Tobber életblogja

Ha nem lenne kint az allergiám és fulladnék meg már a lépcsőzéstől is, nomeg nem lennének egyre büdösebbek az emberek a metrón és a táncon, akkor egész szép lenne ez a tavasz.

Már kibújt mind a húsz hagymám, amit nagynéni nyomott a kezembe, úgyhogy guglizhatom, hogyan kell szaporítani a hagymát, ha egyszer annak a hagymáját megeszed, ugye.

---

Pénteken tanultam, és egy kis bolondok napja meglepetést okoztam a bent lézengő kollégáknak, szombaton órákon voltam és irtóra élveztem. Következtetés: órai ottlét, párbeszédek, feladatok, kihívás, pozitív visszajelzés inspiráló, otthon szavak és ragozás tanulása idegesítő.

Szünetben odajött az egyik srác, hogy ő legszívesebben velünk párbeszédezne, mert felőlünk mindig kellemes vibrálás árad és annyit nevetünk.

Tényleg sokat nevetünk, mert bénák vagyunk, egyik pasi külsejét jellemeztem, hogy rövid a kutyája, a haja helyett, de ha meg pelo, és rövid, az nagyon rossz.

Hát, magas szintű a humorunk, no.

---

Vidám délután, csodaszépen lobog a hajam a szélben, kényelmes a félárú H&M miniruhám, autókázom, és az nagyon megnyugtat, nézem a szép házakat, a virágbaborult, színes utcákat a kertvárosomban. Imádom.

Az önkormányzatunk ingyen biztosít növényeket, szerszámokat az előkertek szépítésével, sokan élnek vele, kis virágok, nagyobb bokrok, ősöreg virágzó fák, köztük a sok-sok madár csipog. A verebek kicsit sem félnek, hogy mellettük sétálok el, beszélgetnek tovább. Gyerekkorom madárhangja. Évekig „csak” rigókat, cinkéket hallgattunk, galambokat és szarkákat, varjakat. Amióta védik a verebeket, újra tele a város a vidám csivitelésükkel. Állatokban nincs hiány, kacsafarkú szender szokta eszegetni a nektárt a virágaimról repülés közben, lombszöcském is akad a harmadikon.

Vasárnap az autóm reflektora világította be az utcát, egy nyest rohangált fel-alá, majd egy kocsira felfutott, leszánkázott, majd arrébbsétált. Méghogy éjszakai állat és zavarja a fény, az ember közelsége.

A sünik még nem jöttek elő, a cicák már ott sündörögnek, megálltam egy csetet megírni a járda közepén, éreztem, hogy valaki a nadrágszáramhoz dörgölőzik. Az egyik udvari cica.

Idilli kisvárosi élet a nagyváros közepén.

---

Tegnap egyik futárunk megjegyezte, hogy nem ismer másik céget, ahol mindenki ilyen kedves vele, mosolygósak vagyunk. Jesszus, mi lehet máshol?

---

Ha azt hiszitek, csak ilyen édes kismacskák vannak a Tinderen, rosszul hiszitek, a héten két barmot ráztam le. Cukin indultak, aztán az egyik az összes SM pornó trükkről megkérdezte, csinálom-e, őt elküldtem a sunyba. Elég bevállalós nő vagyok, de álljon már le. Erre kedd este, míg más programom volt, 3 óra alatt vagy 40 üzenetet írt, hogy akar, hogy írjak vissza, hogy bármit kérhetek, hogy ő akkor is találkozik majd velem, jaj! :( Tiltás.
A másik meg egy helyes(nek tűnő) egyetemista, aki egyszercsak áttért a perverz vágyaira és lek*rvázott, amiért azokat nem teljesíteném neki, és finnyás, buta hercegnő lennék a hagyományos kis elképzeléseimmel. :D Olyan ingerülten és ordenárén írt, hogy válaszoltam (bár ilyenkor csak csendben tiltok) egy ütőset válasznak és letiltottam. Vannak pszichopaták a fiatalok közt is. Ja, volt egy harmadik is pár napja, az aznap lemondott, de megértő voltam, legközelebb találkozzunk, majd amikor dolgoztam, ezért nem válaszoltam azonnal és hosszan a sokadik levelére, estére már a csudába küldött belehergelve magát. Csak olvastam és csodálkoztam, hogy ezt hogyan sikerült. Szintén tiltás.

---

Műegyetemista agonizál. Jönne. Aztán mégsem akar csalni. aztán megint. Már lebeszélt velem egy időpontot, de nem mozdítottam onnan a programomat, tudtam, hogy még nem teszi meg. Délutánra lemondta, megőrjíti, hogy velem akar lenni, de olyan cuki a barátnője. Hát, én ebbe nem fogok beleszólni. Felnőtt férfi, majd dönt, ahogy akar, nem befolyásolom.

Diplomatával, meg Építészhallgatóval találkoztam mostanában (külön-külön), és még mindig röhögök, mennyire odavannak mindketten a hátsómért, ami szvsz hatalmas. Na mindegy, legalább nincs lelkiismeretfurdalásom, most egy másik kollégám hozott egy nagy rúd házi szalámit, napok óta azt eszem. Úgyis sokat táncolok, ott vagyok elejétől végéig, meg a fiúk is erre buknak...

Építészhallgató a lakásomat is imádja, milyen ízléssel rendeztem be. Hát, én már gondolkodom egy változtatáson, de Bét nem lehet meggyőzni, hogy megint napokig falat fessen velem, most kellemes az elrendezése, csak unom. Az erkélyt már alakítgatom, idén minimál bútor, maximális kényelem és pink virágok lesznek. A cukorsüvegem már tele rüggyel, a kaktuszaim is élednek, a fagyálló pálmám lehet, hogy mégsem az, és a sok éve pár szálas, mára óriási pampafüvem sem ad még életjelet. Dris garázsából jövő héten hozom el a leándereket, tölcsérjázminokat, remélem, rendben vannak, bérlocsolóim jó munkát végeztek.

Dris: pénteken nyugisan metrózom, amikor felszállt arrébb Dris anyukája. Kedvenc anyósom volt, de annyit, de annyit beszél, hogy tudtam, min. egy órát nem rázom le, ha észrevesz. Gyorsan leugrottam a következő megállónál a távolabbi ajtónál, mintha nem látnám, de résen volt és kiabálva rohant felém, mennyire örül, hogy lát. Jaj, édes, de annyira nem volt kedvem hozzá, azt mondtam, rohanok egy könyvesboltba. Nem baj, elkísér. :D Megérdemeltem, tudom. :) Leráztam végül, de azért végighallgattam exem azóta szintén ex nőjétől született közös gyerekének a történeteit, kitalálhatjátok, mennyire érdekel.

---

A fodrászomhoz az előző alkalommal be kell jelentkezzek, hogy akadjon ideje rám, tehát 3,5 hete meglévő dátumról írja előtte 4 nappal, hogy az nem lesz jó. Nagyon, de nagyon felmegy ilyenkor bennem a pumpa, nem azért, mert eddig hat vendéget vittem hozzá, vagy mert iiirtó sok pénzt otthagyok tőfestésre, hosszú haj melírra és vágásra, hanem mert így terveztem az egész hetemet. És akkor felkínál napközbeni időpontokat, amikor tudja, hogy dolgozom, illetve egy 20-ai estét. Havonta majd’ 2 cm-t nő a hajam és őszülök, a lenövés irtó ronda, hogy is képzeli! Megírtam, hogy ez így nem okés, akkor javasolja egyik kolléganőjét a szalonban, csak legyen tőfestve. Hirtelen lett időpontja. Huh, de utálom az ilyet, idén már másodszor tett át máskorra. Ha nem lenne ilyen szép a hajam nála, leléptem volna.

---

Próbáltam sorozatokat (újra)nézni, a The comebacket a 4. epizódnál töröltem, amikor Lisa Kudrow a kutyasz*rt szedte ki elég élethűen a hajából, az Aranyéletet is kaszáltam ismét, mert nem bírom megszokni Ónodi Eszter „művészetét”, irritáló és modoros a nő, ami ebben a szerepben okés, de nem tudok elvonatkoztatni, hogy mindenben az. Még a Virágos Magyarországot is el bírja rontani. (Hiányzik. :( )

---

A Katona vissza akar minket csábítani az új cuki arcaival, átküldtem Bének egy fotón. Erre ő éjjel Rómeó és Júlia idézettel válaszolt. Szerintem még érnünk kell az új színészekre.

---

TCsVexkollegina szerzett persze jegyet a Pintér rendezésre és hív, de nem akarok többé vele menni. :(
---

Lusta vagyok ennél több blogot írni, levelekre válaszolni, bocsi.

Egy akadály már elhárult: Matan elvált Steiner Kristóftól.

Még látok némi nehézséget...

---

Jogászhallgató el akar jönni újhobbizni velem, nagyon érdekli. Hátőő.

---

Összesítek: a legjobb fej népség eddigi tapasztalataim alapján a lengyel, a portugál, meg az olasz. A törököket más szempontok alapján sorolom jó helyre...

---

- Na lementél, Kislányom, a nagy táncos bulira tegnap?

- Nem, más dolgom volt.

- Micsoda?

- Elhúzódott a randim Jogászhallgatóval és ahhoz több kedvem volt.

- Miért?

- Mert jobban szeretek kekszelni, mint táncolni?

Ritkán nézek tévét, de nézek.

Azt is setboxra felvéve, amikor akad időm takarítás, horgolás közben. Van műsor, ami évek óta a boxban vár, hogy lejátsszam.

Főleg utazós, kivándorolt emberek érdekelnek, 1-2 dokumentumműsor, Vámos Miklós régi beszélgetései. TBBT.

De.

Van egy perverzióm. Ha Sixx ír egy magyar realityről, akkor olvasni kezdem. És követni a tévében.

Éden Hotel, mindhárom évadra kattantunk.

Most kezdődött A farm. A műsor szörnyű trash, nem is a tanyasi életről szól, inkább néhány baromról. Mindegy, nézni nem fogom tovább, a cikkek enélkül is viccesek.

A képek alapján csodaszép a helyszín, egy rusztikus, gazdag tanya. Gyönyörű. A tévéből. Annyi ember álmodik egy ilyen farmról.

És akkor elgondolkoztam.

Hogy nekem életem büntetése lenne tanyán élnem.

Két nap alatt befordulnék. A magánytól. Az ingerszegénységtől. Az általam felállított higiénés elvárások teljes hiányától. A rideg épületektől. A természet kiszámíthatatlanságától. A kényelmetlenségtől. De főleg, hogy távol lennék a sok embertől, a munkámtól, a kultúrától, a fővárosi élettől a Tindertől. Annyira kiszolgáltatott!

Elborzadok, egy gerendás ház rései közül, rusztikus bontott tégla falról soha nem fogom kitakarítani a virágpollent, a koszt. Egerek. Ízelt lábúak. Hideg kövezet. Mindig cipőben/papucsban. Szálkás fa, amibe beleakad a harisnyám. Cserge, amit le nem tudok takarítani a ruháról. Favágás, -cipelés a fűtéshez, ami egyenetlenül fűti be a teret. Véget nem érő munka a kertben, az állatokkal, a mezőn. Földszinti élet, max. a kertig kilátás és bárki benézhet.

Engem nyomasztanak a régi bútorok, (ál)kopott edények. Rideg, rideg minden. Gyerekkoromban fél nyarakat a telken töltöttünk, csak az olvasást élveztem az átforrósodott faházban, vagy a tűző napon, utáltam az egészet, hogy mindig koszos a kezem, ruhám, termések potyognak a fákról, csípnek a szúnyogok, bejön a darázs, régi bútorok és függönyök, áh! Pedig a telkünknél nem sok szebb hely van az országban.
De akkor is lehangol.

Tudom, hogy sokan szeretitek a rusztikus, vadregényes vidéki lakberendezést, a nyugis életet, kíváncsian nézegetem Kovtama álomházait sorban, őt mennyire vonzza ez a világ, ami engem nem. :)

Az én álmom a modern környezet, nyüzsgő nagyváros, valahol a magasban, tisztaság, virágok kezelhető mennyiségben, letisztult bútorok, légkondi, padlófűtés, egy szál bugyiban lét otthon, mezitláb, közelben szomszédok, boltok, metró, koncerthelyek, cimborák. Az életterem legyen értem. Maximális kényelemmel. Messze kerültem a természettől, de jobban kézben tartom, ha csak cserepekben engedem be a lakóhelyemre...

Ja, pont ilyenben lakom.

Ahogy TBBT-ben Sheldon megfogalmazza (nem szó szerint), az emberek azért építettek városokat, hogy abban éljenek és ne kelljen kimenni a természetbe.

Én így képzelem az ideálisat.

Tegnap odaszól Keresztfiamnak az anyja: most érkezik *keresztnevem*!

Melyik, a barátnőd?

Nem, Tobber!

Hú, az SOKKAL jobb!!

<3

---

Egyik kolléganőm 29-nek néz, és személyit kér, hogy elhiggye, negyven leszek.

---

Bé (lány) a kollégáinak mutogatja a fotómat ebéd közben és gyönyörűnek aposztrofál, ami ott nem létem miatt úgysem ellenőrizhető. Aztán olyan dologra akart rávenni, amihez még én sem vagyok elég vagány, úgyhogy minimum gyanús a dolog...

---

Volt húsvét, ami nyugiban telt, csak egyszer tettek nekem keresztbe, de most már nem izgat.

Erre tegnap este olyan feszültség tört rám, hogy nekiálltam takarítani, rendet rakni és gyümölcssalátát enni, mégis elpityeredtem, mi van, ha nem vagyok elég jó gyereke a szüleimnek, elég jó barát, meg kolléga, meg nem állom meg a helyemet sehol.

Mára elmúlt.

---

Úgy legyen ötösöm a lottón (nem lottózom), hogy ismét beletrafáltam: mindenki visszatér.

Műegyetemista egy hónapja becsajozott, megbeszéltük, most csak barátok legyünk, amíg tart.

Egy hónapja.

Gyanúsan sokat jelentkezett eddig is: vasárnap megírta, hogy jó-jó a barátnővel, de én sokkal jobban izgatom. És küzd a lelkiismeretével, de újrakezdené velem.

Ugyanezt írta Szöszke is pár hete.

Nem fejtettem ki hosszan a nézetemet a nem monogám embertípusok küzdelméről monogám kapcsolatban*, csak felhívtam a figyelmét, hogy ő nem az. Hagyom kicsit tépelődni, magától találja meg az utat, már dereng. Úgysincs most időm rá.

Szegénykém, nehéz harcai lesznek...

*Saját tapasztalatok, sok-sok évig nyűglődtem vele. Szerintem az az egyetlen megoldás, ha senkit nem áltatunk, nemcsak magunkat nem, a kapcsolatot sem. Mert ez az alkat sosem lesz monogám hosszú távon. Elsőre azt írtam volna, hogy sosem lesz boldog monogámiában, de nem is fogja bírni.
Nekem azóta, hogy tudatosan ezt a pályát választottam, sokkal könnyebb. Sokkal boldogabb. És csak így lehet tükörbe nézni. És meglepően könnyen fogadják el az egészséges lelkű fiúk, mint ahogy engem sem zavar, ha a partnerem megteszi. Remek kiszűrője a lelki sérülteknek, azok nem bírják elviselni. Túl kell lépni a birtoklási vágyon, a féltékenységen és a félelmen, hogy kevesebb lenne másnál.
Egyre több párkapcsolatot is látok hasonlóan gondolkozó emberekkel, ebből azt szűröm le, komoly kapcsolatnál is működőképes az alternatív életút. Átgondoltan, alaposan átrágva, konkrét határokat kijelölve működik, akiket ismerek, mind értelmiségi negyvenesek. Magas szintű intelligenciát igényel.
(Ja nem, Coelho is így élt régebben.)

Érdekes okfejtéseket, élménybeszámolókat olvashatunk a neten a témában, cikkekben, fórumokban, kommentekben. Ahol szűrő van. Mert ez a téma végtelen sok álszent, korlátolt kretént vonz, hamar széttrollkodják.

Nagyjából ez az oka, amiért ezen a blogon sosem volt és várhatóan nem is lesz kommentelési lehetőség.

Tegnap leejtettem egy pohár tejfölt, kinyílt a csomagolása, így adott:

A mai hús nélküli ebédem a szofisztikált tejfölös tészta. Olcsó és imádom.

Ma az irodákban lomtalanítunk, játszósban és összes pórus porral teli.

Kb. 10 év lomjait dobálom kifelé, több köbméterrel összegyűlt eddig. Nagyon jó érzés.

Millió tökéletesen agyatlan munka. Néha fel-felcsillanó érdekes feladatok.

Tudom, hogy máshol is ugyanez várna ebben a pozícióban, ezért kivárok és készülök valami másra 1-2 éven belül.

Azaz valójában soha életemben nem éreztem ennyire erősen, hogy én nem akarok többé dolgozni. De semmit. Sem kihívót, sem kreatívat, sem monotont, semmit. Nem választás kérdése persze.

Feladtam, hogy mindenkinek mindenre válaszolgassak, gimis osztálytárs akar valamit, akkor SEM beszélgettünk 25 éve, TCsVexkollegina irogat, hogy menjünk színházba, meg sem nézem, tényleg nagyon berágtam, amikor a bejáratnál vártam és elkezdődött nélkülünk a Fácántánc, fontos embereknek sincs időm válaszolgatni. Már megint beleesem a csapdába, hogy többen akarnak velem barátkozni, mint a lelkem bírja, én tök jól ellennék a táncosokkal meg a Papírkutyákkal.

Bújom a színházi kritikákat, híreket, de nincs meg a szikra, hogy újra járjak. Kérdezik, hogy egyik kedvenc Pintér Bélát a Katonában miért nem nézem meg, végre kőszínházban dolgozik, egészen jó színészeket összeválogatva. Akkora csalódás volt Schilling a Faustokkal szintén Katonában (meg a Katona előadásainak 4/5-e az elmúlt két évben), nem hiszem, hogy Pintér Béla működne ilyen közegben. Mindegy, a jegyek nélkülem is elkeltek erre az évadra, majd meséljen, ha látta valaki!

A héten összegyűjtött pozitív élmények: járt bent két kisbaba is gyesen lévő anyukáinkkal, babázni nagyon jó, cukik és vidámak és öltönyben hemperegnek a padlószőnyegen a Fontos Embereink velük. Több emberi vonal kéne az irodáinkba.

Nem fájt a mensi drámaian, a nőgyogyi célzott rá, hogy a korral ez változik, mondjuk két napig émelyegtem és a fejfájás végigkísérte, de azt kibírom. Már egy hétig eltart, remélem, ez még nem klimax kavarása, Kollegina nálam fiatalabb és már két éve klimaxol, durva.

Ebédeltem lelépő kollégával. Egyébként még egy nagy kedvenc, meg egy közvetlen kolléga megy el a héten. Meg még egy. Jaj.

Nem tudom, hogy a kitartásunk, vagy a hülyeségünk, ami itt tart minket.

Virágoznak az első szépséges növények az erkélyen. Hazaérve nagykabátban kiülök, elcsípem a naplementét a város felett, cigizek egyet és élvezem.

Mivel vagy húsz évig jártak a szüleim húsvétkor kirándulni engem itthonhagyva, nem nagyon izgat ez az ünnep. (A sonka jó.) Már nem túráznak, meg vannak sértődve, hogy nem megyek velük egész napra Szentendrére, vagy valahová. Na ja. Aludni akarok. És pihenni. Átugrom hozzájuk egy órára.

Keresztfiamék vidéken vannak, oda kell utánukmenjek hétfőn (hű, de szívom a fogamat, hogy ennyi pénzt kidobok benzinre, meg elmegy rá az egész nap, amikor egy városban élünk, meg utálok hideg házban lenni, meg a kajatraktát utána gyomorgörccsel, és az egész falut, ugye), a kissrácnak kis ajándékokat vettem, meg festek vicces mintás tojást. Nagylánynak H&M utalvány, persze, mi más, névnapra is. Remélem, jó passzban lesz a család, most épp keresztanyám hazudozik anyámnak.

Jövő hét szabad, Létra, a kis emancipált Jogászhallgató, meg egy ifjú a terv, két este tánc, egy gyógytorna, 1-2 koncert és nyelvtanulás/tanfolyam.

Annyira rámfért ez az egy hét, esélyesen nem is bírtam volna idegekkel még egy céges hónapot.

Nyugi volt, csend, láttam a napsütést, amit balgán degradál, aki természetes fényben tud dolgozni, az az egész napos sötétség és neonfény az elhasznált levegővel és a millió zajjal robotot csinál az emberből még stressz nélkül is. És metróval járok oda-vissza. Föld alatt, tömegben lökdösődve. 

Levegőt akarok és napfényt és csendet és legalább egy meglenne a háromból, ha már idegbeteg egy cég vagyunk...

Néhányszor utolértek azért a kollégák, 1-2-szer segítettem is.

Főztem, sütöttem a kedvenceimet, semmi diétásat, energiára volt szükségem. Sok húsra. És facsart narancsra.

Horgoltam, rajzoltam, megnéztem a sorozataimat.

Nyelvet gyakoroltam, voltam órákon. Parázom, hogy nem tudok mindent. Kialakult, a két lány vagyunk a stréberek. Meg is kért, hogy üljek mellé, inkább velem párbeszédezne órán, de ciki lett volna a többieket megbántani. Pedig én is hülyét kapok a nem figyelőktől, nehéz felfogásúaktól. Jó érzékű tanárunk van, nekünk adja a nehéz feladatokat.

Erre a hétre 130 kifejezés volt feladva, az ehetit még nem írtam át a szép füzetbe. Ismét ketten az én jegyzeteimet fotózták le maguknak.

Voltam kedvenc nagynéniéknél, apámat "véletlenül otthonhagytuk", nem mondtuk meg, hová megyünk, nyugodtabb így. Kutyáztam, meghallgattam nagybácsi történeteit, például hogy egyik unokatesómnak milyen nemi szervi gondjai voltak gyerekkorában. Nem, nem kérdezték, érdekel-e! Sztoriztak a régi oktatási rendszerről, ahol mindenki MTA tag volt/lett, családi történeteket is, de sohasem az izgalmasakat persze.

Nem fogom megérteni, hogy 74/84 éves emberek miért spórolnak a saját kényelmükön, szüleim is ilyenek, de Anyu egyik nővére nagyon durván! Lenne miből jobban élni.

Sokat olvastam, vásároltam, tanultam, táncoltam többször. Már nem fáj úgy a hátam. Két hétig kimaradt a tánc és a gyógytornám, ennyitől be is tud állni, bakker. (A szemölcs-hegek miatt nem szabadott megizzadni két hétig. És ezért volt kontyban a hajam, mert beleragadt a ragtapaszok szélébe, tudom, hogy ciki. :P)

TCsV-t felköszöntöttem és imádta az estét velem. Lemondtam egy bulit Génél, az új hobbit, és egy táncot.

Gondolkoztam, mégsem költök a teraszra, lakásra. Extraszép ez most is. Inkább félreteszek, tényleg nem tudom, hogyan alakulnak a következő hónapok-évek.

Remélem, nyugis hét jön, pasikamentes napok lesznek, Húsvétra csak két gyerek kap ajándékot, egyiknek beszabadulok a Minion-boltba, onnan egy kavicsnak is örülne a Keresztfiam, a tesójának névnapja lesz, de 12 éves hölgyként a H&M utalványtól jön extázisba, úgyhogy miért is kapna mást. :D

Jogászhallgató hezitált, hogy jönne velem nyaralni, a becsajozott Műegyetemista irogat, olyan, mintha puhatolózna megint, szegény Létra lemaradt a holnapomról, Kommandóskölyköt meg én tartom távol. Újszerzeménynek diplomamunka, ezért Berlint lehet, hogy halasztjuk őszre. Fél éve nem látott Csillagszeműt elküldtem melegebb égtájra, sokat képzel magáról. Kicsit felhalmozódtak az érdeklődők, nyitott vagyok az újdonságra.

Lehet, hogy intenzív nyelvtanulós hétre/két hétre megyek nyáron a célországba, még meglátom.

A tavaszt továbbra is gyűlölöm, már most befulladok az allergiától, pedig még el sem kezdődött igazán.

Bárcsak lenne pár békésebb hét!

Végre van időm sorozatokat nézni, min. egy hónappal le voltam maradva.

Sütöttem, főztem, telekajáltam magamat, horgoltam, próbáltam nem azonnal válaszolni mindenki csetjére, mert már hülyét kapok a kütyüimtől, az emberektől. Táncon vagy huszan odajöttek, hogy hogy vagyok, és mivel arról nem akartam regélni, hogy két hete leszakad a hátam, szétrobban a fejem és szemétkedik 1-2 kolléga, megkértem őket, hogy ne beszélgessünk. Fura, tőlem ezt sem veszik az emberek rossz néven, mosolyogtak, megértették, max. mellettem táncoltak tovább. Egyik havernőnk jött oda, hogy sok a smink rajtam, úgyhogy biztosan valamit palástolni akarok. Nos, nagyjából ismertek, nem szoktam titkolni a dolgaimat úgy nagy általánosságban, úgyhogy elárultam az igazat, túl későn szedtem ki a pihéket az államon és itt-ott, a kipirosodást palástolom. Grr.

Kávéztam a szüleimmel kávézóban, mentem eléjük, amikor bevásároltak, megnéztem pár leárazást, turkáltam is (ja, én), vettem pár kreatív alapanyagot és megvettem az idei első napszemüvegemet.

Leszerveztem 1-2 programot, ismét megyek nőgyogyihoz kontrollra, mert a kibővített vizsgálatok is negatívak, ergo nem lehetek felfázva/fertőzve/mittomén, az urológus már régen feladta. Nagybácsi jobban van, megyek látogatni, megyek a héten kétszer táncra még, tanulok sokat, lesz (4) órám, meglesem a közeli piacot, aminek agyondicsérik a kertészeit, Jogászhallgatóval randizom egyet, TCsV-vel ünnepi vacsizunk és meglepit szervezek neki. Végre nyugi van!

Van hosszú listám a telefonomba mentve, mit nem fogok csinálni:

• átpakolni a konyhaszekrényeket
• átválogatni a táskáimat, mert úgyis max.(!!) hármat hordok
• növények átültetése, mert tényleg nem kéne jobban meghúzni a hátamat és a bentieknek mindegy, azok télen élvezkednek úgyis teljes évszakzavarban, a kintieket nem is akartam még (itt ma havasesett)
• kéne venni még kaspókat - ráér, lásd fent

Ma hajnali 1:45-kor cseszték be az ajtót az elsőn, az enyém is beleremegett. Remek alvó vagyok, de erre felébredek.

176. Megállt az agyam és kilenc szó/kifejezés kiesik belőle. Haragszom magamra, de nem akarom, hogy szórakozásból nyomasztássá váljon a nyelvtanulás. Pénteken végtelenül beparáztam, hogy nekem ez nem fog menni, órán tök jól értem, aztán nem rögzül a szótanulás.

Nem mintha valaha tudtam volna szavakat tanulni, csak úgy rámragadt.

Szóval görcsölt a gyomrom az idegességtől, mi van, ha nem megy majd, nem akarok minden este ezzel foglalkozni.

Éjfélkor az elsőn a büdösbunkó cseszte be úgy az ajtaját, hogy az enyém is hangosan beleremegett a harmadikon, szívdobogva riadtam fel a zajra, kettőkor arra riadtam, hogy úszom a verejtékben és felszökött a lázam, rosszul vagyok. Gyógyszerek, vitamin, majd aludnom kell valamikor.

Bementem ma a tanfolyamra, ahonnan négyen le is morzsolódtak, de jöttek még, így már csak ketten maradtunk lányok a fiatal fiúkkal, kétségtelenül vidámak az órák, a tanár remek és nagyon tolja a tempót.

Mondjuk a legjobban a szünetet élveztem, angolul beszélgettünk végre, azt kicsit jobban beszélem. :D

Mindent értettem, amit tanultunk, használni is tudtam, kicsit megnyugodtam, de mindig én kapom magam mellé a bénát, meg a második 4 órán becsatlakozót és külön magyaráznom kell nekik, hogy miről is van szó. Ezt de utálom! De ez a srác a füzetemtől odavolt, mert óra közben semmit nem tudott lelesni a jegyzeteimről, tényleg olvashatatlanul írok, viszont rászántam múlt héten két órát, hogy átmásoljam egy csodaszép füzetbe, lila filccel a szavakat, azok megjegyzéseit pinkkel, pirossal a párbeszédeket, azok fordítását naranccsal, nyelvtant zölddel, magyarázatát almazölddel, hozzáböngésztem a neten, amit nem értettem tisztán, rákerestem még 1-2 kifejezésre is.

Ezzel nagyjából a fele anyagot memorizáltam, a színek segítenek rendszerezni az agyamban, és én minden kis fityfenét kiírok, hogy egy helyen legyen, logikusan, szóval megéri. Gyakoroltam a végtelenül soknak tűnő házi feladatot is.

Szép napsütésben indultam reggel, fényárban szeretem az öreg Pest utcáit, a kutyasétáltató öregeket, a piacra bicajozó fiatalokat, hátizsákos-útikönyves turistákat, omladozó stukkókat valaha csodás bérházakról, a tavasz érzését, a kapuk fölé kitűzött lobogó zászlókat.

Jártam OBI-ban, tescoban, megtankoltam, átmentem Anyuhoz kávézgatni, kertészkedtem egy keveset, arra a héten még időt kell szánni, főleg szelektálni kaspókat és a benti óriásnövényeket már át lehet ültetni, a kintiekkel megvárom, amíg egyáltalán nem várható fagy, mégiscsak kaspóban, kevés földben tengenek, horgoltam egy kokárdát, mert az minden évben s.k., elvégeztem a házimunkát, megválaszoltam sok levelet, főztem ebédet, kéne még tanulni, olvasni.

Minden elborít és így nem élvezem!!!

Szeretek sokat dolgozni, de amikor egyszerre viszek 15 dolgot és számon kérik, amit hátrábbsoroltam, majd hisztizve megsértődnek naponta öten ezért (szívességekről van szó!), azért meg pláne, mert ÖT egybefüggő percig nincsen csend és szépen kérem, menjenek arrébb dumálni, beszélnem hozzám, Kolleginához, kijönnek telefonálni "de bent nem tudok, mert zavarnék" (Anyád!), telefonban vagyok, de ő közben kiosztja a feladatát parancsolva, mintha nem szívességet kérne, és rámparancsolt a főnök, hogy csak az ő dolgával foglalkozzak, majd többször lebaszott, hogy miért nem veszem előre más kérését, kiadott több dolgot, majd lecseszett, hogy pont úgy csináltam, ahogy mondta, IT-s dolgokat intézek és továbbképeznek és résztveszek néhány munkacsoportban, de az legalább érdekes. Készült kimutatás, a munkánk 25%-ában foglalkozunk az eredeti munkánkkal, a többi mind-mind ránksózott és rajtunkmaradt feladat! Csoda, hogy kapkodunk, hogy elmaradásaink vannak, hogy a folyamatos kocsmazajtól, röhögéstől, telefonálástól, monstrenyomtató zajától és főleg a levegőtlen, sötét irodától pattanásig feszült minden idegszálunk?

Ma volt tíz perc, hogy azt hittem, ottmaradok. Zsongott a fejem, csillagokat láttam, nem éreztem még ilyet, nem tudom, mi volt, de irtó rossz. Megijedtem.

Hazaérve majd' elájultam, frissen facsart narancsra vágytam, este hatkor ugrott be, hogy elfelejtettem ebédelni!

---

Egy fokkal volt csak jobb, hogy végre, többórás hasfájás után kijutottam a mosdóba khöm nagydologra, mire Kollegina bekopog az ajtón, hogy megérkezett, amit vártam, menjek le érte a recepcióra. Míg hátrajött, már lemehetett volna átvenni jófejségből. Folyamat lezár, has görcsöl tovább, lementem, elsodort a munka. Tudom, hogy nevetséges, de irtó közérzetrontó.

---

Egyik optimista, sztorizgató, vidám vezetőnkkel beszéltem telefonon, elárulta, hogy kezdi feladni a szervezete, úgy szúr a szíve, hogy a kardiológián stresszcsökkentésre ítélték. Engem kérdezett, azt hogyan kell. Jótól.

---

Egyik jogászunk hozott anyagot, sosem beszélgetünk, ránéztem, sápadt, rosszul néz ki, rákérdeztem: teljes bizonytalanságban vannak, totál kiborult.

---

Bementem a főnökömhöz, kifakadt, hogy a három lóból, amit egy fenékkel ül meg, megpróbált egyet leadni, mert nem bírja. Soha, de soha nem panaszkodott még nekem. Ez volt a legmegdöbbentőbb megnyilatkozás.

Nem. Nem engedték leadni.

---

Jött Illető, aki elnyert egy remek pozíciót a cégcsoportban, én voltam a kedvenc kollégája mert lefeküdtem anno vele, velem nagyon szeretett együtt dolgozni, és bánja, hogy nem fog többé.

Ősszel átpályázott kolleginánk egyik nap megölelgetett a folyosón, hogy soha olyan kollégája nem lesz már, mint én.

---

Hétfőn Jogászhallgató jött elém a céghez, ott várt az aulánkban, szokatlanul fiatalnak tűnt. És csodaszép. Szerinte addig is tudunk beszélgetni, amíg átérünk hozzám.

---

Kedden a fodrászom fárasztott, hogy miért nem csináltatok 9 000 Ft-os egyszeri hajpakolást (mert szép a hajam bolti pakolással, 120 Ft/alkalom?), mikor vágatok (kettővel előtte vágattam), hagyjon már békén, majd én tudom, mit szeretnék. Jó, ezt neki nem mondtam. Az bosszant, hogy az este besütött drága hullám reggelre kiugrott teljesen ő négyszerannyit keres, mint én, de ötödannyi adót fizet be. Irtóra bosszant, hogy fodrász, fogorvos még sosem adott számlát nekem. Tényleg milliós fizetésű emberek helyett az én adómból kell fenntartani a büdzsét? Elegem van ezekből, meg a kopaszokból, meg hogy szombat munkanap, de vasárnap zárva a boltok.

---

Rettegek, hogy a nyelv nem fog menni. A 185 kifejezésből és szóból, amit első órán kaptunk, csak 160 megy. Nem megy több a fejembe, fáradt vagyok esténként és ideges, és nem vagyok elég okos tanulni. Figyelni okés órán, a tanulás kihívás. Régen sem tudtam.

Plusz már Békához is online fordítót használok, de az vicces.

---

Hobbitársam ma mondta le a holnapi hobbizást. Nekem ezek az emberek már egyesélyesek, megyek nélküle ezentúl.

---

Ráfeküdtem TCsV szülinapjának szűkkörű, 6-7 fős ünneplésére, Té, akire tökéletesen illik az egyik, napokban megjelent pszichopata tanulmány, meghekkelte ismét, úgyhogy zártkörű négyest szervezek inkább, sem időm, sem türelmem még ehhez is.

---

Egy jó nap volt a héten, nőnapi sminkelés, fodrászolás. Bé leugrott megnézni, örömködött egyet, hogy nyilván a magas, kócos, ábrándos tekintetű 23 éveshez ültem be és alig hozta zavarba szegény kölyköt, majd olyan csodaszép hajat rittyentett tíz perc alatt a fiú, hogy Bé is bevállalta. Szóhoz nem jutottam, olyan szép lett az övé is!

---

Szerdán randiztam Kommandósfiúval, aki magas és nagyon szőke és igen kedves és optimista fiú... Ami az egyetlen gond, az az, amiért randiznánk, úgyhogy még hezitálok, ő most is irogat, nagyon cukker.

És szerinte szimpatikus az életfelfogásom, és mennyire derűlátó vagyok. Jaaaa.

---

Találkoztam a héten Létrával.

---

Ettem kollégák készítette disznóvágás finomságot, miközben próbáltam tanulgatni.

---

A tinderezés hozadéka, hogy tavaszra két élő meghívásom van Berlinbe és Nápolyba, hát nem menő?

---

Kikértem ezt a három napot jövő héten szabinak, mert összeroppanok, ma már a burn out cikk öt fokából a negyediknek az összes tünetét mutattam, nem akarok öndiagnosztizálni, de ki kell kapcsoljak. Hazahoztam a gépet, de csak a könyvelős, SOS dolgokat akarom egy hétig. Meg tanulni. Meg mozogni. Meg jogászhallgatózni.

---

Kedvenc nagynénim férje délután az intenzívre került, azt hittem, elhányom magamat az idegességtől ott helyben, szegénykém! Nekik nincs gyerekük, felajánlottam, hogy segítek bármiben, úgyhogy lesz dolgom.

---

Igen, valójában azért kezdem el nyelvet tanulni, hogy így 23 év után végre megértsem.

Az elmúlt napokban kirúgták egyik nagyvezetőnket, meg egy teljes csapatot, ami felülállt a szervezeteken, meg velem is megy a napi értetlenkedés.

Ma egy anyag nyugiban összerakása közben ért el a bőgés.

Vagy éjjel riadok fel az alvásból, vagy 4:40-kor már olvasok hajnalban, pedig ráérek 6:20-kor kelni.

Találtam egy kolléganőt, akivel pont így bánik a főnöke, összeülök vele is. Amint lesz időnk, ma megint fejtágítás.

Tegnap volt egy kis nyugi, egy órát szántam a nőnapra.

Ma a sok-sok szépséges irodában kapott virágtól bedurrant az allergiám, még nem számoltam vele, alattomos egy betegség.

El kell mennem szabadságra 2-3 napra, vagy szétmorzsolódom.

Polyák Lilla 39 éves énekes-színésznő összejött 23 éves kollégájával.

Felkelt az internet kommentnépe, hogy megkövezze, mennyire szánalmas, buta a nő, a pasi is.

Én egy ideje így élek. Hosszú, nagyon hosszú évekig a korosztályommal éltem együtt, de most nem szeretnék. Amiket a korlátolt gondolkodású kommentelőknek megjegyeznék (felvilágosult olvasóimnak semmi újdonság nem következik, bocs!):

Nem, nem vagyunk megkeseredett nők, akik siratják a fiatalságukat, és önbizalomépítés miatt keresnek fiatal szeretőt. Esetemben ők szednek fel engem. A 20-28 éves fiúk egy jó része keresi a tapasztalt nőt és az értelmes beszélgetéseket. Az egymásratalálást csak megkönnyíti egy applikáció, előtte boltban, ismerősi körben, táncon szedtek fel. Egyébként Őszhalánték 48 éves, nem csak a kölykök érdekelnek.

Nem, nem kapuzárási pánik, remélem, az 15 év múlva (sem) jön.

Nem, nem gondoljuk fiatal pasi mellett fiatalabbnak magunkat, nem is öltözködünk, viselkedünk úgy. Furamód épphogy kihangsúlyozzák a korunkat. És nem, ez nem zavar.

Nem, nem gondoljuk, hogy nekik fogunk gyereket szülni. Azaz megeshet, de nálam nem terv. Aki komoly kapcsolatban gondolkodik, annak lehet szép családja fiatal pasival, lásd Keleti Andrea. Engem nem zavar, ha mellettem állandó barátnőt keresgélnek, haverként akkor is megmaradnak, utána visszatérnek.

Nem, nem anyai érzelmeket pótolunk. Sőt. Nagyon is erotikus egy ilyen kapcsolat egy fiatal, szép külsejű, hormonokkal teli, gondtalan fiúval.

Nem, nem anyahiányt pótolunk, lásd előző sor. A nagybetűs Nőt keresik, aki őket érett férfiként kezeli, ezt jobban meglátják egy tapasztalt nőben, bár nem korfüggő.

Nem, általában egy korombéli nő egyenrangú félként tekint a fiatal fiúra, míg a Vajtó Lajos szintű férfiak lekezelik a fiatal nőt.

Nem, nem a pénzem kell nekik, nem profitálnak belőlem. A nagy mennyiségű Jägermeister óvszer jelent csak kiadást.

Nem, nem vagyok komolytalan, forrófejű nő, átgondoltan és tudatosan élem így az életet.

Nem, nem szánalmas és alárendelt, hanem kölcsönös, vidám, nevetős, kikapcsolódós örömködés, élmények, kalandok, hajnalig tartó elmélkedések. Nem szégyellem, mesélek róluk barátoknak, nyilvános helyen találkozunk utcán, meccsen, boltban, kávézóban, valaki a kézfogást is igényli vagy metrón reggel a búcsúcsókot, Jogászhallgató hétfőn a munkahelyem előtt fog várni, együtt jövünk haza.

Nem, nem csak a szexről szól egy ilyen kapcsolat. Általában haverság, barátság, akár szerelem. Miért is ne? :)

Ugyanaz a bulvárlap ma büszkén írta, hogy ex-élsportolónőnk milyen szépen alapított 22 évesen családot egy idősödő orvossal. Nekik főként sok boldogságot kívántak. Miért is más, ha a nő a fiatal?

Nem mellesleg egy negyven körüli nő sokkal jobban tartja magát általában, mint korabeli pasik. Miért is ne választana egy frissebb testűt magának, ha ahhoz van gusztusa éppen?

Nem, a férfi nem kell 0-24-ben támasza legyen egy egészséges gondolkodású nőnek. Ezt a középkori nézetet képtelenség kigyomlálni a fejekből még a környezetemben is. Miközben körbevesznek önálló, talpraesett, diplomás, saját munkájukból és tudásukból élő nők, akik legkevésbé sem elesettek. A férfi társ legyen, ne támasz.

Nem, nem kell nevetni Polyák Lillán, ez valójában irigység, a pocsék magánéletű emberek kicsinyes lenézése. Végképp nem tényező.

Nem, megteheti ezt családanyaként, miután a megcsalós férjétől elvált. Az anya funkció nem kapcsolta ki a nő funkciót. Egészséges példát is csak így mutathat.

Nem, nem érdekel minket, mi lesz kettőnkkel húsz év múlva. Amikor 60 leszek, talán mással fog járni, nem kell minden kapcsolatot örök életre tervezni. De ha úgy is jó mindkettejüknek, miért is ne.

Nem, egyáltalán nem tényező, hogy mit fog a srác korunkbéli anyja mondani. Ahol kiderültem, ott is ugyanúgy fogadták, mintha 21 lennék. Ex19éves anyjával, apjával azóta is örömködve találkozunk és beszélgetünk, évek óta tudják...

Nem, azért, mert másnak nem vonzó/férfias/izgalmas egy fiatal fiú, nem kell érvnek felhozni. Na és? Nekünk meg az.

Nem, nem szabad boldogtalan élethelyzetben maradni, csak mert a társadalom megbotránkozna a változtatáson. Ha a hagyományosan elvárttal nem vagyunk boldogok, el lehet válni, lehet keresni szeretőt, távkapcsolatot, fétiseket vagy azonos neműt, bátran próbálkozni kell.

Nem, senkinek nincs köze hozzá, hogy egy felnőtt hogyan éli az életét. Akár fiatallal, vagy édes hármasban, kommunában vagy bdsm bulikban, vagy önkéntes magányban, ha éppen ahhoz van kedve. Nagyon könnyen ítélkező nép vagyunk, de vajon otthon mindenki úgy él, ahogyan a legboldogabb?

Próbáljunk meg nem ítélkezni, nekünk is könnyebb, ha elfogadjuk, más másképpen él és higgyük el: van annyi józan ítélőképessége, hogy megfelelően döntsön.

Egy napra pontosan 16 évvel fiatalabb pasi, Gregg Sulkin brit színész. Nekem ő tetszik, bár mostanára kibékültem a 3-4 napos borostával, amit széparcú pasik hordanak, irtó férfiassá teszi őket, Létrát például. De a sima arc is tetszetős:

forrás: http://www.justjaredjr.com/

Bár nem elengedhetetlen, de a Polyák Lilla (39) és 16 évvel fiatalabb pasija miatti értetlenkedő véleménycunami után írnék az alapvető félreértésekről, érintettnek érzem magamat a témában.

De most inkább munka után leszervezem a jövő heti szerelmi életemet.