Tobber életblogja

...ma ismét volt egy bizarr telefonbeszélgetésem egy vadidegennel, egyébként olvastam, takarítottam, konyhát szelektáltam.

Most indulás inni színházba.

Kikuckóztam a tetőterasz napozószékébe cigivel és olvasnivalóval, tévé felhangosítva, hogy halljam a zenét hozzá, aztán megnéztem a tüzijátékot.

Hogy vidéki olvasóimnak is kedvezzek, fotóztam nektek:

Boldogszer Rékáék elváltak? :O

Az ötgyerekes, jurtában élő ősanya, aki vakon követte férje agyament ötleteit, mindig bezzegelt az életével és követendő mintának állította be magát még problémásabb nőknek?

A meghunyászkodó tűrése még pasiismerőseim zsebében is bicskát nyitott, nahát, hol a példa?

boldogfalva.blogspot.hu

Bár semmi dolgom, de végre egy teljes hét, amikor nem valami műtét-rehab miatt nem megyek be dolgozni.

Eddig utcai tánc, masszázs, három óra tánc ismét, bevásárlás és sok-sok olvasás, pihenés.

A listán viszonylag kevés program, lehetőleg ember- és ingerszegényen, mert ma is kacarásznom kellett egy kicsit sem vicces történeten és a cégnél ez naponta tucatszor előfordul és rohadtul fáraszt 0-24-ben. Ha nem csinálom, rosszabb, bsztatnak, hogy mi a bajom, úgyhogy inkább eljátszom, hogy milyen szupivicces a gyerek, a nadrágelszakadás vagy mittoménmi...

Kavarognak az érzéseim, nem bírok aludni.

Péfia látogatását egész évben vártuk, terveztük a kölyökkel, hetente cseteltünk. Az apja új párja nem nézte jó szemmel, mert bizonyára megrontom (arra elég lett volna egy hét, amikor egy szobában laktunk, mindegy!),ezért bekavart a fiúnál, aki váratlanul szombaton kitalálta, hogy velem mégsem tölt annyi időt, meg utalgatott olyasmire, amit tuti Té kavarásából hallott és hirtelen a jószájízből keserűség lett és erőltetés, ezért javasoltam, hogy akkor talán ne erőltessük. Ekkor persze előjött belőle, hogy mégis kéne, hogy nem akart bántani, de az a kellemes várakozás, programtervek már el lettek rontva. Té büszke lehet, tök ártatlan kis mókákat terveztem neki. Megszakad a szívem.

Szombat este bandáztunk a fesztiválon, remek hangulat, régi szép idők, elsodort a hév, szambát táncoltunk az utcán brazil zenészekkel, táncosokkal, aztán retrodalokat énekelve vonultunk végig.

Hangulat a tetőponton.

Anyu ír, hogy a csoda új okostelefonjára, amiről ő csak óvatosan ír csetet is, nehogy fogyjon a mobilnete (igen, már írtam neki számokat, nem izgatja) apám valamelyik paraszt haverja, hogy nagyzoljon, ő ért hozzá, letöltött valami programot, mire Anyu kikapta a kezéből, már lefogyott a nete. Anyu sírt dühében! :( Ő, aki úgy védi, félti, takarékoskodik vele, most nézhetem át, ez a bunkó mit tölthetett rá, ami leevett többszáz MB-t! Kap plusz netet 700 Ft-ért, de totál kiakadt szegénykém. Nincsenek itthon, majd átnézem. Gondolkodom, hogy én írok az öregnek néhány keresetlen szót. Nem nagy bunkóság, csak elrontotta Anyu örömét a rohadék. És egyáltalán mi jogon nyúl hozzá bárki telefonjához?

Aztán realizáltam, hogy azért nem jön válasz egy új hódolótól, mert törölt az ismerősei közül. He? Végigolvastam a levelezéseinket és semmi nyoma gondnak. Bántó, amikor így szó nélkül eltűnnek emberek. Mondjuk a vádaskodással lelépésnél jobb azért.

24 fok, napsütés, a kedvencem, kifeküdtem volna a teraszra egy órára, megtalált egy darázs. Ő nyert, bejöttem.

Újkolléga nyúz, hogy menjek hozzá vidékre, egyedül van, velem akarna tölteni pár napot. Ráérek, de semmi kedvem megbízhatatlan emberekhez, lásd még T-t, aki valami alibivel lelépett, panaszkodott, hogy őszig nincs ideje a munka miatt, ma egy másik kontinensről(!) jelentkezett be.

Egy hónap kihagyás után lementem 3 órát táncolni, mert rosszabb nem lehet, konzultáltam megszállott Kisfőnökömmel, mit vesz be, ha fáj az ízülete, bevettem előre.

De jó volt!! A szünetben a lányokat szórakoztattam az idei év legbénább randijaival, jó, hogy már röhögve tudok beszélni róluk, akkor nem volt vicces a pasi által visszakönyörgött és újra elcseszett liezon, vagy a koszos körmű, hozzám ne érjen, jaj! De a tánc magávalragadott ma is, sort vezettem, repültem, összenevettünk, éreztük.

Váltottam három mondatot 20éves apjával, nem tudom, a kölyök mit mondhat rólam, de olyan szeretettel fogad ő is, az anyja is!

Nem tudok mit kezdeni Csinikolléga közeledésével, szép, erőlködik, miközben tudom, hogy lenézi a nőket, a pozíciómat, miközben fél, hogy okosabb vagyok, vagy műveltebb, az egyébként tényleg. És azt tudom, hogy beborozva milyen az ágyban. Inkább kerülném, de most lesz egy közös hétvégénk, nekem kell józannal maradnom. (Na nem mintha innék.)

Kezdek berendezkedni az egyedülélésre. Kezdem feladni a reményt egy társra. Unom a hazugságot. Az első benyomásra ítélkezőket. Unom, ha nagyszájúságot feltételeznek és önzést rólam, aki odaadó és meghunyászkodó és napokig elvan az olvasás-főzés-bújás csendjével, sőt, ezt szereti. Unom, ha rossznak gondolnak. Nem vagyok az. Unom az anya-pszichiáter keresőket, akiknek a kapcsolat a saját igényeik kielégítésével teljes, a másik lény csak eszköz, nem érző lélek. Unom a kioktató barmokat. Unom a görcsös, frusztrált, üres szerepet játszókat, a megismert férfiak 99%-a ilyen. Az eltünedezőket, de őket nagyon. A reményt veszik el. Unom, hogy már gyerek mellől ír nem egy, hogy ő akkor, ott és jó lett volna. Hogy ennyien nyüzsögnek és ennyi a komolytalan. Ezek közül kizárólag a szórakoztató egyéniségeket tartom meg havernak is. A lelkes alighuszonéveseket nem unom, de hosszú távon mihez kezdjek velük?
Megfáradtam. Ha az égiek Ba-kat, El-eket küldenek nekem, akkor inkább egyedül.

Én gyümölcs, zöldség és zsír.

Olyan tökéletes, változatos előételt ettünk kedden, hogy ma felhívtam az éttermet, hazafelé beugranék érte, csomagolhatják.

Namost. Ez egy kétszemélyes előétel.

KÉT majdnem teli csíkos nejlont nyomtak a kezembe. Kettőt.

Egy hétig ezt fogom enni.

Egyelőre nem unom.

Ha legközelebb buli lesz nálam, innen hozok, kb. ennyi elég is a hozott sütikkel együtt. Kiszámoltam, avokádóval pacsmagolva, ötféle szószt készítve, kedvenc bio sósommal, vagy magam sütve sem éri meg jobban.

A kedvenc salátarendelő helyemet sem unom. Látom, az Bének is bejött.

Lassan realizálódik a salátákat is kínáló házhozszállítóknál, hogy 1. ne ők állítsák össze, mert azokból nekem egy sem szokott tetszeni, 2. ne öntsék le minden xarral, majonézzel, lisztes joghurttal, balzsamecettel, fűszeres izékkel, pláne ne szójaszósszal, majd én beikszelem, milyen zöldséget, gyümölcsöt, magot, kencét kérek, egyébként fűszer nélkül szeretem.

És a lényeg: áruljanak hozzá bacont és fetát. Nálam nyert ügyük van.

Reggel smink, fogmosás, vasalás közben felvett Szomszédokat nézek. Tenyérbemászó Julcsi új lovagja. Rossz színész és még ronda is.

Most esik le: ez Mundruczó Kornél!!!! :O

Örüljünk, hogy váltott.

http://videa.hu/videok/film-animacio/frajt-edit-es-mundruczo-kornel-szomszedok-yOMyd9TTj6yF8m3z

...és köremailben cseszett le egy csaj, hogy miattam állt valami, amiről 1. nem tudtam, mert nem kérte, 2. nem főnököm, 3. saját munkája, 4. amikor keresett, a szomszéd irodában csináltam a HR-es gagyi adminisztrációt a kollégával (vizes ruhában), de nem írt, nem hívott azóta sem, nem hagyott itt egy cetlit sem, majd most mit sem sejtve olvasom és le vagyok szúrva mások előtt.

A fszom kivan.

Szétrobban a fejem, ez látszódhat, mert tegnap a masszőrcsaj hasrafordíttatott és negyed órát a nyakam masszírozta túlórában grátisz, este összefutottam telken lévő Anyuék albérlőjével, ő kivételesen rövidrefogta, ma a Kisfőnököm aggódva rámerőszakolt egy fájdalomcsillapítót, bár nem akartam gyógyszert bevenni, de ez hatott!

A felfázós mensi és a tegnapi rejtélyes hasmenés csak apró plusz.

Viszont.

Nagyon szép a Kossuth tér. Egyik este is ott andalogtunk, ma a reggeli fényben kiültem egy padra, élveztem a hűs szellőt, néztem az ablakokban tükröződő zászlókat, az eltekerő bicikliseket és közeledő villamosokat... és fogalmam sincs, miért csapott meg a téli Műjégpálya érzése.

Tegnap a tökéletes káosz. Kollegina nem gyógyul, otthon fekszik, a harmadik antibiotikumkúrát kapja és csak romlik.

Megkaptam új munkát, beléptettem új kollégát minden papírostul, intézésestül, rá kellett szánnom közel két órát a bürokráciára, adatok felvételére.

Jól látjátok, tiszta HR-es munka, nem, nem vagyok HR-es, gyűlölöm a HR-es munkákat, amiket sorra ránknyomtak.

Az senkit nem érdekel, hogy közben Kolleginát helyettesítem, mindkét főnököm itt volt, ezer munkám lett volna ÉS úgy eláztam a reggeli monszunban, hogy combig vizes nadrágban és hátul vizes blúzban ültem a céges jeges légkondiban, szóval 11-kor szóltam a Nagyfőnöknek, hogy vagy kimehetek száraz ruhát vásárolni és átvenni, vagy mától betegállomány, hát kiengedett. Nem akartam pénzt költeni, de szétfagytam. Így is megfáztam, fáj a hátam, de legalább nem fáztam fel, cipelhettem a vizes ruháimat, cipőmet haza a kis retikülömben.

Amivel felszálltam a metróra..., ami nem járt, műszaki hiba, pótló még sehol. Leszállás, gyors taxihívás, vagy elkések.

A mai időjárásjelentés szerint napközben 16-32 fok várható. Így öltözz fel, utcán szél és tócsák, a cégnél légkondi, hazafelé meg ugye ki tudja, milyen idő.

Megnéztem este két lakást. Az egyik épül, a másik szerkezetkész három éve, de nem tudják eladni.

Mindkettő a környékemen, csodaszép környezetben. De egyikből csak kertekre, fákra van kilátás, bár A+ környezetbarát csoda a kecó, a másikból talán több látszik a hegyekből, de amikor a fickó gyanútlanul ecsetelte, hogy fél év volt, mire a tűzoltók engedélyt adtak, azt is csak fura megoldásokkal a lépcsőházban, tűzérzékelős ablakkal (ami nekünk a 12 lakásosba nem kell!) és értelmetlen helyen lévő létrákkal, majd nem működött a lépcsőházban a világítás, a garázsban a mozgásérzékelő és amikor kinyitotta a vécéajtót, a falból háromtenyérnyi vastag vakolat vált le... hát elment a kedvem. És arról sem volt szó, hogy három éves lakás nincs befejezve, sem burkolat, sem belső nyílászárók. Az utcán megemlítettem, hogy praktikus volt a tetőt megemelni fél méterrel, akkor lepisszegett, nehogy meghallják. Jahogy engedély nem volt rá? Tehát még plusz 3-4 millió forint lenne konyhástul, fürdőstül, na kösz. Ezt soha nem fogják eladni, csodálkoztam is, hogy ott sétálok el naponta és kint a tábla évek óta.

Elalvás előtt elgondolkoztam a sors igazságtalanságán. Ott volt ez az eladópasi, akinek ez valahogy öröksége. Negyvenmillió körüli vagyon. És ott áll az elhízott testén koszos-kinyúlt pólóban, ápolatlan hosszú haj és régnyírt ritka szakállal, néhol fogatlanul, kezében vagyon, mégsem szerencsés, csak morgott az utcánkra, a szüleire, kellemetlen volt az az egy óra is vele. Ellenben az új belépő meg csodaszép harmincas, jó felépítésű, magabiztos, sikeres pasi, menő sport, menő hobbi, nagy duma, szép feleség, pedig nincs vagyona. Mégis milyen mázlis. Az a gyorsangondolkodó típus, akire mindig ezt mondta Imre, hogy „közülünk való”.

És igenis a szépség segíthet szebb gyümölcsöt kapni a zöldségesnél sikeressé válni.

És azon is elmélkedtem és minden nap elcsodálkozom, hogy miért csípnek ennyire a kollégáim.

Meg hogy mi a fenétől fáj több hete a fejem, diétahibát nem csinálok, egészségesen táplálkozom, Bével arra jutottunk, egyetlen oka lehet, hogy leálltam a mozgással, csak sétálok, napi min. 45 percet (a régi 3-4-5 órás tánc helyett). Ha meg mozgok, reggel nem bírok felkelni a gerincfájdalomtól. Mindig mozgáspárti voltam hogy sokat ehessek, de ennyire mocsokul még nem sok minden fájt életemben.

---

Ha lekapcsolod a villanyokat az irodában, leveszed a monitor fényét, sokat segít a fejfájás csökkentésében, de így ha nem találsz egy iratot, megoldást kell keressél: egér felemel, piros fény zseblámpaként működik. Minimálmódban vagyok ma.

---

Ugyanitt Kindle továbbképzést vállalok. Van ismerősöm, aki kábellal(!) tölt át! Vannak, akik konvertálóprogramot használnak! Cloudban keresgélnek! A Kindle gyorsgombját nem ismerik a böngészőkben! Appról nem hallottak! Sőt, ismerek olyat, aki Explorert használ! Paleós ismerőseim vannak. :P

Asszem meg kell növesztenem a fenekemet. Asszem le kell vetetnem a melleimből. Asszem, nekem is több feketét kéne hordanom. Asszem ilyen sminkkel kéne bkvz-nom. Asszem, ilyen fejet vágnak az útfelújító munkások reggel, de nem nézek oda, csak a pozitív megerősítő mondataikat hallom. Asszem a hajszínünk egyforma.

(blikk.hu)

...hogy nem bírom a hülyéket ma, pedig általában első osztályú állatidomár vagyok.

Az, hogy T megszivatott és valami hülye indokkal lebegtette az egész napos programot ÉS végül szó nélkül eltűnt, nem meglepő, de mindjárt hívom is, hogy hová menjen. Nagyon úgysem tud eltűnni, egy helyen táncolunk.

Az, hogy vasárnap lementünk a tóra, de mégsem volt strandidő, az dühítő, de megesik. Viszont az egyre jobban fájó derekamnak nem ártott volna az úszás, sőt.

Az, hogy a fentiek miatt Bé maradt le kétséges minőségű társaságomról, az bosszantó.

Az, hogy tavasszal jeleztem bent, hogy idén EGYETLEN hét lenne, amikor el szeretnék menni szabira, mert akkor van a Nagy Nyaralás, amire nem száz, hogy megyek, de ha igen, akkor akkor van, nem tudok módostani többtucat embernél, mire Kollegina, akinek az egész nyár a rendelkezésére állt, és a férj nem dolgozik és suliszünet van, PONTOSAN egy nappal arrébb, de befoglalta ugyanazt a dátumot egy üdülőben!

Hogy ha menni is akarnék a Nagy Nyaralásra, akkor sem tudok elmenni, mert helyettesítem.

"Dehát te úgysem voltál biztos benne!"

De ezzel ő eldöntötte, hogy nem mehetek!

Nem is megyek máshová nyaralni.

A kuvvaéletbe.

Na, ő már visszatérne, de megbetegedett és nem jön ki a köhögésből. Ezért ezen a héten is helyettesítem.

(Amikor ott tartott, hogy nem érti, miért nem gyógyul, megkérdeztem, mennyi gyümölcsöt-zöldséget eszik, kiderült, hogy egy hete SEMMI(!!) gyümölcsöt nem evett, mióta beteg, DE kétféle antibiókúrát, vírusellenes kúrát, köhögéscsillapítót és gyulladáscsökkentőket nagyon sokat. Aha.)

A Nagyfőnököm (aki ma döbbenten visszakérdezte, hogy nekem gerincműtétem volt négy hónapja) kétnaponta zaklat, hogy vegyem ki a szabimat, vagy elküld. Oké, akkor a jövő hetet kiírtam.

DE. Most nem biztos, hogy el tudok menni, csak ha Kollegina meggyógyul és helyettesít.

Ergo most sem kezdhetem még szervezni a programokat jövő hétre.

Le kell jelentenünk az épületnek valamit, ott állok a recin, odaér Fontos Bank belépőkártyájával a nyakában Fontos Bank embere, és van képe beelőzni. Rámosolyogtam, és elkezdtem én is mondani. Na ne már, ehhez rossz passzban talált.

Néha tele a tököm.

De legalább összefutottam egyik jófej kolleginával lent és eddig a nap csúcspontjaként elszívtunk két cigit. Két hete nem gyújtottam rá.

És nem elég, hogy a nyakambakapom a duplamunkát, de a HR lusta megcsinálni egy melót, amit Kolleginára passzoltak. Ő nincs, valakinek meg kell csinálni, ezért nem visszaveszik egy napra, hanem kiharcolták, hogy az én munkaköri leírásomba is bekerüljön a feladat. Hogy ez mit jelent? Hogy lehet MÉG EGY plusz munkám a meglévő tonna munkán túl.

Amit az itt pofázó kollégákat hallgatva kéne csinálnom. És miközben torlódik a to do listám, nem érdekel, hogy hol volt köves a tengerpart mások nyaralásán, melyik matrac hogy bírja a partot, hogyan haverkodik a kolléga kisgyereke az üdülőben, vadidegen ismerősüknek hol volt esküvője és honnan rendelték a kaját, meg milyen nehéz szabi után visszatérniük a mindennapokba. És nem, nem tudom, hogy a kedves kolléganőnk itthagyta illatozó sütikből melyik a finom, és ezt mosolyogva kell közölnöm a tizenakárhányadik kollégával is, miközben nekem tilos bármelyiket megkóstolnom is.

Oltárira sajnálom őket.

Az újságíró(?) hőbörög, hogy miért nem hívta az áldozat a rendőröket.

Egyébként hívta, később.

Ők meg hívhatták volna az áldozatot, hogy újságíróként megkérdezzék, miért késlekedett vele!

Felháborító a helyzet. A rendőrséget nem igazán érdekli egy ilyen bejelentés, az áldozatot meghurcolják, komoly büntetés nincs, az elkövető elkövetheti máskor is. Dühös lesz, el is fogja.

"Számunkra (és reméljük, tévedünk) ijesztő volt, hogy a hatóságok bevonására még csak utalás sincs a képet kísérő szövegben. A lány mellett tanúskodhatnának a barátai, akik a történet szerint szemtanúi voltak a történteknek, az elkövetőt pedig – mivel bűncselekményt követett el – előbb vagy utóbb elítélné a bíróság."

A cikk többi mondata is gyomorforgató.

Ha már azért is a falhoz ken, mert felhúzta az anyja főztje vagy egy szúnyog, nemhogy a focicsapata veresége, akkor nyilván rohanok feljelenteni, hogy ismét ripityára verjen, még jóval dühösebben!!! Előbb vagy utóbb megtalál az utcán, a munkahelyemen és bosszút áll, ha ütni tud akár egy nem elég puha törölközőért is, biztos provokálni fogom! Mert a rendőrség nem véd meg.

A f.szom kivan a magyar újságírással, vagy ezt nem is nevezném annak.

Kicsiny csoport küzd azért, hogy a családon belüli erőszak áldozatai kiszabadulhassanak, új életet élhessenek, ne rettegjenek, a tettes ne kerülje el a büntetést primitív hazugságokkal, mint a vak komondor esete egy képviselőnél(!!!), egyáltalán felismerjék, hogy lehet erőszaktűrés nélkül élniük, és akkor az erőfeszítéseket ilyenekkel akadályozzák.

Ez a lány felvállalta, hogy másokat megvédjen, hogy talán előrelépés lesz.

Inkább jártak volna utána.

A kommentelőkről, áldozathibáztatókról, kétségbevonókról nem is beszélve. Bezzeg ő nem tűrte volna. Ez egy pszichés csapda, a legtöbb nem is tudja, ilyen helyzetbe is kerülhetne. Ezt csak a prolik csinálják. Én akkor a második diplomámért hajtottam többgenerációs értelmiségi család tagjaként, neki megvolt kettő egy iparmágnás üzletember apával, beszél több nyelven, nagyon jó anyagiak közt éltünk.

Igen, évekig éltem bántalmazó kapcsolatban. Vannak válaszok a miértekre.

Most már tudom, mik az első jelek és lépek. Nincs mese, akinél ezek a jelek vannak, az ütni fog. Fenyegetni, megalázni, lépcsőn lelökni, ellökni, falhozpenderíteni, gáncsolni, árokbahajtással ijesztgetni, utolsó pillanatban elkerülni egy karambolt, hogy megmutassa, ő most dühös, én meg kussoljak ijedten.

A legkeményebb, hogy nem hisznek az embernek.

Hogy ő jó ember. Hogy ő ilyet sosem tenne. Hogy túllihegem, hogy hisztizek. Hogy nehogy elhagyd, miből fogsz megélni egyedül. Hogy nem kell komolyan venni. Hogy az apja velem is ezt csinálja, el lehet viselni.

Leamortizálja az ember önértékelését és az áldozat inkább tűri, biztosan ő látja rosszul.

Dehogy költözök haza apámhoz, aki semmibe vett. Például allergiás gyerekként, ha tüsszögtem, rámordított dühösen, hogy naaaa, hagyd már abba!* Sosem feledem, mennyire szégyelltem, hogy tüsszögni mertem.

Értitek! A tüsszögő gyerekre. Akit ő ráncigált a virágzó mezőkre napokat túrázni és szakemberként nem vitt orvoshoz, hogy kúráljanak. Ezer ilyen volt.

Otthon sem vettek emberszámba, itt a jó időszakokban nagyon...

Egyszer majd mesélek erről, 15 év nem volt elég, hogy felháborodás nélkül olvassak ilyen reakciókat. Azóta éltem öt évig együtt férfival, direkt választottam olyat, akit nem érdekel semmi. A másik véglet...

http://444.hu/2014/08/06/kihez-fordulsz-ha-megvert-az-exed/

Nem, nem a feminizmus szól belőlem. Hanem az áldozatok ilyen szintű sárbatiprása, akár nőről, férfiról, gyerekről van szó. És amíg egyetlen gyereket, nőt, férfit, fogyatékost is ütnek, erőszakolnak, éheztetnek az országban, addig röhejesnek tartom, hogy emberek az 1%-aikat macskamenhelyeknek adják.

*Isolde világosított fel, hogy érzelmi érvénytelenítésnek vagy érvénytelenítő környezetnek hívja a szaknyelv:hu.wikipedia.org/wiki/Borderline_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar#.C3.89rv.C3.A9nytelen.C3.ADt.C5.91_k.C3.B6rnyezet

Ma végre nem vizes nadrágban és cipőben másztam haza. Fél éve kinéztem egy ötszámjegyű összegű árú cipőt, ami hétfőn 2 300 Ft-ra volt leárazva. Vászon-háncs, megvettem.

Mióta is esik...??

Újdonsült vezetőnk, valaha kedves kolléga hozott egy tonna zöldséget a kiskertből, azt cipeltem haza a sportcucc mellett. Cserébe kapott fogselymet, nem tudom, azt mennyire illik megosztani, de azt állította, megőrül, ha nem szerez valahonnan.

Cserébe Anyu hívott ingerülten, hogy szar a cégünk és még bunkó is, felajánlottam, hogy ha lehiggad, akkor beszélhet ezzel a pasassal, aki utánanéz. Megnyugtatta öt perc alatt.

Megint nem egál, lógok egy csokival. Nálunk ez a szívesség-fizetőeszköz, nekem ma egy Túró Rudit küldtek el (az tuti gm) egyetlen postázásért cserébe.

Volt céges torna, még mindig megköszönik, hogy szervezem. (És olyan komolyan veszik, én felröhögök, amikor a térdelőtámaszban a karok között kell(ene) előrenyújtani az egyik lábadat, vagy az egyik válladat kell átgyűrni a másik hónod alatt. Biztos vagyok benne, hogy szivat minket a csaj és magában jól szórakozik.)

És Csinikolléga megint irtó cukin nyomulni kezdett, megdőlni látszik a hitem, hogy ha valaki megvolt, akkor lekopna. Ajánlatokkal bombáz és...ezt figyeld...felajánlja, hogy főzhetek neki. Visszautasítható ajánlat.

Nagyfőnök tinifia irtó boldog az új cipővel, írt a bátyja is, hogy milyen jót találtam öcsinek. Neki is kéne. Részesedést kérjek a sportszergyártótól, vagy nyissak kereskedést a családjukra?

- Mondja, hölgyem! Hogy sikerült ripityára törni a mérlegét?

- Egy álmos kedd este kezdődött. Nem vagyok egy kelttésztaguru, de állati finom sósat sütöttem!

...és az ország egyetlen MAC-jában sem kapható az én alapozóárnyalatom, körbetelefonáltak a boltban, ahol egy hete kaptak árut, de ez nem volt. A legátlagosabb színű bőröm van. Új áru 3 hét múlva, nem garantált, hogy lesz. Rendelni, félretetetni nem lehet. High quality cosmetics, na igen. VIP ügyfélkezelés, puccos vendégkártya és adatgyűjtős vevőregisztrálás az van.

Addig veszek szépen más alapozót, akinek van tippje, milyen jól fedő, hosszan tartó, tornán, táncon sem leolvadó alapozót használjak, írja meg, köszi.

...és a SPAR akcióban semmilyen gm termék nem volt és mogyorótej sem csütörtök óta, azóta volt meghirdetve.

...és gondolkoztam új epilátorban, a régi kábele eltörött, de a drágább sem ígér többet, fogalmam sincs, melyiket válasszam, amit neten kinéztem, boltban nincsen.

...és a kedvenc fogselymem sehol nem kapható.

A nap, amikor akarok pénzt költeni, de nem tudok.

Azaz most érkezett be a két hónapja várt designer vásznam a kedvenc textil webáruházamba, azonnal lecsaptam két méterre. Egy munkanapon belül átadják a futárnak, ha expressz veszem. Nem egy nap alatt kiszállítják! Mekkora átverés.

Ma csörög egy idegen szám: ismeretlen férfinév, férfihang, hogy segítsek már, miért van az én számom az ő telefonjában az én keresztnevemmel. Hát, elég sok férfit ismerek, de a városában kb. csak tavaly jártam Bével és ott Újkolléga barátaival ittunk csak, az ő nevüket pedig tudom. ExPasi járt oda egyetemre, de az ő nevét nem is hallotta.

És irtó jellegzetes foglalkozása van (privátban megírom, ha érdekel valakit, nem röhögni! :D), szóval ha ismerném, tudnám. A neve is egy híres ember neve, szóval fogalmam sincs, neki honnan van meg a számom, ha nekem semmi nem rémlik.

A vasárnap éjjeli vihar durván hosszú volt, 2:15-től nem aludtam, monszun, fülledtség, végig hatalmas dörgések, az ablakom beleremegett. Az egész cég főnököstül, mindenestül az álomkór szélén van azóta is.

Ma szereztem egy cimbit. Nagyfőnököm nagyfiával rég jóban vagyok, most a tinifia lóg itt Kollegina helyén ülve egész nap (igen, helyettesítek, as usual). Meséli, hogy nagyon vágyott egy sportcipőre. Lenyomoztam, hol van a városban, félretetettem. És még 40% kedvezmény is van rá. Menő vagyok.