Tobber életblogja

Lehet, hogy több dolgom van, mint átlagembernek.

Azt meséltem, hogy a héten legutóbbi (vagy legutolsót írjak?) együttélésem Ba átjött végre a régi padomért, kaspókért és elvitte az erkélyemről?

Nyilván leült a nappalimban, még másfél órát mesélt.

Bé szerint remek érzékem van hozzá, hogy a legintrovertáltabb embereket is órákig beszéltessem, valaki tanítson már meg nem ilyennek lenni!

Direkt nem is kérdeztem, csak ültem a fotelban és hallgattam őt. Távolinak és szürreálisnak tűnt, hogy mi valaha együtt voltunk, kinézetre semmit nem változott, és ugyanúgy hazu ellentmondásokba keveredett, ugyanolyan hülye anyagi döntéseket hoz, nagyzol és még mindig nincs kész a 6 éve épülő ház. Néztem elmélázva, ezer kérdést tettem volna fel, de egyszerűen nem érdekeltek a válaszok.

A színház meg?

Nehezen bírok bammegolás nélkül beszélni.

Kedvenc társulatom, nehéz jegyet szerezni, TCsVexkollegina talpraesett, jegyek nála. A lány arról híres, hogy képtelen késés nélkül érkezni.

Néhány cikis utolsó percben sor közepére tolakodás miatt kaptam már frászt miatta, én mindig ott vagyok időben, a színháznak meg kell adni a módját. Hiába a nagyon hasonló kritikánk előadásokról, színészekről, ez nekem óriási hiányosság.

Kb. 20 perc alatt találtam parkolóhelyet, így is időben a kapu előtt álltam a hideg szélben 45-kor.

Kapok egy csetet, hogy TCsVexkollegina 55-re ér oda. Oké, addig ruhatár, mosdó, Csinikolléga telefonál, kell-e kávékapszula, miután délelőtt jeleztem neki, hogy el nem megyek neki.

Beállok a sorba, ültetés érkezési sorrendben, így sem lesz már jó helyünk, előttem nyolcvanan. Aztán engedtem magam elé mindenkit. Már csak a párnajegyesek kóvályognak, a lány sehol.

Kapok egy csetet 56-kor, hogy még a villamoson. És a megálló még oda 3-4 perc, futva is.

59-kor utolsó felhívás, hogy üljünk be, maradék hely a párnásoké. Akik a földön kucorognak, mi is oda jutnánk már csak, ha a csaj megérkezne egyáltalán. Ekkor jön egy cset, hogy taxibaült!

Megnéztem Nyári Krisztiánt, ahogy besétál mosolyogva. Majd úgy, kirittyentve, kisminkelve, szép konttyal, idegességtől felrobbanva visszasétáltam a ruhatárba, elpanaszoltam a lánynak, aki még a százast is visszaadta jófejségből.

Írtam egy üzenetet, hogy hazamentem. Megálltam a kapuban cigizni, lestem, taxi 20:06-kor még sehol, elbattyogtam a messzi autómig, vettem egy bacardi breezert és chipset és háromnegyed kilenckor úgy ültem le a kanapémra, hogy hulla voltam és még a programom is szar volt.

Fél kilenckor jött egy üzenet, hogy bocsi, de… Nincs de. Nagylelkűen nem kell kifizetnem a jegyemet. Oh.

Eléggé feldúl a céges faszakodás, Műegyetemista becsajozása (tegnap is leveleztünk), Újszerzemény hazaköltözése (tudom, hogy várhatóak voltak, nem ezért), az egészségem, ellettem volna otthon is egy kis mosással, olvasással.

Ha még egyszer vele mennék bárhová, lőjetek le.

Megtartottam a méltóságomat, nem osztottam ki, nem is válaszoltam végül.

A felnőttkori koncentrációzavar rohadt idegesítő ám, főleg olyan munkánál, ahol egyszerre most kb. 25 ügyem fut ÉS folyamatosan beszélnek hozzám, egymással, telefonba, kihangosítóba az emberek, zúg a kávéfőző öt méterre, másfél méterre a szekrénynyi nyomtató, levegőtlen az irodaház és neonfénynél vibrál a szemünk, igényik a figyelmemet az unatkozók és lelki sérültek, csipognak a bejövő üzenetek, priorizálás az életem.
Igen, én vagyok a post it cég reklámarca, mindent fel kell írjak.

És akkor még meg kell küzdenem, hogy szemkontaktust tartsak, amikor sokkal jobban tudok figyelni a mondanivalóra, ha közben mondjuk egy billentyűt bámulok. De az úgy ugye bunkóság. Oktatásokon rajzolgatni szoktam a füzetembe, mert akkor tudok mindent megjegyezni, hiába unatkozás látszik. Kollegina tudja, hogy figyelem, amikor a monitort bámulom közben, ő gyorsan megtanulta. Tegnap viszont csak úgy tudtam nyelvet tanulni, hogy közben ment a tévé. Amit egyébként nem nézek. Érdekelne az abnormális jelenség természete.
Az agyamban sok-sok párbeszéd zsong, most levelezek négy chatprogramon 11 fiúval, néhánnyal angolul, casting van, cimborákkal, tegnap családközeli barát kérte el a telefonszámomat, hogy majd felhív, hát csak azt ne, arra már nem marad koncentrálós energiám, híresen nem tudok figyelni a telefonban, mindig rosszkor hívnak, utálok is telefonálni.

De valójában azt akartam mesélni, hogy úgy nézek ki, mint aki felkötötte magát, nem sikerült és most körbe van kötözve a felhorzsolt nyaka. Kihasználom a céges magánklinikás biztosításomat, amíg még itt vagyok, kedden leszedettem a nyakamról futószemölcsöket, ezért most körbe vagyok pólyálva, nehéz eltűntetni nyakig sállal, azonnal rákérdezne mind az 50 kollégám.

Ma megint nőgyógyász kontrollon kezdtem hajnalban, még mindig nem találjuk a felfázás okát és az urológus mindent kizárt, de nem adom fel.

Ma még színház is lesz este nyolctól, de egyáltalán nem vágyom rá, szünet nélkül 100 perc, éjjel haza kell vinnem TCsVexkolleginát és az utóbbi években annyi xart láttunk, hogy nem éri meg 6:10-es kelés mellett 23 óra után hazaesni. :/ Utolsó esély  mai. Mostanában pihentetjük a színházat, szerintem 1-2 évet ki kéne hagyni.

Ne merjetek szorongást/hiperaktivitást/bármit diagnosztizálni nálam, csak mert a széken mindig hintázom.

Pénteken online konferencia, továbbképzés után leültem a mentorommal, aki öt perc után tett egy félig vicces célzást, hogy van náluk egy szakmámba illő pozícióban üresedés, nem szeretném-e. Nem tudom, akarnék-e még a szakmámban dolgozni (közgazdász), meg vélhetőleg viccnek szánta, azaz nem tudom eldönteni. Oda mehetnék, ahol pár hónapig dolgoztam ősszel, ők bírnak, én bírom őket, pénz jobb lehetne. De semmi kedvem multinál tovább folytatni!

Ma reggel beszélgettem egy kollégával, hogy miért megy el: 45 éves korára megundorodott(!) a szakmájától, ettől az egésztől, inkább life coach lesz. Megemlítettem neki, hogy 39 éves koromra hasonlóra jutottam és most kezdem kidolgozni a váltást (csak legyen bátorságom!), először a nyelvtanulással. Aztán végre használni a kézügyességemet, kreativitásomat, abból megélni. Van pár ötletem, és van még pár hónapom/évem. Csapda ez a munkahely a biztonságot adó jó fizetéssel...

Visszamondtam a nyaralásfelvetést, nem akarok fél évig hisztit, ki a hülye vitákat hallgatni, úgyhogy bemásoltam válaszul a passzív-agresszív szöveget, amit Té írt, behelyettesítettem az én szavaimmal, és Té azt konstatálta belőle, hogy meg vagyok sértődve. Pedig az ő mondatai. Na jó, kicsit szórakoztam, unom, hogy a legutóbbi bulit nálam négyszer hekkelte meg, pedig kizárólag hozzá igazodott tizenpár másik ember, hogy előtte törölt egy bulit, majd amikor már rohantunk át egy programra, szólt, hogy mégis lesz (nem mentem), a karácsony előttin is kavart, tavalyi nyaralásunk játszmázós idegbajait meg hagyjuk.

Őrültek háza a cégem, tényleg nem hiányzik egy drámakirálynő szopatása az egyetlen héten, amikor pihennem kéne.

Este kihagytam egy bulit, ami állítólag jól sikerült, mert szombat reggel kezdődött a nyelvtanfolyamom.

Hálás vagyok az iránymutatásért, nagyon tetszik a hely, a módszertan, jó sok tanulnivaló lesz, legkezdőbb csoport.

Rettegtem, hogy berozsdásodott az agyam és a fiatalok leköröznek, őket minősíti, hogy az én felfogásom a legjobb közülük. Félek, nem leszek olyan szorgalmas később, mert hajlamos vagyok ellustulni, de egyelőre irtóra élvezem.

Utána átmentem Béhez fugaárnyalatellenőrzésre, sétáltunk egyet a tavaszi szélben, két héten belül másodszor hamburgereztünk, majd a bútoráruház hálószobaosztályán megbeszéltünk pár szexpózt és pacsival konstatáltuk, hogy hasonló a véleményünk.

Hazafelé elcsíptem szüleimet egy utcai beszélgetésre, majd a durvuló és azóta sem szűnő fejfájásomat pihentetve lemondtam az esti koncertet (mármint a hallgatását, nem zenélést) és vasárnap csak főztem, takarítottam, olvastam, szerveztem a Műegyetemista miatt felszabadult pozíció castingját. Egy magas szőke és egy magas barna a két befutó a 250-ből, majd meglátom.

Ma mentünk tovább a módszertannal a cégnél, szeretem, hogy nagymultinál mindig van mit tanulni és ez egyébként is érdekel. Ja, a munkámmal (főleg a bürokratikus, adminisztratív részével) cserébe elmaradtam. De az a főnökömet nem érdekli.

Kicsi a világ rovat régen volt: elküldött vezérigazgatónk most Létráék vezérigazgatója.

Na végre sikerült Jogászhallgatóval összehozni az időpontot, már nagyon nyúzott. Nagyon szép az a fiú.

(Meg az öccse. Mint Vilmos és Harry herceg.)

Megünnepeltük mindkettőnk névnapját, annyira örült nekem!

Ahogy öregszem, egyre kevésbé bírom a problémázó, gondterhelt, panaszkodó férfiakat, korosztályom alaptermészete. A legtöbb rájátszik, hogy velük foglalkozzunk. Kösz, van elég bajom magamnak is, sőt.

Ezért nagy kedvencem Műegyetemista, aki egy vidám 22 éves, aki órákig csacsog a kádamban, aki eljön meccsre velem, minden nap irogat. És szép.

Viszont most becsajozott hétfőn. Már tudtam korábban, hogy alakul valami.

Ez a fő gond az ilyen milfszerű+fiatal fiú kapcsolatokban, hogy várhatóan pár hónapon belül jön egy húsz éves lány. (Meg az, hogy mellettük végérvényesen öregnek fogsz látszani közös szelfiken, tükörben. :D)

Mindig elmesélik az aktuális kalandjaikat, de ez pl. legutóbb Jogászhallgatónál a lány hányásával végződött, ők is csak röhögnek a bénázásokon.

Szóval Műegyetemistával most fél év szeretősdi után szünetelünk. Ma is irogat mindenféléről, szelfit is küldött, meccsre is jönni akar, ő tervezi, hogy átjön dumálni, de inkább most tegye a dolgát.

Ha van kedve, majd úgyis visszajön, mindig mindenki visszatér. Csak ma vissza akart térni a Szakács és Szöszke is, pár hete Csillagszemű.

Jelenlegi állomány a magas szőke Létra reggelente, esténként Jogászhallgató, aki már nálam lefixálja a következő alkalmat, a múlt heti új, őt majd meglátom, Őszhalántékot tegnap leráztam, megszokta. Fizikus eltűnt, de úgysincs annyi időm, Újszerzemény meg ugye külföldről irogat naponta.

És a cégnél van egy srác, ő is tudja, én is, és ő nagyon elől van a bakancslistámon. Nem akarom elkiabálni, de ahogyan a Friendsben mondja Chandler, miután megkérik, felügyeljen Joeyra, nehogy betámadja az új dadát:

All right, fine, but don't blame me if it doesn't work. Because you know as well as I do that once Joey sets his mind on something, more often than not, he's going to have sex with it.

Pénteken kávéztam két kolléganővel. Az egyiket most helyezték két pozícióval lejjebb, bár tök szorgalmas kollegina. Ő már alá is írja lassan a felmondását, elege van. A másik a gyerekek miatt nem mer mozdulni.

Ma már reggel kb. tíz email várt a főnökömtől, egyikben sem a feltett kérdéseimre volt válasz. Ám volt egy, amibe beletett, másokat kérdez, hogy vajon én hol rontom el az egyik műveletet. Namost azt egyféleképp lehet megcsinálni, és kb. ezerszer megcsináltam az évek alatt, nem én rontom el, régóta fennálló IT problémája van, ő is tudja. Kb. mintha egy karambol után a benzinkutassal balhéznék, hogy milyen benzint tett a kocsiba, hogy bekövetkezett. Érthető, mennyire közöm nincs a problémához? Erre s.gg IT-s csak annyit ír vissza, hogy ennek sok oka lehet. De meg nem védene, hogy én nem lehetek az oka.

Kötözködött, ami eddig jó volt, most nem, tegyem át, amit ő kért oda, igazi, igazi kekeckedés ment egész nap.

Bőgtem, és úgy ment a hasam, hogy semmi nem maradt bennem. Reggel már öklendeztem indulás előtt.

Átjött egy kolléganőm egy másik osztályról egy munkával, leült, és kiborult, hogy ő évek óta állandóan bőg itt bent, már pszichiáterhez jár, meg antidepresszánst szed, annyira nem bírja.

Na jó, ez irtó durva. Sokadik kollégám. Mondjuk ebben a stádiumban nem értem, minek van itt!

Nem unom megosztani Isolde ide vonatkozó posztját.

http://isolde.blog.hu/2015/06/02/a_pszichiatriai_gyogyszerekrol *

Én (még) nem szedek gyógyszert, néha 1-1 nyugtatót, amikor már nagyon remegek.

De nem akarok itt maradni, mert nem fog javulni a helyzet, ha ezt a hangnemet tűrik bent. Főleg a normális kollégák miatt maradtam eddig is.

Anno kijelentettem, hogy ezt a nagymulti idegbeteg pörgést és nagy mennyiségű idegbeteg munkatársat negyven évesen már nem fogom bírni. Tíz éve vagyok itt, ideje lesz váltani fél éven belül.

Ja, már mondtam.

---

Utálom a pozitív diszkriminációt. Mert visszaélnek vele. Cégünk támogat rossz sorsú egyetemistákat, hétszámjegyű összeggel. Az egyikről ma kiderült, hazudik, meglopja a céget. Más, szorgalmasan tanulónak meg nem jár, mert nem szegénysorsú, "csak" nem engedheti meg, hogy ne dolgozzon.

Sosem felejtem, az ország egyik legerősebb gimijében az erdélyi menekült osztálytársaink automatikusan kapták a jó jegyeket, míg mi véreset izzadtunk 1-1 dolgozat előtt. Ugyanazt a könyvet kellett volna tanulják, nekünk is új volt az anyag, de ők ugye szegény menekültek. He?

---

A nyaralásszervezés nem megy flottul. A három fiú nagyon-nagyon olcsó utat akar az idei két nagy, igazi luxusútjuk mellé (szerintem, te olvasó, még sosem jártál ezeken a helyeken a világban!), nekem viszont az egyetlen nyaralásom lenne idén. Igaz, az egy olyan helyen, ahová dolgozni is kimennék.
És nem akarok csórózni, meg rosszabb minőségű helyen lakni, mint a lakásom, nekem az nem kikapcsolódás. Tengeri levegőre és kényelmes hotelra vágyom a strand mellett kiszolgálással, teraszon kávézással, igazi dögléssel és olvasással, max. három nap városnézéssel, mert az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot, nem akarok új ingereket, beteges mennyiségű ér így is minden nap.

* "...További személyes véleményem egyébként, hogy nehéz időszakok esetén az emberek hajlamosak a könnyű utat választani, azaz nem megnézni a problémát és változtatni, hanem inkább valami látszatmegoldást választani. Az ezoterikus tanok közül például nagyon sok ilyen: a boldogtalan házasságban, mondjuk szóbeli bántalmazó férj mellett élő asszony megveszi a feng shui-könyvet, piros függönyt rak a szerelem-sarokra, ingázik a vízerek felett, mantrázik, csakrát tisztít, vagy mittudomén, ma épp mi a divat, le vagyok maradva asszem. Az ilyen diéták? Akkor mondjuk paleózik. Lehet, hogy némelyiktől kicsit jobban érzi magát, de egyiktől sem fog rendbejönni a házassága, mert annak nehézségeit nem a csí blokkja okozta és nem is a táplálékkal bevitt glutén. Az elvet illetően nagyon kevéssé különbözik ettől az, ha inkább a pszichiátriai gondozóba megy és Xanaxot írat fel, vagy akár antidepresszánst: mindegyik arra jó, hogy esetleg könnyebben el bírja viselni a rossz helyzetet, de meg nem oldja a helyzetet egyik sem. A férje ugyanúgy kritizálja és lekicsinyli minden nap és ettől ugyanúgy szarul fogja érezni magát. 

A depresszió és a szorongás egyik leghatásosabb ellenszere a mozgás, vagyis a sport. Ezt az elmúlt évtizedekben számtalan tanulmány kimutatta, de sajátélményről is be tudok számolni. Tudjátok, hány szorongóval és depresszióssal találkoztam életemben? Nem tudom. És abból hánynak mondtam el ugyanezt? Mindnek. És abból hány volt hajlandó legalább megpróbálni lemenni a házuk aljában lévő edzőterembe / jógastúdióba vagy futni a parkba, vagy az isten szerelmére, legalább sétálni? Most így kettőt tudok felidézni konkrétan (és nagyon büszke vagyok rájuk). Visszatérve az idézett cikkre: oké, igen, szerintem is túl sok gyógyszert írunk, de mi az alternatíva? Nincs mindenkinek pénze / ideje pszichoterápiára járni és egy csomó ember ráadásul az ezotéria világába sorolja azt is. Nem tudunk minden bolyongó, demens idős mellé két gondozónőt és egy aranyos terápiás kutyát tenni, akik művészet- és mozgásterápiával kötik le, hogy kevesebb gyógyszer is elég legyen. Nem fognak elmenni a szorongók és a depressziósok futni, és nem fognak elválni és elköltözni a rossz házasságban élő nők. Inkább gyógyszert kérnek. Mélységes tiszteletem a kivételeknek."
A többit lásd a link alatt.

Sz.M. jobban van. Azért is Sz.M., Szupermen.

---

Szerdán totál kitakarítottam, rendetraktam, sminkestül ájultam be az ágyba. Csütörtökön Jogászhallgatóm elfeledte, hogy színházjegye van, így takaríthattam tovább, nagybevásároltam a buliba, nem emlékszem, hogyan aludtam el. Pénteken elrohantam TCsV-vel, Gével táncolni, mert beígértettem a zenekarvezetővel négy kedvenc rég hallott számot, hulla voltam, éjjel még rendetraktam, sütöttem. Szombaton uzsonnára átjöttek hozzám tizenketten cimbik, sok jó ember, meg három meglepi szülinap, akikből egy lebetegedett, de így is szuper volt. Nem akartak elmenni. A kétkisgyerekes anyuka a hazánkba látogató anyukáját is odahozta segítségül egy órára, aki nekem nagy kedvencem, külföldön többször látott minket vendégül. <3

Hát, nyugger lettem, de sokkal jobb fél kettőkor kezdeni a sztoris-sütis-fotónézős összejöveteleket, mint este nyolckor és éjjel fáradtan abbahagyni, mert mindenképp maradnak 5-6-7 órát, ezt be kell vezetnünk. Még hobbizni is elmehettem volna, de a stressztől annyira fáradt az idegrendszerem, hogy nem volt erőm elindulni.

Ma sikerült elcseszni a főzést, úgyhogy Anyuéknak adtam*, csak manikűröztem, cseteltem a meglévőkkel és leendő szépreményűekkel, úgy tűnik, a hétfői ifjonc kölcsönösen bevált, majd találunk neki nevet akár. Létra, Jogászhallgató, majd nehéz napok a jövő héten.

A remek hír, hogy sem urológiailag, sem nőgyógyászatilag semmi bajom, a felfázásomnak hivatalosan nincsen oka. Még egy rejtély a kéthetente 3-4 napos bélgörcsök mellé, hurrá.

Jövő héten kezdem a tanfolyamot, félek kicsit, hogy öreg vagyok és rozsdás az agyam, de Té és Pé elhívott, júliusban menjek velük a célvárosba munkát keresni nyaralni, tolmácsolhatok gyakorolhatok majd.

*mármint ami finom lett, mert abból meg három napit készítettem.

A hétfői elsőrandi elsőrangú volt, és szerinte tünemény vagyok, és jó a humorom. Visszavonom, fura alak.

Tegnaptól ismét szétrobban a hasam, tehát vagy Bé vagy Műegyetemista váltja ki, mert fetrengek.

Azért randiztam Műegyetemistával, fontos programunk volt: elvittem szoláriumba.

Igen. Egyikünk sem kreol eredetileg.

Hazakísért, junk foodot vacsoráztunk, tiszta idill vele.

Amikor már az ájulás szélén voltam a kimerültségtől, még beült a kádamba, otthagytam, bementem aludni.

Szólt a nosztalgiarádió, benne ismét egy kis Máté Péter, most nem az Elmegyek, hanem az Egyszer véget ér a lázas ifjúság. Jelentéssel bírnak.

Ágyban fetrengve megbeszéltük, hogy Pamela Andersont még mostani korában is bevállalnánk mindketten, majd rákerestünk a Desireless együttes Voyage voyage remekművének szövegfordítására és elszavaltam.

Nagyon tanulságosak ezek a popdalok.

A vén vulkánok felett
Siklani a varázsszőnyeg szárnyain
Utazz,utazz
Örökké
Mocsarak ködében
Spanyol szélben, egyenlítő esőjében
Utazz,utazz
Repülni a magasban
A fővárosok felett
Végzetes ötletek
Nézd az óceánt


Utazz,utazz
Messzebb mint a nappal az éjtől
Utazz,utazz
Utazz,utazz
átélni a térben a szerelmet
Utazz,utazz
Szent vizén egy indián folyónak
Utazz,utazz
Utazz,utazz
És soha ne térj vissza.


A Gangeszen vagy az Amazonászon
A feketéknél az eszkimóknál a sárgáknál.
Utazz,utazz
Minden birodalomban
A Szahara dűnéi
A Fuji vagy a Fuji-ama szigetek felett.
Utazz,utazz
Soha meg nem állva
A szögesdrótok felett
A bombázások szívében
Nézd az óceánt.


Utazz,utazz
Messzebb mint a nappal az éjjeltől
Utazz,utazz
Utazz,utazz
Átélni a térben a szerelmet
Utazz,utazz
Szent vizén egy indián folyónak
Utazz,utazz
Utazz,utazz
És soha ne térj vissza.

A fővárosok felett
Végzetes ötletek
Nézd az óceánt
Utazz, utazz!

Heti fura szó:

Spanyolajkúak.

---

22 éves Műegyetemista meglátta a válogatott csapatunk felvonulásakor a játékosok korát (átlag 25 év), felkiáltott:

- Milyen öregek!

Kapott érte.

Farsang jó, táncolni pláne, izmaim csak fél óráig görcsöltek az elején, ex19éves akart vitatkozni mindenképpen becsípve, inkább eldobtam az ex21évest haza.

Volt tegnap rohanás, meccs, vereség, szomorúság, számon véletlenül kiejtett mondat miszerint sokkal szívesebben járok meccsre, mint színházba mostanában. Próbáltam visszaszívni, mert azért mégis egy entellektüel úrihölgy vagyok, akit gyerekkorában Beethoven koncertekre erőszakoltak vittek, nem egy szotyizó némber, de annyira élvezem. Amilyen unalmas színházi előadásokon töltöttünk estéket mostanában, hol van már a régi szép színházi színvonal, váááááá!

Utálom a sunnyogást, ezért felhívtam I-t, hogy rövidrezárjam: Gé kérésére nem hívjuk buliba, beszéltem Cs-vel, hogy ő jöhet, tesóját nem akarják most a háttérgondok miatt, én meg szarul érzem magamat, mert tőlem jöjjön mindenki és ne legyen szarkeverés, gyűlölöm. I. tök megértő volt, Cs nem.

Té sokadszorra is módosította az általa ajánlott időpontokat, amikhez tizenpáran igazodunk. Ha nem a párjáról lenne szó, én már hozzá sem szólnék, vannak emberek, akik élvezik, hogy szórakoznak másokkal.

Kiderült, hogy a januárban nem indult tanfolyamom szomszédságába jár ugyanarra(!) egy régi táncos havernőnk, bosszankodom, hogy nem akkor derült ki, járhatnánk együtt.

Most pukkanófóliát nyomkodok, lemondtam a mai egzotikus élménybesszámolót, hazamegyek és elsőrandizok valakivel.

Elegem van a cégből, megőrülök az igazságtalan baszkurálástól.

Megvan, amikor vinnyogva, reszketve bőgsz a munkahelyeden?

Amikor a főnököd évek óta nem tanulja meg használni az eszközöket, ezért oltári káoszt csinál, majd kijelenti, hogy ő nem csinált semmit? Ergo én vagyok a barom, aki tíz év rutin után hirtelen végtelen hülyeségeket művel, és nyilván ezért szólok neki, hogy gáz van, tegye már le a kütyüt és a gépéről dolgozzon?

És bakker beállít engem egy végtelen idiótának.

Hiába nyugtat a fél vezetőség, hogy velük is ezt teszi, nem tudom megvédeni magamat.

Közben egész nap kocsmazajban dolgozunk, mindenki itt haverkodik, telefonál, röhög, túlkiabálja a többit. Nincs egy perc csend sem, minden ötödik percben hozzámszólnak, végig sem tudom venni, melyik feladathoz kapjak, hol kell épp megvédenem magamat.

Remegek.

Nem szoktam nyilvános helyen csókolózni egyébként. A barátaim sem láttak még szerintem.

---

Kiderült, a Kisfőnök új hatalmát élvezve mindenkire rászáll. Érdeklődnék, ez miben segíti a kooperációt.

Nagyfőnök a héten csak három nap szekált és igazságtalankodott. Aztán elkerülve a konfliktussal szembenézést felértékelte a céljaimat a szokásosra. Mondjuk a hozott számokba nem is tudott volna belekötni, de a szubjektív tényezőkbe, amikbe 6 hete beleköt, simán.

Akkor most mégis maximálisan dolgozom? Akkor mégis mire jó ez, hogy kikészít?

Szomszédcsaj mantrázza mindig: soha nem mondunk fel, ha nem akarnak tovább, fizessenek.

---

Kovtama is beleesett a kerek évszám - váltani kell jelenségbe, kollégáim nagyrésze itt tart, én a tanfolyammal adok egy új esélyt nyitni B-tervek felé.

http://ezisazis-kovtama.blogspot.hu/2016/02/semmi-mast.html

---

Ovi folytatás. Té beszállt a partiszervezésbe, ezért keresztbeszervezett a bulimra egy másik, állítólag fontosat, ami miatt nekem kéne mindent átszerveznem, de egyszerűen otthon sem vagyok, munka közben iszonyat káosz és rohanás, hogy ezzel törődjek, a farsangi jelmezeinket is rámsózták, a könyörgést, hogy ki öltözzön be, munka után meccsek, pasik, tánc, dumaszínház, hajatmosni nincs időm éjjel és hat között.

Mire leírtam, az új időpontot is keresztbehúzta Té tizenakárhányunknál jövő hétre.

Gének szóltam, hogy kivonulok, nincs fél órám sem szabad, azt meg nem mások beteges szórakozásainak áldozataként akarom élni, ha van kedve, vigye az ügyet.

Grrr.

Ha van kevés jó tulajdonságom, akkor az egyik az, hogy nem megváltoztatható dolgokon ritkán hőbörgök. Lásd időjárás. De annyira, hogy az előrejelzést sem nézem, télen nem érhet meleg kabátban nagy meglepetés, pedig tömegközlekedem, min. fél órát gyalogolok naponta, nyáron kinézek reggel és tippelek. Kétségtelen, néha tökigázom, belefér. Szóval nagyon unom, hogy rinyálnak az emberek a tél miatt az üzenőfalamon. Inkább élvezzük, hogy nem folyik ki a szemünk a naptól, nem olvad egybe a bőrünkkel a melltartónk, kevesebb a büdös ember a tömegközlekedésen, nincs még itt az a rohadt allergia, amitől levegőt nem kapunk, gyógyszerrel meg papírszáraz a pun minden nyálkahártyánk, szétvakarjuk a szemünket és kiesik a kontaktlencse. De akkor viszont vannak szép virágok a teraszon, kompenzál. Ugyanígy a télben is annyi szépség van, tegnap reggel a Dunán leúszó farönkökön utazgató madarakat figyeltem, idilli.

Ezért haragszom magamra, hogy megváltoztathatatlan embereken kiakadok. Mondjuk Tét én próbálom leépíteni, de a banda része, meg ha kedves, akkor irtó jófej.

---

Apám, a tudományok embere megkérdőjelezte, hogy a frissen horgolt csipketerítőm illik-e a lakásomhoz.

Apám.

Nem, nem illik, stresszlevezetésből készítettem.

---

Egy kollégának beleénekeltem a telefonba a Kaláka Bőrönd Ödönjét, aki várja, hogy a tearózsa kinyíljon az aszfaltkövön és a négyes busz begörögjön. Nem értette a célzást, hogy rá várunk csak a munkával.

---

Van meccs bérletünk, valami jó is történik. Igaz, Bével néha áttértünk a körömlakk-szín kérdéskörre, tartani kell a nőiességünket.

A tegnapira Bé átpasszolta a lehetőséget, Műegyetemista jött velünk. Imádta. Reggel sokadszor is megköszönte, hogy elvittem, élvezte az egészet. Kifestettem az arcát piros-fehér-zöldre, szelfiztünk, szurkoltunk, néha titokban megsimogatott, de nem akart zavarni, szerinte teljesen elmerülök a meccsben. Mondjuk ez igaz.

Ő is észrevette, mennyire hasonlít Bé férjére, én csak kapkodtam a fejemet, mennyire hasonló pasik. A közös mérnökös kapcsolódásukat csak a meccs végén mertem felhozni, mert éreztem, hogy onnantól kimaradok a kommunikációjukból. Bézséje szerzett egy rajongót, nagyon szimpatikus a kölyöknek.

Műegyetemista már így mondja: hazamegyünk. Öh. :D Megrendeltük a kedvenc pizzánkat, ő éjfél körül mégsem ment el bulizni, ezt már nem először teszi nálam. Reggelig maradt, bújtunk, aludtunk keveset.

Azt meséli, hogy sokat simogatta a hátamat, amikor aludtam. Hát nem édes?

Hajnalban már nagyon fájt az emésztőrendszerem, kiköltöztem a mosdóba, majd a nappaliba, hagytam sokáig aludni. Ültem a csöndben, bedugtam a fülembe a telefonom fülhallgatóját, letöltöttem a TBBT legutóbbi két részét, azt hallgattam, horgoltam, élveztem a nyugalmat.

Ha az élet apró szépségeiből áll a boldogság, akkor boldog vagyok.

Felkelt, ült az ágyon, ölelt, magáhozszorított percekig, annyira szeretetéhes, pedig semmi oka nincsen rá, egy vidám, kiegyensúlyozott kismacska.

Bár szerinte én építem az önbizalmát.

Aztán ültem a lecsukott vécétetőn, fotóztam néztem a testét, amíg csacsogott a zuhany alatt, olyan cukorfalat!

Kedden megint randizunk.

Most készülök az esti farsangra, szerencsére a fél csapat kiesett, így nem kell jelmezzel bajlódni.

A hetek óta tartó gyomoridegem nem múlik, a reggeli hasgörcsök után most hányingerem van, valamit sürgősen lépni kell, hogy jobb legyen.

Ovi mindig beindul a buliszervezéseknél, egy hétig hallgattam a konfliktust I-ről, persze én oldjam meg, bár semmi közöm hozzá.

Vasárnap lementem táncolni, ahol pont a gond oka, I állított le, hogy mizu. Örültem, hogy Ess és D exeimet elkerülöm, így leráztam. Kimegyek cigizni, elszánt lehetett, utánamjött egy vékony rövidujjúban. Ne már!

Fél órát dumált hozzám, csak álltam, bólogattam, ki akarok maradni belőle. Meg utálom a kétértelmű célzásait, hogy minket még úgysem pletykáltak össze, meg igazgatja a mellemnél a kabátot, hogy ne fázzak. Grr.

Kedvelem, de a barátunk expasija. Unom a témát.

Összeszámoltam, a nagyon komoly szűréseim után 15-en tartanak bájaimra (ehhe) igényt. Fix Műegyetemista, Jogászhallgató, Létra és Fizikus. Asszem, őt építem még le. Új max a Szakács jöhet, mert vicces és nem bonyolult lélek. A többivel a levelezést is abbahagyom, mert az olvasási időmből vesznek el.

Tegnap munka után sürgősen farmert vettem. Nagy tükör csak a fülkék előtti folyosón volt, ott ellenőriztem a kiválasztott darabokat, úgysem volt senki a boltban.

A másodiknál szólt a harminckörüli biztonsági őr, hogy ez jobban áll az előzőnél. Megköszöntem, majd rákezdett, hogy milyen jó alakom van (egy trikóban meg skinnyben, kibuggyanó hájjal, nagyon el lehet keseredve :D), és van-e kapcsolatom és komoly-e. Leráztam szegényt, tuti rövidlátó.

Elmentünk vicces előadásra, amin sokat ittam, majd nagyon elhúzódott, nekem meg terveim voltak, leléptem a szünetben. Fizikus odajött elém, inkább vele akartam az este maradékát.

Írtam neki, hogy lépünk, improvizáljon érkezéskor. Kb. 5 percet vártam a maradék töménnyel egyedül a bárrészben, ő bekószált, megkérdezte, mit iszom, megkínáltam belőle, beszéltünk két mondatot, majd csókolózni kezdtünk.

A pincér szerintem azóta leesett állal álldogál, annyira megdöbbentettük, vagy a magányos öreg nő fiának nézhette, vagy vadidegennek, aki az utcáról besétál felcsípni, de nyelves csókra nem számított, jót vihogtunk a képén.

Nálam a szokásos koreográfia, játékos ez a srác és nagyon szép és hajnalban még nem akart hazamenni, ezért főzési tanácsokkal láttam el. Neki bármit, isteníti a fenekemet. De komolyan. Nagyon.

De nincs energiám rá is. Legalább megritkítom a randikat.

Ma már hajnalban kontrollon kezdtem, senki nem érti, miért érzek felfázást, ha negatívak a leletek, újabb vizsgálatok jönnek.

Nagyon sokat ittam és öt órát aludtam, ezért Műegyetemistát minden nyúzása ellenére ma estéről leállítottam, szépülnöm kell.

A hét káosz és még a buli körüli diplomáciai ki kivel nem megy egy helyre kérdéskört is le kell rendeznem.

Tegnap is lemondtam egy koncertet.

Jó Pesten élni!

Kicsit szánalmasnak éreztem kedvenc forgácsfánkomat 10 dkg(!) lisztből gyúrni, kb.ennyi ragad az ujjaimra.

Aztán bánatomban bekajáltam a felét és tele vagyok.

Mindegy, ma letáncolom, péntekről maradt hasizomlázam is (gyógytornától, nem röhög!), ezek lelkifurdaláscsökkentő tényezők.

Mégsem javaslom Békának a pasit, a topmenedzser külföldön tanult szépfiú egy segg, vagy engem néz hülyének, vagy esélyesen semmit nem tud az std-kről.

Na, ezért is jobbak a 22 évesek a 36-nál, nem kell értetlenkedő pasiknak tanfolyamot tartanom az óvszerhasználat fontosságáról.

Így nem is fogok vele találkozni...

Gyomorideg, ma is ötkor felriadás pipa.

Meghalt anyuék szomszéd bácsija, aki egy naív kis tündér volt, széles mosollyal üdvözölt mindig, amint a kertben babrált, nagyon szeretett. A felesége épp lemondott a következő kemóról, nagyon beteg, úgy látszik, nem akart egyedül maradni szegénykém.

Anyuékat megrázta, együtt jártak ide-oda, hangversenyre, apuval együtt bogarászták a kertet, váratlan volt, sajnálom.

---

Próbálok programokat erőltetni, örömködök, amikor lemondják.

Szomit megünnepeltük hárman szomszéd szingli lányok, egyikőjük kifejtette, hogy anyukájának, özvegyen maradva egyáltalán nem hiányzik az apuka. De durva hallani!

Végigelemezve a szingli barátnőimet mindnek(!) olyan apja van, akikkel nem kevés gondjuk volt és azóta is rosszban vannak, ha egyáltalán szóbaállnak.

Látok összefüggést a kettő között.

---

Egyik kolléganőmre rászólt a Nagyfőnök, hogy legyen több önbizalma. Jó, mert az így megy. Ő az, aki rendszerint hazafelé biciklizve bőgi ki magát a céges alázások miatt. Mégse a gyerek előtt. Az, aki egy délutáni megalázó megbeszélés után összecsomagolt, elment meginni két töményet és otthon folytatta a munkát éjjelig, mert csak így bírta ki.

Kollegina, a cégünk leglojálisabb dolgozója a megalázásokat is könnyen tűrő alkatával egyik este rámírt, hogy elkezdett állásokat nézni, mert ezt nem bírja. Őt tavaly szivatták meg durván. Nekem a héten übercukit játszott a Nagyfőnök, majd pénteken délután egy köremailben szemétkedett velem akkorát és annyira igazságtalant, hogy az asztalhozb.sztam a gépemet, felkaptam a kabátomat, és hangos anyázással rohantam le bőgni és cigizni, hogy megnyugodjak.

Ha nem vidéken van, leordítottam volna a fejét, egyszer el kell jönnie ennek is!

Egyik új vezetőnk nyugtatott, hogy nem tudja, mi történt, de mondjam meg az illetőnek és tisztázzam. Kivéve, ha tudjukkiről van szó. Szóval ő is találkozott már ezzel az oldalával. Egyik vidéki kolleginát is cseszteti, ő most felvette a kesztyűt, de a visszaszólásaival nem sok lehetősége marad bent.

Egyik cigistársam hívott fel, hogy látott, kitalálja, hogy ki volt idióta és bele kell sz.ni. Ha nem ezt mondaná mindenki!

Azért, mert multi, nem lehet gerincesen dolgozni?

Hétfőn lesz értékelésem. Képzelhetitek, mennyire várom.

A kollégáknak körbeküldött értékelés alapján szuper dolgozó vagyok, pontos, kedves, felkészült, be is másolom majd ide, mert irtó kedvesek még a fejlesztendő megjegyzések is. Kolleginát meg lehúzták. Tíz éve dolgozom vele, nála szerviensebb, precízebb, minden iraton halálra aggódó kollégát még nem láttam. Semmit nem változott, erre lehúzzák. Motiváltabb lett, nyilván!

Ja, tudjátok, hogy így, halálra túlterhelve milyen mutatónk lett csak 80% körüli? A feladatvállalási kedv. Értitek, nincs kedvünk elébemenni újabb feladatoknak, amikor már HR szakemberek, IT guruk és karbantartók is vagyunk.

---

Szöszke könyörgött egy hónapig, hogy fogadjam vissza, majd csütörtök reggel lemondta az aznapi találkozót. Esélyes marad, mi?

Műegyetemista, aki vizsgaidőszakban is lelkes csetpartner volt, visszatérne, pont aznap délben ajánlotta fel magát estére, nincs is szebb a bosszúszexnél. Aztán fél tízkor bealudtam sminkben, mielőtt ő elindult volna hozzám, felriadva meggyőztem, hogy felejtsen el aznapra, hulla vagyok. Lemondás, öröm.

Újszerzemény ír lelkesen minden nap, olyan jó lenne inkább őt látni. Mi az a párszáz km?

Befizettem a visszakapott tanfolyamárból egy leárazott Tamaris magassarkú bokacsizmát Béká ajánlotta tanfolyamot, ott már négyen fixen vagyunk, hat főtől indul három hét múlva, csak összejön!

Tegnap a dühöngés után jobb lett a napom, csak a fejem ne fájna negyedik napja. Fodrászhoz menet láttam egy nyáron már cseten lerázott fiút, ráírtam, hogy tényleg ő volt-e, mert akkor cserélje le a fotóit, sokkal jobban néz ki irl és egészen magas. Szóval este küldött vagy 15 fotót, válogassam ki, melyikkel csajozzon. Aztán ismét elhívott kávézni, és ismét elküldtem a fenébe. Mi már csak így szórakozunk.

Megtalált egy korombéli magas, überokos pasi ugyanitt, szerintem Békának ideális lenne.

Meleg cimbink, aki két hete a vizilabdás haverját ajánlotta be, aki azóta is csak levelezget, de képtelen időt találni rám, no ő írt tegnap, hogy talált nekem még valakit. Kedves, hogy meleg haverjaim unatkozó vénkisasszonynak néznek és kerítenek, de a legkevesebb szükségem sincsen rá, így is szórom ki kettesével a jelentkezőket. Egy kollégára fáj még a fogam, ha jól értem, kölcsönös, úgyhogy azt bevárom, hogy beérjen, a többi csak jöjjön-menjen. Illetve Jogászhallgató gyógyuljon már meg, mert aggasztó.

A hajam csodaszép lett, de talán már túl szőke, bár nálam nincs olyan, hogy valami túl szőke, olyan sincs, hogy túl nutellás.

A fodrászomhoz már HAT vendéget vittem, úgyhogy azt mondta, valamit már ingyen fog nekem csinálni, meggyőztem, hogy inkább a kedvezményes árait tartsa nekem évekig, azzal jobban járok. Amikor eljöttem, a kezembenyomott egy drága és trendi hajpakolást, és adott két puszit, hogy köszöni.

Ha ezen múlik: van jó fodrászom, menjetek, hivatkozzatok rám, kösz.

Megsúgta, mennyit keres: én szakmát váltok!!!

Utána ingyen jöttem haza Uberrel, mert valaki felhasználta a promókódomat, 2 375 Ft lett volna, 2 500 Ft-ig ingyen volt, kicentiztem.

Megkoronázva az estét rendeltem a kedvenc pizzámból, átadtam az Ubersofőröm üdvözletét volt kollégájának, időben lemondtam az esti koncertmeghívást, a mai két randit, mert érzem, hogy unalmas lett volna, hárítottam családom névnapi köszöntését, még csak 3 hete halasztom, a babalátogatásból is kivontam magamat, meg én már úgyis láttam, talán táncolni elmegyek, mert hízom így.

Otthon akarok kucorogni a kanapé sarkában és horgolni egész nap.

A torokban gombóc még megvan, de majdnem mindent megteszek, hogy jobb legyen. Még a túlevésről nem tudok lemondani és a mozgásban van elmaradásom. Már tudok 5-6 órát is aludni, reggel még felijedek idő előtt. :S

A felfázásom nem felfázás, de nem tudjuk, mi, ismét voltam urológusnál, ott már nincsen hiba. Nőgyógyászati gondom nincsen, de körülnézünk, hátha mégis, csak oda meg várnom kell egy hetet, mert mikor jönne meg, ha nem ilyenkor.

Jártam kicsit abszurd lakógyűlésen, ahol a lemondó, az új képviselő mellett a két számvevőbizottsági tag volt csak, így én képviseltem a ház teljes lakosságát. Bármit megszavazhattam volna.

Aztán a két szomszédlánnyal meglepibulit szervezünk Szominak, aki öreg lett.

Csütörtökön átjött ex19 és ex21 éves iszogatni, éjjel még pizzát is rendeltek. Annyira édesen tudnak csacsogni, szeretem ezt a 23-24 éves korosztályt. A másnapi munkám nem volt túl hatékony.

A tanfolyamról visszakaptam az előleget, nehéz felfogásút nem vállalnak egyedül voltam jelentkező. Vagy Béká javaslata marad, vagy magántanár. Nem hagyom magamat eltéríteni, ki kell mozdulnom, változásokat akarok. Elsőre nem nagy változásokat, mert el kell tartanom magamat, de fel kell építenem egy új tervet, mert ebből elegem van.

Pénteken munka után gyorsan kitakarítottam, majd visszamentem TCsV-vel, Gé-vel táncolni az éjszakába, ahol ex21éves anyjába futottam, szerinte nem is annyira látszik, nem tudom, a gyerek mit mesélt neki.

A szombatom sem volt túl hatékony, előkészítettem a vasárnapi magyaros kajákat, aztán csak horgoltam fél napig agyalgatva a tiszta, napsütötte lakásban.

Vasárnap átjött Újszerzemény, ez volt a búcsúnapunk. Vége az ösztöndíjának az egyetemen, megy vissza a sajátjára. Reggel eljött az albérletéből, este indult haza a vonata, addig beszélgettünk, főztem rá, mesélt a hosszú távú terveiről.

Meséltem én is, hogy így már nem jó, de okosan kéne váltanom, értetlenkedett: van szép lakásom, jó fizetésem és sokat szexelek, hát mit akarok még, ő pont ennyit akar majd ennyi idősen! :D 21 éves. <3

Megdicsérte a horgolásomat, hogy ez nem lehetett könnyű. Soha férfi nem gondolkozott még ezen.

Feltettem egy régi fotómat a közösségi oldalra. Táncolok a szalagavatómon. Utánaszámoltunk: Újszerzemény aznap lett öt napos. Amikor én 17 évesen buliztam, emlékszem arra az estére. Ha akkor valaki elémáll, hogy most született egy kisfiú valahol sok-sokszáz kilométerre és a szeretőm lesz 39 évesen… elküldöm a fenébe.

Csomagoltam neki egy Budapest feliratú szép vászontáskába szendvicseket, a kedvenc szaloncukrát, Pilóta kekszet, Túró Rudit (anyukája nem csomagolt neki ennyit idefelé és megint meghallgattam, hogy én vagyok a legkedvesebb nő), sokat gondolkoztam, milyen könyvet adjak a magyar szépirodalomból és bár én egyáltalán nem szeretem, tényleg gyönyörű és huszonéves, útját, országát kereső férfinak való könyv az Utas és holdvilág, remélem, angol fordításban is érezhető a különlegessége.

Mint kiderült, nincs is wifi a vonaton, így egy állomásról írt, köszöni, enélkül meghalna az unalomtól, már a 105-dik oldalon tart.

Egész nap azt hallgattam, hogy ez a félév volt élete kalandja. Annyira szomorú, hogy hazamegy a kisvárosába, aztán átmegy az unalmas német kisvárosba a következő szemeszterre, mennyire szép emlékeket visz haza, barátságok, bulik, velem töltött idő, szabadság, és ekkora kalandja már sosem lesz az életben. :(

Megszakad a szívem, nagyon fog hiányozni.

A magyaroknál tudom, hogy mindig vissza-visszatérnek hozzám úgyis, ő nem.

Azaz talán megyek hozzá tavasszal pár napra romantikázni, aztán elsodor az élet.

Kívánom neki, ennél még nagyobb kalandjai legyenek az életében!

Hiányzik. :’(