Az újságíró(?) hőbörög, hogy miért nem hívta az áldozat a rendőröket.
Egyébként hívta, később.
Ők meg hívhatták volna az áldozatot, hogy újságíróként megkérdezzék, miért késlekedett vele!
Felháborító a helyzet. A rendőrséget nem igazán érdekli egy ilyen bejelentés, az áldozatot meghurcolják, komoly büntetés nincs, az elkövető elkövetheti máskor is. Dühös lesz, el is fogja.
"Számunkra (és reméljük, tévedünk) ijesztő volt, hogy a hatóságok bevonására még csak utalás sincs a képet kísérő szövegben. A lány mellett tanúskodhatnának a barátai, akik a történet szerint szemtanúi voltak a történteknek, az elkövetőt pedig – mivel bűncselekményt követett el – előbb vagy utóbb elítélné a bíróság."
A cikk többi mondata is gyomorforgató.
Ha már azért is a falhoz ken, mert felhúzta az anyja főztje vagy egy szúnyog, nemhogy a focicsapata veresége, akkor nyilván rohanok feljelenteni, hogy ismét ripityára verjen, még jóval dühösebben!!! Előbb vagy utóbb megtalál az utcán, a munkahelyemen és bosszút áll, ha ütni tud akár egy nem elég puha törölközőért is, biztos provokálni fogom! Mert a rendőrség nem véd meg.
A f.szom kivan a magyar újságírással, vagy ezt nem is nevezném annak.
Kicsiny csoport küzd azért, hogy a családon belüli erőszak áldozatai kiszabadulhassanak, új életet élhessenek, ne rettegjenek, a tettes ne kerülje el a büntetést primitív hazugságokkal, mint a vak komondor esete egy képviselőnél(!!!), egyáltalán felismerjék, hogy lehet erőszaktűrés nélkül élniük, és akkor az erőfeszítéseket ilyenekkel akadályozzák.
Ez a lány felvállalta, hogy másokat megvédjen, hogy talán előrelépés lesz.
Inkább jártak volna utána.
A kommentelőkről, áldozathibáztatókról, kétségbevonókról nem is beszélve. Bezzeg ő nem tűrte volna. Ez egy pszichés csapda, a legtöbb nem is tudja, ilyen helyzetbe is kerülhetne. Ezt csak a prolik csinálják. Én akkor a második diplomámért hajtottam többgenerációs értelmiségi család tagjaként, neki megvolt kettő egy iparmágnás üzletember apával, beszél több nyelven, nagyon jó anyagiak közt éltünk.
Igen, évekig éltem bántalmazó kapcsolatban. Vannak válaszok a miértekre.
Most már tudom, mik az első jelek és lépek. Nincs mese, akinél ezek a jelek vannak, az ütni fog. Fenyegetni, megalázni, lépcsőn lelökni, ellökni, falhozpenderíteni, gáncsolni, árokbahajtással ijesztgetni, utolsó pillanatban elkerülni egy karambolt, hogy megmutassa, ő most dühös, én meg kussoljak ijedten.
A legkeményebb, hogy nem hisznek az embernek.
Hogy ő jó ember. Hogy ő ilyet sosem tenne. Hogy túllihegem, hogy hisztizek. Hogy nehogy elhagyd, miből fogsz megélni egyedül. Hogy nem kell komolyan venni. Hogy az apja velem is ezt csinálja, el lehet viselni.
Leamortizálja az ember önértékelését és az áldozat inkább tűri, biztosan ő látja rosszul.
Dehogy költözök haza apámhoz, aki semmibe vett. Például allergiás gyerekként, ha tüsszögtem, rámordított dühösen, hogy naaaa, hagyd már abba!* Sosem feledem, mennyire szégyelltem, hogy tüsszögni mertem.
Értitek! A tüsszögő gyerekre. Akit ő ráncigált a virágzó mezőkre napokat túrázni és szakemberként nem vitt orvoshoz, hogy kúráljanak. Ezer ilyen volt.
Otthon sem vettek emberszámba, itt a jó időszakokban nagyon...
Egyszer majd mesélek erről, 15 év nem volt elég, hogy felháborodás nélkül olvassak ilyen reakciókat. Azóta éltem öt évig együtt férfival, direkt választottam olyat, akit nem érdekel semmi. A másik véglet...
http://444.hu/2014/08/06/kihez-fordulsz-ha-megvert-az-exed/
Nem, nem a feminizmus szól belőlem. Hanem az áldozatok ilyen szintű sárbatiprása, akár nőről, férfiról, gyerekről van szó. És amíg egyetlen gyereket, nőt, férfit, fogyatékost is ütnek, erőszakolnak, éheztetnek az országban, addig röhejesnek tartom, hogy emberek az 1%-aikat macskamenhelyeknek adják.
*Isolde világosított fel, hogy érzelmi érvénytelenítésnek vagy érvénytelenítő környezetnek hívja a szaknyelv:hu.wikipedia.org/wiki/Borderline_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar#.C3.89rv.C3.A9nytelen.C3.ADt.C5.91_k.C3.B6rnyezet
