A torokban gombóc még megvan, de majdnem mindent megteszek, hogy jobb legyen. Még a túlevésről nem tudok lemondani és a mozgásban van elmaradásom. Már tudok 5-6 órát is aludni, reggel még felijedek idő előtt. :S
A felfázásom nem felfázás, de nem tudjuk, mi, ismét voltam urológusnál, ott már nincsen hiba. Nőgyógyászati gondom nincsen, de körülnézünk, hátha mégis, csak oda meg várnom kell egy hetet, mert mikor jönne meg, ha nem ilyenkor.
Jártam kicsit abszurd lakógyűlésen, ahol a lemondó, az új képviselő mellett a két számvevőbizottsági tag volt csak, így én képviseltem a ház teljes lakosságát. Bármit megszavazhattam volna.
Aztán a két szomszédlánnyal meglepibulit szervezünk Szominak, aki öreg lett.
Csütörtökön átjött ex19 és ex21 éves iszogatni, éjjel még pizzát is rendeltek. Annyira édesen tudnak csacsogni, szeretem ezt a 23-24 éves korosztályt. A másnapi munkám nem volt túl hatékony.
A tanfolyamról visszakaptam az előleget, nehéz felfogásút nem vállalnak egyedül voltam jelentkező. Vagy Béká javaslata marad, vagy magántanár. Nem hagyom magamat eltéríteni, ki kell mozdulnom, változásokat akarok. Elsőre nem nagy változásokat, mert el kell tartanom magamat, de fel kell építenem egy új tervet, mert ebből elegem van.
Pénteken munka után gyorsan kitakarítottam, majd visszamentem TCsV-vel, Gé-vel táncolni az éjszakába, ahol ex21éves anyjába futottam, szerinte nem is annyira látszik, nem tudom, a gyerek mit mesélt neki.
A szombatom sem volt túl hatékony, előkészítettem a vasárnapi magyaros kajákat, aztán csak horgoltam fél napig agyalgatva a tiszta, napsütötte lakásban.
Vasárnap átjött Újszerzemény, ez volt a búcsúnapunk. Vége az ösztöndíjának az egyetemen, megy vissza a sajátjára. Reggel eljött az albérletéből, este indult haza a vonata, addig beszélgettünk, főztem rá, mesélt a hosszú távú terveiről.
Meséltem én is, hogy így már nem jó, de okosan kéne váltanom, értetlenkedett: van szép lakásom, jó fizetésem és sokat szexelek, hát mit akarok még, ő pont ennyit akar majd ennyi idősen! :D 21 éves. <3
Megdicsérte a horgolásomat, hogy ez nem lehetett könnyű. Soha férfi nem gondolkozott még ezen.
Feltettem egy régi fotómat a közösségi oldalra. Táncolok a szalagavatómon. Utánaszámoltunk: Újszerzemény aznap lett öt napos. Amikor én 17 évesen buliztam, emlékszem arra az estére. Ha akkor valaki elémáll, hogy most született egy kisfiú valahol sok-sokszáz kilométerre és a szeretőm lesz 39 évesen… elküldöm a fenébe.
Csomagoltam neki egy Budapest feliratú szép vászontáskába szendvicseket, a kedvenc szaloncukrát, Pilóta kekszet, Túró Rudit (anyukája nem csomagolt neki ennyit idefelé és megint meghallgattam, hogy én vagyok a legkedvesebb nő), sokat gondolkoztam, milyen könyvet adjak a magyar szépirodalomból és bár én egyáltalán nem szeretem, tényleg gyönyörű és huszonéves, útját, országát kereső férfinak való könyv az Utas és holdvilág, remélem, angol fordításban is érezhető a különlegessége.
Mint kiderült, nincs is wifi a vonaton, így egy állomásról írt, köszöni, enélkül meghalna az unalomtól, már a 105-dik oldalon tart.
Egész nap azt hallgattam, hogy ez a félév volt élete kalandja. Annyira szomorú, hogy hazamegy a kisvárosába, aztán átmegy az unalmas német kisvárosba a következő szemeszterre, mennyire szép emlékeket visz haza, barátságok, bulik, velem töltött idő, szabadság, és ekkora kalandja már sosem lesz az életben. :(
Megszakad a szívem, nagyon fog hiányozni.
A magyaroknál tudom, hogy mindig vissza-visszatérnek hozzám úgyis, ő nem.
Azaz talán megyek hozzá tavasszal pár napra romantikázni, aztán elsodor az élet.
Kívánom neki, ennél még nagyobb kalandjai legyenek az életében!
Hiányzik. :’(
