők, nagy szerelmek, élettársak, hosszú életű rutinok.

Csakazolvassa nekiállt kielemezni a témát, mi lehet a gond, ha gond van:

http://csakazolvassa.hu/2014/07/27/nem-eleg-jo-a-szex-1/

Annak a csajnak nem sok férfi lehetett az életében, ha ilyenek a fő bajok szerinte...

Úgy látom, hogy a férfiak 90%-a szar az ágyban.

Ezért nem akar sok nő szexelni.

Bocs.

Nincs mit kertelni.

Technikailag problémás.

Azt hiszi, ha feláll, akkor ő teljesített is, hiába nem talál bele, nem találja el a szöget, csak a medencéjével ütöget, ha rátelepedik az ember mellére és azt hiszi a barom, hogy azért lihegünk, mert jó, nem mert nem kapunk levegőt és kurvára fáj a mellünk. Én jelzem, ha nem képes változtatni, kuka. Rosszabb, ha azt hiszi, ő jobban tudja, mi jó nekem. És olyat csinál, ami nem az, hiába kérem, hogy ne. Kuka. Azt hiszi, ha hangosabbak vagyunk, az már orgazmus volt és felháborodik, ha jelezzük a végén, hogy mi még nem lennénk "készen", dehisz... Kuka.

Hosszú listám van a hajhúzós, mellbeharapós, karleszorítós, összenyálazós, mellkassal orr-szájbefogós borzalmakról, a ritmusérzék nélküli hülyékről, a fájdalmat okozókról, nem beszélve akik megütnek, karmolnak, annak is megvan a helye, de előtte talán tisztázva, hogy adott nő akarja-e.

És a maradék 10% fele közepes, a fele megfelelő/igen jó, és csak INNEN kezdődhet, hogy az a stílus, amit ő képvisel, az bejön-e, nem túl nagy-e, hisz az fájhat, mert ez lenne az alapvető kérdés. De a legtöbbel odáig nem jutunk el, hogy bármilyen stílusban is, de ügyes legyen.

És ez csak a technika.

Nem is értünk el az érzelmekhez, az előjátékhoz, a hangulatteremtéshez, a másik miért tiltakozik témához, a mindennapi dühökhöz, kihasználáshoz, ki nem beszélt sértettségekhez, elvárásokhoz.

A figyelmességet és nyitottságot, rugalmasságot és fejlődőképességet tőlünk elvárjátok, hát ti is tegyétek meg.

Körbekérdezgettem az ismerősi kört. A házasságban élő harmincas-negyvenes ismerőseim közül KETTEN élnek már csak valamennyire rendszeres szexuális életet!!!

Azért kaptuk ezeket a hormonokat, hogy kiélvezzük, mert ha igazán profi a partner, akkor a legnagyobb örömforrás lehet.

Ha rossz? A legszörnyűbb lelki sérülések egyike.

Ha a nő nem akarja? Akkor gondolja végig a pasi, hogy valamit rosszul csinál, amiért a felesége kerüli, húzza a száját vagy közéjükszoktatja a gyerekeket, hogy legyen kifogása.

Egy korombéli kolléganőm kettesbenmaradt egy estére a férjével, kérdeztem a programot, mire a válasz: azt a mi korunkban már...

Ááááááá!!!!!!

Ez beteg!

És hiszem, hogy sok nő nem is tudja, miért nem fontos neki a szex. Mert nem élte még meg úgy, hogy az csoda legyen. És így leélik az életüket a férjük mellett, zombuló robotként.

A pasi meg hőbörgés és tűréselvárás helyett csapjon fel egy értelmesebb könyvet, vagy írjon az emailcímemre, hogy mit tehetne, DE legelőször is derítse ki, miért nem akarja a felesége, aki szeretetből, félénkségből, tudatlanságból vagy prüdériából el sem meri mondani neki, hogy miért szar vele. Vagy mert még sosem volt igazán-igazán jó neki senkivel és nem is tudja.

És mocsok nehéz egy ingadozó önbizalmú férfi szemébe mondani akármilyen óvatosan is, hogy csinálja másképp.

De nem lehet leélni a hormonnal teli fiatalságot úgy, hogy pont ezt nem éljük meg. Személyiségtorzító hatása van, kolléganőimen látom. A változásokat is. Amikor elválnak és új barát érkezik. És hirtelen nem morognak, nem pattannak mindenre, nem kritizálnak és ítélkeznek minden felett, és vidáman lehet együttdolgoznunk. Az egyik legtahóbb kolléganőm volt nyolc éve, aki most egy kis csicsergő bűbáj lett. Új pasi. Meséli a részleteket...

Borzalom, hogy hány fiatalságot nyomorít meg, hogy a mindennapokban frusztrálja a nőt (még a párkapcsolat befejezése után is évekig!), szerintem a legtöbb nem is tudja, hogy ezt lehet gondtalanul, felhőtlenül élvezni. És most nem a bántalmazott nőkről, molesztált kislányokról beszélek, egészséges lelkű nőkről, akik nem tudják, mi a rossz. Csak érzik a lelkük mélyén, hogy ez így nem kerek.
Én is belefutottam 28 évesen, hogy én már nem is annyira, nekem már ez a fájdalom, újabb uszodafertőzés átadása, ki nem alvás nem kell, szétmentünk exPasival, pár hétre rá bejelentkezett Vik, kedves régi fiatal rajongóm, és olyat, de olyat, amit akkor már évek óta nem, közel sem. Mert ha jó, akkor igenis kell!

Hibásak vagytok pasik a megtanultam mindent 17 évesen, nem fogok én már fejlődni felfogással, nagyon!

Bocs a témáért, rég nem írok ilyesmiről, de ez a poszt, a ködös okok keresése a szimpla fizikai valóságra rávilágítás helyett szerintem irtó béna egy lelki tényezőkkel ennyire profin, nyitottan foglalkozó blogtól.
A fenti tényezőkről soha senki nem beszél...

Az utolsó előtti évad vége felé annyira untam az Így jártam anyátokkalt, hogy bele sem kezdtem a finálé évbe.

Aztán amikor sokadik ember kérdezte, hogy na, mit szólsz? és néztek rám olyan fejjel, hogy valami nagyon húde, hát most gyorsan ledaráltam. Untam, szenvedtem, de tényleg.

Frappáns lezárás, érzelmes és teljes, de az utolsó három évad nem kellett volna.

Feminista oldalakon a főszereplő, Ted fikázása megy, hogy mekkora tahó, hogy neki senki nem jó, hiába fiatal, csinos, szép, okos, odaadó női vannak, ő mindig egy idióta álomkép kergetése miatt finnyázik, miközben ő egy közepesen ronda, ápolatlan, borzalmasan öltöző, hisztis és irtó unalmas alak. Jaj, de jól szórakozom a csajokon.

Itt is elvitte a prímet egy mellékszereplő, Neil Patrick Harris, aki nyíltan meleg negyvenévesként heteromacho szerepben lemos mindenkit a képernyőről és még a szerepe is brilliáns, lásd még Jóbarátok fővonulat szerelem főszereplő Rosst Chandler és Joey is.

A TBBT is kezd kifújni, Houset befejeztem (na annak is a vége, áh!), úgyhogy a setboxom hetek óta csak a Szomszédokat veszi fel. Ha nem jön új sorozat, a setboxom is felesleges.

Nem élesítettem a 2013-as évem összefoglalóját januárban. Pedig megírtam akkor. Kiegészítem 1-2 szóval.

A napokban beteszem, ide is, meg január 1-re is.

A legélménydúsabb évem volt eddig!

Az idei eddig szörnyű, négy kórház, trombózisgyanú (nem), egy műtét, annak rehabján lebénult láb, egy színház, ahol olyan rosszul voltam a fájdalomtól, mint még életemben soha, másik műtét, 6 hét táppénz.

Meséltem, hogy a gyógytornászom szerint ilyen műtét után 20 éve még automatikusan leszázalékoltak mindenkit?

:(

Nincs nap fájdalom nélkül.

Nem mozgás, nem fogyókúra, evés az állandó fájdalom nyugtatására, hízás.

Spéci diéta, azóta kevesebb gyomorgörcs, de mocsokdrága és nehéz betartani.

Aztán pasikat hagyjuk is, Gé öccse, szokatlanul viselkedő Őszhalánték, két év után randit kunyizó kisszemét, néha eltűnő T tavasszal. Leálltam.

Most a megbízható és szeretett autóm tropa. És tőlem várják, hogy mondjak rá ítéletet. Nem tudok.

A nénik szerint el vagyok átkozva.

Egy apróság volt most jó, a tegnapi színház. Pörgős, ütős, profi színészek és rendezés.

Bevallom, én vulgárisabbra számítottam, kicsit populáris így az ízlésemnek, szeretem, ha van meztelenkedés, ordítás, káromkodás, 1-2 d.gás a színpadon. (Nyilván ettől a darabtól nem vártam mélységet, de több bátorságot igen.) De megnézem megint.

Gazdasági totálkáros a Corollám.

A tökéletes hétvége.

Anyu berágott apura, így itthon maradt, csaptunk egy csajos délutánt, vettünk mindkettőnknek szemüveget, elszórakoztattuk az optometristát, kajáltunk egy jót és sétáltunk egy nagyot.

Szombaton pakoltam, takarítottam, főztem, majd készítettem egy jegeskávét és kifeküdtem nudizni a teraszom be nem látható részére a Kindlelel, forró nyári szél, madarak, tűző napsütés, világbéke.

Tegnap meg romlátogatás, étterem, koncert, naplemente az erkélyemen, éjjelig beszélgetés.

A nyugalom hétvégéje.

Az autómért fáj a szívem egyedül! Egy japánautó mániás pasikollégámnak meséltem, neki könny szökött a szemébe. :’( Jelenleg szervízben, protekciós alapon kaptam csereautót, de megcsalásnak érzem. :(

Az utcabéliekről röviden: egy hívott azonnal (délelőtt, épp dolgoztam), hogy gáz van. Egy gyorsan felírta a rendszámot és berohant felírni, nehogy elfeledje. Még egy szólt, hogy tanúskodik, ha kell. A negyedik segített cserepet söpörni. Egyik sem házbéli, a keresztnevemet tudják csak. Kaptak 1-1 üveg drága bort köszönetképp.

A Sparban elkapott egy szembenéni, hogy szerinte vagy el vagyok átkozva, vagy lehet egy haragosom, mert annyi pech történik velem, az autólopástól a négy műtétig mindenféle.

A házbéliekkel is beszélgettem, hívtak, vagy összefutottunk, mind együttérez.

Tegnap elvitték szegényt, úgyhogy a kocsi alatti maradék törmelék- és cseréphegy előbukkant alóla. Ekkor lassított a szomszédházbéli pasi (új szereplő), jött a seprűvel és úgy, öltönynadrágban, ropogósra vasalt világos hosszú ujjú ingben nekiállt felsöpörni, nem engedte, hogy átvegyem tőle, tök cuki volt.

Két embert nem izgat csak a téma: apámat, és az autóiparban dolgozó Szomit. Ja, Szomi hót tahó, mióta kapcsolt, hogy nem izélhet meg.

...véleményezzétek, előnyös-e.

Elkezdődött a visszafejlődés, apámnak, nagyapámnak is olyan szembetegsége van, hogy az erős szemüvegüket öregkorukra nagyjából teljesen elhagyták.

Ma fél-fél dioptriával kevesebbet mértek, mint az elmúlt kb. 15 évben és tökéletesen látok az újjal is, sőt, még mindig túl éles szerintem. -5,25, -4,25 lett, mint eddig a kontaktlencsém, örömködöm.

Ralph Lauren 7018 541

Nos, azt írtam reggel, hogy a tegnapi kemény nap után, ahol támogatásra lett volna szükségem, apám, aki ugye A Keresztény Család feje, aki elvárja a tiszteletet, hisztizik, ha nem körülötte forog a világ, vesz egy mellényt és balhé van, hogy azonnal zsinórozzam ki, mert ő sújtásos ruhát akar, hiába dolgozom, nincs ennyi időm azonnal, és hosszan papol, hogy szégyellhetem magamat, amiért csak kéthetente nézek rá (Anyuval hetente összefutok), bár ő a születésnapom után 4-5 nappal hívott fel és akkor is lecseszni, hogy nélküle mertem ünnepelni, nos ő tegnap idejött, megnézte a komoly kárt, itthagyta Anyut, amíg nem érek haza a munkából és hazament.

Mert unta, ezt meg megoldjuk egyedül.

Úgyhogy rendőrség, helyszíni szemle, szembesítés a sutyerákkal, biztosító, szerviz, szomszédok, autó felmérése mind kettőnkre maradt Anyuval.

Mert apám otthon akart olvasgatni.

Azóta, másfél napja nem hívott fel, hogy mi volt, hogy hogyan viselem, hogy vagyok, hogy nem kellene segítség, hogy akkor most mi lesz, hogy nincs-e szükségem fuvarra.

Este felhívta Anyut ordítva, hogy miért nem megy már haza, mit egyen vacsorára (amiből SEMMIT nem hagyott egész nap rohangáló és tök éhes Anyunak) és mosson már ki.

És nem, nem jött érte kocsival, ami neki 5 perc lett volna. Anyu bóklászott a sötétben. Én ugye nem tudtam hazadobni.

Én vagyok a barom, hogy még kedves vagyok vele.

(A témában lásd még paraszt HR középpixa beszólását a facebookon, ma a HR normális fele megdicsért, hogy frappánsan visszaírtam neki, a barátaim kérdezték, hogy ki ez a tahó. Ja, mondom, hogy a HR bérszámfejtős része ennyire segghülye.)

...Anyu is berágott apura, nem ment vissza vele a telekre, miután a vacsorából sem hagyott neki, keresetlen hangnemben b.sztatta, hogy miért segített nekem, és a saját ruháit apu szerint ráér lent kézzel kimosni.

Mosni jöttek fel egyáltalán a telekről.

(Kb. 6-7 feljövetel árából vehetnének a telekre egy mosógépet egyébként.)

Egy fejezetet olvashattak a miért nem vagyok férjnél című könyvemből.

Egy fejezetet kapott T is, de szerinte vicces.

(Félreértés ne essék: nem tartom magamat okosnak. Csak rettenetesen sok buta ember van és a butaság idegesít. És főleg azokkal találkozom. Aki okos, azt kiválogatom magam köré, hogy tanulhassak tőlük és hogy ne butuljak el. Ez az én luxusom.)

Egyébként csak annyit akartam, hogy a DM-ben 649 Ft az Essence Show your feet lábkörömlakkja. Ami nem a dekorkozmetikumok között található, hanem a lábápolásnál. Nem vagyok oda az olcsó körömlakkokért és akkor óvatosan fogalmaztam, de ez szuper, zárt cipő sem koptatja le egy hétig sem és szép árnyalatai vannak.