...hogy nem bírom a hülyéket ma, pedig általában első osztályú állatidomár vagyok.
Az, hogy T megszivatott és valami hülye indokkal lebegtette az egész napos programot ÉS végül szó nélkül eltűnt, nem meglepő, de mindjárt hívom is, hogy hová menjen. Nagyon úgysem tud eltűnni, egy helyen táncolunk.
Az, hogy vasárnap lementünk a tóra, de mégsem volt strandidő, az dühítő, de megesik. Viszont az egyre jobban fájó derekamnak nem ártott volna az úszás, sőt.
Az, hogy a fentiek miatt Bé maradt le kétséges minőségű társaságomról, az bosszantó.
Az, hogy tavasszal jeleztem bent, hogy idén EGYETLEN hét lenne, amikor el szeretnék menni szabira, mert akkor van a Nagy Nyaralás, amire nem száz, hogy megyek, de ha igen, akkor akkor van, nem tudok módostani többtucat embernél, mire Kollegina, akinek az egész nyár a rendelkezésére állt, és a férj nem dolgozik és suliszünet van, PONTOSAN egy nappal arrébb, de befoglalta ugyanazt a dátumot egy üdülőben!
Hogy ha menni is akarnék a Nagy Nyaralásra, akkor sem tudok elmenni, mert helyettesítem.
"Dehát te úgysem voltál biztos benne!"
De ezzel ő eldöntötte, hogy nem mehetek!
Nem is megyek máshová nyaralni.
A kuvvaéletbe.
Na, ő már visszatérne, de megbetegedett és nem jön ki a köhögésből. Ezért ezen a héten is helyettesítem.
(Amikor ott tartott, hogy nem érti, miért nem gyógyul, megkérdeztem, mennyi gyümölcsöt-zöldséget eszik, kiderült, hogy egy hete SEMMI(!!) gyümölcsöt nem evett, mióta beteg, DE kétféle antibiókúrát, vírusellenes kúrát, köhögéscsillapítót és gyulladáscsökkentőket nagyon sokat. Aha.)
A Nagyfőnököm (aki ma döbbenten visszakérdezte, hogy nekem gerincműtétem volt négy hónapja) kétnaponta zaklat, hogy vegyem ki a szabimat, vagy elküld. Oké, akkor a jövő hetet kiírtam.
DE. Most nem biztos, hogy el tudok menni, csak ha Kollegina meggyógyul és helyettesít.
Ergo most sem kezdhetem még szervezni a programokat jövő hétre.
Le kell jelentenünk az épületnek valamit, ott állok a recin, odaér Fontos Bank belépőkártyájával a nyakában Fontos Bank embere, és van képe beelőzni. Rámosolyogtam, és elkezdtem én is mondani. Na ne már, ehhez rossz passzban talált.
Néha tele a tököm.
De legalább összefutottam egyik jófej kolleginával lent és eddig a nap csúcspontjaként elszívtunk két cigit. Két hete nem gyújtottam rá.
És nem elég, hogy a nyakambakapom a duplamunkát, de a HR lusta megcsinálni egy melót, amit Kolleginára passzoltak. Ő nincs, valakinek meg kell csinálni, ezért nem visszaveszik egy napra, hanem kiharcolták, hogy az én munkaköri leírásomba is bekerüljön a feladat. Hogy ez mit jelent? Hogy lehet MÉG EGY plusz munkám a meglévő tonna munkán túl.
Amit az itt pofázó kollégákat hallgatva kéne csinálnom. És miközben torlódik a to do listám, nem érdekel, hogy hol volt köves a tengerpart mások nyaralásán, melyik matrac hogy bírja a partot, hogyan haverkodik a kolléga kisgyereke az üdülőben, vadidegen ismerősüknek hol volt esküvője és honnan rendelték a kaját, meg milyen nehéz szabi után visszatérniük a mindennapokba. És nem, nem tudom, hogy a kedves kolléganőnk itthagyta illatozó sütikből melyik a finom, és ezt mosolyogva kell közölnöm a tizenakárhányadik kollégával is, miközben nekem tilos bármelyiket megkóstolnom is.
Oltárira sajnálom őket.
