Remekül beosztottam a tegnapi napot, a cél, hogy érezzük jól magunkat.
Délelőtt sütöttem sütit. - Kifelejtettem belőle a vaníliát. Azért elfogyott öt perc alatt.
Pontosan elindultam a világ másik végére. - Nem volt parkolóhely a boltnál, másikba kellett átmennem, késtem.
Tudtam, hogy kész a Keletinél a kráter. - Csak a százlábú hidat szedték fel.
Félcipőben-harisnyában rohangáltam, jó vendégségbe, színházba is. - Csak épp leszakadt az ég.
Keresztfiamat látogattam. - Abban a három órában végig aludt.
A nővérének átadtam a nyárra varrt táskát. - Nyári táskát. Fehér-pink-szürke, vászon. Itt meg későősz és eső.
A nővérével textilt festettünk. - Blézer+szoknyában. Hogyan kell süteményeket, állatokat festeni?
Elrohantam a színházba, kikalkuláltam az utat, hol parkolok a belvárosban, hogy időtakarékos legyek. - A Lánchídon karambol, egy sávban eresztik a forgalmat, fél Buda áll, velem együtt.
Ruhatár elintézve, hisztis néni a sorunkban ignorálva, elhelyezkedünk, telefon kikapcsolva, gyors infócsere a hét eseményeiről Bével. - Bemondják: az egyik színészhez orvost hívtak, rosszul van, az előadás elmarad.
Átrohanunk a monszunesőben ismerőseink zárt tetejű romkocsmájába limonádézni, reméltem, ott megszárad a harisnyám, ha már így görcsölök egész nap. - Nincs fűtésük.
Okosan leparkoltam két metrómegállóval lejjebb. - Csak közben eltávolodtunk a metrótól, monstre pocsolyák, vizes harisnya, kényelmetlen félcipőben vissza...
Átmegyek Géhez, csatlakozni a játszós-pletykás bandához. - Akkor fejezték be a társast.
Miattam újrakezdték, hajnalig maradtunk. - Közben Gé húga várta a társaságomat, vele beszélgettem tudjukki szobájában, kutyáztam és a fiúk karriervágyait elemezgettük a játéktábla fölött, fogalmam sincs, ki nyert.
Volt hely éjjel az utcámban. - Csak a diófa alatt volt parkolóhely. Mivel az most érik, és féltik az emberek a fényezést. Ami nekem új.
Korai alvást terveztem. - Fél négykor hajnalban.
És igazán szórakoztató nap volt!!!! :)
