Tobber életblogja

Nagyon sok mélyponton lévő embert láttam már életem folyamán.

Akik a lehetetlennel is megpróbálkoztak, hátha.

De a maihoz hasonló elkeseredettséggel még sosem találkoztam.

Bé elhívott moziba.

...pontatlanul írtam le az elvárásaimat.

Sütöttem sütit. A maiba nem kellett vanília, nem is tettem. - Csak a süti igényelte egy óra sütésre volt fél órám.

Kinéztem az ablakon, sütött a nap éppen, nem tettem be ernyőt. - Mire BKV-ra szálltam, ömlött.

Odaértem a helyszínre. - A szabadtéri buli elmaradt.

Visszajöttünk hozzám. - Újra sütött a nap.

Tervezzünk filmnézést netről. - A netem csiga, nem jött le semmi.

Az volt az elgondolás, hogy csomagolok sütimaradékot a hazaútra, másnapra. - Túl finom lett, az egészet megette D nagyjából egyedül együltében.

Megette nagyjából egyedül. - Tök fölöslegesen sütöttem a méregdrága és kiszámíthatatlanul viselkedő lisztemből, tejtermékeimből.

Gyors lepihenést terveztem, megint ömlött az eső. - Nem volt szívem hazaengedni, hazavittem inkább  késő este irtóra ömlő esőben, útfelbontásokon, láthatatlanná vált felfestésű terelősávokon és kátyúkon keresztül és szembekamionok borították be a szélvédőmet hektoszámra, miközben útszélességű pocsolyákon akvaplanningolva szlalomoztam haza.

Egyébként szép nap volt! :)

Remekül beosztottam a tegnapi napot, a cél, hogy érezzük jól magunkat.

Délelőtt sütöttem sütit. - Kifelejtettem belőle a vaníliát. Azért elfogyott öt perc alatt.

Pontosan elindultam a világ másik végére. - Nem volt parkolóhely a boltnál, másikba kellett átmennem, késtem.

Tudtam, hogy kész a Keletinél a kráter. - Csak a százlábú hidat szedték fel.

Félcipőben-harisnyában rohangáltam, jó vendégségbe, színházba is. - Csak épp leszakadt az ég.

Keresztfiamat látogattam. - Abban a három órában végig aludt.

A nővérének átadtam a nyárra varrt táskát. - Nyári táskát. Fehér-pink-szürke, vászon. Itt meg későősz és eső.

A nővérével textilt festettünk. - Blézer+szoknyában. Hogyan kell süteményeket, állatokat festeni?

Elrohantam a színházba, kikalkuláltam az utat, hol parkolok a belvárosban, hogy időtakarékos legyek. - A Lánchídon karambol, egy sávban eresztik a forgalmat, fél Buda áll, velem együtt.

Ruhatár elintézve, hisztis néni a sorunkban ignorálva, elhelyezkedünk, telefon kikapcsolva, gyors infócsere a hét eseményeiről Bével. - Bemondják: az egyik színészhez orvost hívtak, rosszul van, az előadás elmarad.

Átrohanunk a monszunesőben ismerőseink zárt tetejű romkocsmájába limonádézni, reméltem, ott megszárad a harisnyám, ha már így görcsölök egész nap. - Nincs fűtésük.

Okosan leparkoltam két metrómegállóval lejjebb. - Csak közben eltávolodtunk a metrótól, monstre pocsolyák, vizes harisnya, kényelmetlen félcipőben vissza...

Átmegyek Géhez, csatlakozni a játszós-pletykás bandához. - Akkor fejezték be a társast.

Miattam újrakezdték, hajnalig maradtunk. - Közben Gé húga várta a társaságomat, vele beszélgettem tudjukki szobájában, kutyáztam és a fiúk karriervágyait elemezgettük a játéktábla fölött, fogalmam sincs, ki nyert.

Volt hely éjjel az utcámban. - Csak a diófa alatt volt parkolóhely. Mivel az most érik, és féltik az emberek a fényezést. Ami nekem új.

Korai alvást terveztem. - Fél négykor hajnalban.

És igazán szórakoztató nap volt!!!! :)

Éreztem, hogy a süti- vagy kávéajánlatra lesz jelentkező! :)

---

Csinikolléga annyira fel tudja húzni az ember agyát és igazán lehangoló értelemben, amikor saját felsőbbrendűségét éreztetve közöl valamit, miközben évek óta nem veszi észre, ő a hülye. Az igazságérzetem mocorog bennem, hogy megmondjam, de inkább összeröhögünk Kolleginával és valójában sajnáljuk. ("Nem lehangoló" értelemben T. tudja felhúzni az agyamat, akivel múlt héten röhögve közöltem, hogy ki lesz herélve, és tudja, hogy komolyak a terveim erről. Rá nem lehet haragudni, pedig elég nagy fax. De legalább tudja.)

---

Neten keresgéltem párt magamnak, minden évben egy hónapra aktiváltam a reget. Soha nagyobb csalódások. Már nem járok oda, de nem léptem ki, este jön az email fiókomba egy onnan továbbított levél: „Na végre egy jó csaj!!!” Megnézem a fotót, ki ez a kedves: Szomi. A szomszédom. Tőlem kb. 4-5 méterre a fal túloldaláról. Kicsi a világ.

---

Értem, de nehezen bírom feldolgozni, amikor magas barna pasik azt mondják bármilyen fogyással kapcsolatos mondatomra felháborodva, hogy nehogy egy percig gondolkozzál rajta, te így tetszel, nem akarom, hogy fogyjál. De ez legyen az ő problémájuk, mert nem is fogyok. Eddigi tapasztalataim alapján két hasonló típusú pasi létezik a fenti körből: aki tényleg szól, ha fogytam, hogy szedjem vissza, a másik, aki azért szól, hogy ne aggasszam magamat, neki tök mindegy és fel sem tűnik 10-15 kg ide vagy oda. Őszhalánték az élő példája.
Megnéztem a két lakberendezőcsaj fogyását és csúnyán betegnek tűnnek lefogyva, nem sikerült szerencsésre. :(

---

Elintéztem az új csomagot a netes szolgáltatómnál, jöhetnek az őszi sorozatok! Az ügyintézőfiúról még azt is megtudtam, hogy cukrásznak készül. Amíg az adatokat egyeztettük. Kollegina szerint nekem extrém módon megnyílnak az emberek, de ez már szerintem is túlzás.

---

Sütimnek még nagyobb sikere volt, mint vártam, kérik a receptet, ami nálam úgy néz ki, hogy leírom, én mivel készítettem, majd kb. minden összetevő mellé, hogy értelmesen táplálkozó emberek mivel készítsék.

---

A diétámtól az állandó hasgörcsök elmúlásán túl azt vártam, kitisztul a bőröm. De míg első 90%-ban enyhült, a nyári szigorítás óta pedig alig-alig fordul elő, a harminc évesen még bababőröm csúnya maradt. Úgyhogy adtam egy esélyt Mannáéknak. Nem vagyok híve a „természetes eredetű, bio”, orvosilag nem, vagy csak egyes részeiben tesztelt szereknek, mert a természetben ugyanúgy előfordulnak káros vegyületek, vagy amik csak hő hatására, vagy egymással érintkezve adódnak össze károssá, kivonni sem tudják házi körülmények között kizárólag a hatóanyagot tisztán (plusz még a nyers összetevők alapanyagait harmadik világban tbc-s, vagy trópusi beteg munkások szüretelhetik), illetve a bennük felgyűlt, készítés közben koncentrálódott természetes anyagok sem mindig biztonságosak, ezért jobban hiszek a nagy gyárak többször ellenőrzött, tesztelt kencéiben. Csakhogy problémás bőrre mindig erős kemikáliákat ajánlanak, ahhoz meg nincs kedvem, így a tengeri só, vajak, olajok kapnak egy esélyt. Három hetet adok nekik, tegnap kezdtem, eddig csak papírszáraz lett tőle az arcom, majd beszámolok, bár nem vagyok beauty blogger, nem fizet érte senki (jelezném, hogy jelenleg az alábbi sminkszereket használom és igazán támogathatnának: MAC pro longwear cuccok, MAC pirosító, eucerin korrektor, color tattoo, urban decay naked palette, art deco szájceruzák és rúzsok, vagy lipfinity, spirál és tus változó, mert mind xar), jöhettek, szponzorok.

Mit kér cserébe az a hős, aki befesti a hajamat kb. 30 perc alatt?

Sütök sütit, főzök kávét, bármit!

Majd mindenkinek azt mondom, hogy hosszas kísérletezések eredménye a holnapra készült három féle aprósüti, amiből az egyiknél az alapanyag pirult kicsit jobban és finom érett íze lett, a másik nem volt elég édes az édesítővel, így lekvárt nyomtam bele, a harmadik meg tényleg(!) finom lett, de borzasztóan unalmas, így feldobtam kicsit.

D aszonta, ő azt hitte, ilyen sütit csak a gyárakban gyártanak. Nem tudom, a bókok közé tehetem-e.

És kicsi a világ rovatunkban van a hatszáz, hobbinkban közös ismerősön túl is egy a múltunkból.

Szigorítottam a diétán (NEM fogyózom, csak nem eszek pár dolgot, ettől a zsír és sok gyümölcs még hizlal). Ehhez recepteket alakítok át, magamra főzök, ha enni akarok, a közétkeztetés nincs felkészítve problémásokra.

Szeretek főzni*, bár nem tudok, de mivel az ételek 80%-át nem szeretem, a maradék nagy részét nem ehetem, így nem kihívás.

Évekig nem volt tévém, aztán Ba-val együttélve lett és kiderült, micsoda csoda a felvevő doboz. Az éjjel, lehetetlen időben futó műsorokat rögzíti digitálisan, lehet sorozatokat beállítani. Ha érdekes, végignézem, ha nem, beletekerek, vagy törlöm. Engem a valódi szereplős-versenyes dolgok kötnek le, Éden Hotel, vagy most a félamatőr séfeket megmérető A konyhafőnök. A felvett műsorokat reggel, vasalás, sminkelés közben nézem meg (olyan sok jó műsor nincsen...), de most szabin vagyok, így élőben láttam a főzéseket takarítás közben.

A feléig.

Aztán nem bírtam tovább.

Körülnéztem a hűtőben és nekiálltam egy gyors főzésnek. Nem fogok kiférni az ajtón holnap.

*T-vel néha egész napot szánunk rá, hogy tanítsam.

*Apámnak kedvenc hobbija, úgy olvas szakácskönyvet, mint más regényt.

Ja nem, nem esküvőm lesz, a színei tetszettek, és arany székem sem lesz, sajnos azt giccsesnek tartja a társadalom és meghajlok a véleményük előtt.

Lakást rendezgetek. Nincsenek nagy igényeim, szerintem egy lakás legyen tiszta, könnyen tisztán tartható (semmi szőnyeg, függöny, rusztikus porfogó felületek), kényelmes ágy, kanapé és meleg (mármint a hőfoka, nem a hangulata). Jó, azért nem egy hippitanya.

Próbáltam pakolni éjjel háromig, de már megint kupi van. Nem értem, ma Őszhalánték járt csak itt, meg a papírokat kaptam elő, mert végre visszakaptam ma a kiskocsimat.

(A színpaletta google: color palette generator css. Elmentem az OBI-ba óarany festékért.)

Szabim eme remek novemberi ömlő esős napját hideg zuhannyal kezdtem, ha esik, nincs melegvizem.

Így mentem nőgyógyászhoz. Aki zavarbaejtően jóképű (nem PD, a cégeshez mentem, éves rákszűrés csak) és a mellemrenézve azonnal mondta, hogy 35 fölött azt is ultrahangozni kell. Tuti arra célzott, hogy ekkorákat képtelenség végigvizsgálni kézzel.

Aztán kérte, hogy félig vetkőzzek le. Mivel a vihart miatt kb. két órát aludtam éjjel* és egyébként sem briliáns az elmém, megkérdeztem, hogy akkor melyik félig, ugye, ha itt is, ott is meg akar uh-zni. Már röhögtünk.

(PD-vel is sokat röhögünk, vajon mit gondolnak a váróban, mit élvezünk annyira?)

Aztán összefutottam Anyuval, aki azzal köszöntött, hogy nem ismert meg messziről, mert ma nagyon csinos vagyok. Kösz.

Ő egyébként szerelmes az új okostelójába, olyan érzelmekkel mesél róla. Szerintem jobban szereti, mint engem. Tegnap a metrón kinézett egy olcsó utazást, lefoglalta rajta, ma befizette, a csekket lefotózta és elküldte mobilappon visszaigazolásként.

Szerintem találó ajándék volt.

Apám tegnap, a nagy sütés közepén ugrott fel hozzám, leült a kanapéra, hogy kávét kér. Magas a vérnyomása, cukros és különben is genya napom volt, úgyhogy lefőztem neki egy koffeinmentest, édesítőt tettem bele és laktózmentes tejet, ezekről nem tájékoztattam. Boldogan megitta és lelkesen dicsérte.

*Jó-jó, hajnali három felé végignéztem a nyilvánosságra került privát sztárfotókat, ciki, de érdekelt. És nincs mit szégyellniük, ha már ez a szemétség megesett.

Jó, persze, MR, röntgen, két műtét idén, de akkor is: minden fél órás gerinctornám után leszakad a hátam fél napig és megroppantom a lábamat, elmegyek göröngyös aszfalton három órát táncolni és másnapra sincs kutya bajom.

Szabin leszek, de a városban maradok, ha hiányoznék, láthattok.

Belecsöppentem egy HR-es megbeszélésbe.

Hallottam, hogyan beszél velük a főnökük.

Már semmin nem csodálkozom ezek után.

Egy hét szabadság. Összesen húsz ismerőssel találkoztam. Egy hét alatt! Hat rokon, két alkalomra elosztva, néhány hobbipartner, egy-két ingatlanos, ja meg a táncosok egy hete, zöldségesnél, színházban elhanyagolható. Relaxáló.

Aki általában ennyi emberrel találkozik, el nem tudja képzelni, milyen napi 50-nel kötelező jelleggel!

Elmesélem, első munkanapomon 9-11:10 között mik történtek az irodában MIKÖZBEN dolgoznék. Igen, jegyzeteltem két órámat egy átlag munkanapból, mert estére sosem értem, miért robban szét a fejem a sok felületes, felesleges pofázástól*.

Mindig azt érzem, hogy mások belenyomják az életüket az arcomba, aminek ők biztos örülnek, de dol-goz-nék.

Leültem, bekapcsoltam a gépemet, egy heti emailtömeg várt, sokszáz levél, feladatok, rendezendő ügyek, papírcsomók az asztalon. Illetve már csörgött a telefon az újabbakkal.

Eközben különböző kollégák jöttek ide, fél szemmel a gépet néztem, DE ezeket a témákat azért is elmesélték, végig kellett hallgatnom. Mondom, két óra alatt:

• •          ki hol nyaralt
  •          segítsek, hogyan kell bedugni a memóriakártyát (IT-s vagyok?)
  •          mi lesz a céggel, velünk, mi lesz átszervezve hová (döntés sincs!)
  •          kinek van a közös exfeleséggel nyaralója és az milyen
  •          30 percig hallgattam két hétig beteg kolleginától a betegség lefolyását, részletesen. én dokinak nem mesélem ilyen alaposan.
  •          táncházban járt ember élményei. szóban.
  •          adjak oda valamit mögülem, ami a polcon van. menjen oda, legyen kedves és vegye le, ne csicskáztasson műtött derekút, meg egyébként senkit. (épp egy táblázatban voltam benne, így is kizökkentett.)
  •          kihez ülhet be telefonálni (ahol nincs bent senki?)
  •          miért azt az eszközt foglalta be valaki (tőle kérdezze)
  •          az új nyilvántartólap hol van, milyen, hogy lehet kinyomtatni (még én sem láttam)
  •          konyhapénzt összeszedem
  •          nyomozgatok, ki lopja a kávémat, amit a konyhában tartok és irtóra fogy
  •          ki terhes. mikor szül
  •          főnök más munkái papírjai
  •          szociális kiadások hová mennek és miért
  •          felhív tp-s kollegina, hogy kapott időpontot a dokimhoz (értitek, azért felhív munkaidőben, hogy majd megy hozzá)
  •          másik elkéri a számát és leírja a teljes kórtörténetet (nem doktor lettem, hanem műtöttek)
  •          hpv nehézségek (másé. reggeliznék)
  •          jó a sminkje valakinek
  •          kollegina mondja el mindenkinek a gondját, nincs csend, még ha nem is hozzám szólnak
  •          mit gondolok a módosításokról
  •          ha színesbe nyomtatom, akkor nehéz szépen szkennelni, mi az oka? (IT-s vagyok?)
  •          hogy van a lábad, kösz, jól (hazudok, mert mi köze, mert gyorsabb).
  •          helló, idehoztam a napi adagot. köszi szépen. minden oké? igen, benne vagyok egy munkában. látom rajtad, hogy valami baj van... áááá!

Egy hétnyi levél, SAP inbox, beszéd főnökömmel közben megoldandó. A gondolataimat sem tudom rendszerezni, ha nincs egy perc csend.

Ekkor volt 11:10 hétfőn.

Képtelenség precíz munkát végezni.

Aztán a munkaidőm vége előtt fél órával, amikor még pont annyi munkám is akadt, egyszercsak ideperdült egy egyébként tökre szeretett kolléganőm a laptopjával, hogy akkor most megmutatja a lánya esküvői fotóit, filmjét. És mit tudtam mondani? Tökre bírom őket, meg érdekel is, 40 percig mutogatta, már megint túlóráztam.

És szeretem őket és imádom, hogy a bizalmukat élvezhetem és nagy dolog nekem, sokat dolgoztam azon, hogy itt családias legyen a légkör. De cserébe hagyjanak néha a feladatomat is ellátni.

Ellentételezésként nem kollégák, hanem HR:

Ma egy hónap után le mertem ugrani 20 percre (ebédidőben!) a boltba puffasztott rizsért, köcsög HR-es azzal várt vissza kioktató hangnemben, hogy szét kellett túrni az asztalomat, mert nem találtak valamit. Ami nem ért rá húsz percet, dolgoztam vele. Ezért nem megyek ki még ennyi időre sem, inkább a gépnél eszem, itt ne turkáljon senki. Olyan hangnemet engednek meg HR-s és logisztikás kollégák maguknak, hogy megint a vécében bőgtem. Ez ugyanaz a kollegina, akinek a halál unalmas pofázását kell hallgatni a tökunalmas unokájáról, aki csecsemő és semmi nem történik vele, ami vadidegennek érdekes lehet, most tőlem három méterre meséli valakinek cukika hangon vinnyogva tíz perce, hogy melyik nap ki fürdeti(!). Ez ugyanaz a kollegina, aki havernőivel a 8 fős konyhát egy órára lefoglalja ebédidőben, a maradék 35 egyen, ahol akar. Ő ráér, a munkát már ránktukmálták.

Lementem cigizni Illetővel. Ő legalább okos és mindig tud érdekes újdonságokat a kvantumfizikáról, társadalmi változásokról és Misi Mókusos hasonlatokat használ, nem azért, mert butának tart, hanem mert vicces.

*A témák, amikről szeretek beszélgetni:

művészet, főleg könyvek, néprajz, társadalmi problémák, egyenjogúság, közösségi kapcsolatok, cég jövője, nem azért, mert ezekben irtó okos lennék, hanem ebben szeretnék okos lenni. Illetőn és egy színházszerelmes lányon kívül szinte senkivel semmi értelmesről nem lehet beszélhetni itt. Pedig beszélnek.