Szabim eme remek novemberi ömlő esős napját hideg zuhannyal kezdtem, ha esik, nincs melegvizem.
Így mentem nőgyógyászhoz. Aki zavarbaejtően jóképű (nem PD, a cégeshez mentem, éves rákszűrés csak) és a mellemrenézve azonnal mondta, hogy 35 fölött azt is ultrahangozni kell. Tuti arra célzott, hogy ekkorákat képtelenség végigvizsgálni kézzel.
Aztán kérte, hogy félig vetkőzzek le. Mivel a vihart miatt kb. két órát aludtam éjjel* és egyébként sem briliáns az elmém, megkérdeztem, hogy akkor melyik félig, ugye, ha itt is, ott is meg akar uh-zni. Már röhögtünk.
(PD-vel is sokat röhögünk, vajon mit gondolnak a váróban, mit élvezünk annyira?)
Aztán összefutottam Anyuval, aki azzal köszöntött, hogy nem ismert meg messziről, mert ma nagyon csinos vagyok. Kösz.
Ő egyébként szerelmes az új okostelójába, olyan érzelmekkel mesél róla. Szerintem jobban szereti, mint engem. Tegnap a metrón kinézett egy olcsó utazást, lefoglalta rajta, ma befizette, a csekket lefotózta és elküldte mobilappon visszaigazolásként.
Szerintem találó ajándék volt.
Apám tegnap, a nagy sütés közepén ugrott fel hozzám, leült a kanapéra, hogy kávét kér. Magas a vérnyomása, cukros és különben is genya napom volt, úgyhogy lefőztem neki egy koffeinmentest, édesítőt tettem bele és laktózmentes tejet, ezekről nem tájékoztattam. Boldogan megitta és lelkesen dicsérte.
*Jó-jó, hajnali három felé végignéztem a nyilvánosságra került privát sztárfotókat, ciki, de érdekelt. És nincs mit szégyellniük, ha már ez a szemétség megesett.
