Végre van időm sorozatokat nézni, min. egy hónappal le voltam maradva.
Sütöttem, főztem, telekajáltam magamat, horgoltam, próbáltam nem azonnal válaszolni mindenki csetjére, mert már hülyét kapok a kütyüimtől, az emberektől. Táncon vagy huszan odajöttek, hogy hogy vagyok, és mivel arról nem akartam regélni, hogy két hete leszakad a hátam, szétrobban a fejem és szemétkedik 1-2 kolléga, megkértem őket, hogy ne beszélgessünk. Fura, tőlem ezt sem veszik az emberek rossz néven, mosolyogtak, megértették, max. mellettem táncoltak tovább. Egyik havernőnk jött oda, hogy sok a smink rajtam, úgyhogy biztosan valamit palástolni akarok. Nos, nagyjából ismertek, nem szoktam titkolni a dolgaimat úgy nagy általánosságban, úgyhogy elárultam az igazat, túl későn szedtem ki a pihéket az államon és itt-ott, a kipirosodást palástolom. Grr.
Kávéztam a szüleimmel kávézóban, mentem eléjük, amikor bevásároltak, megnéztem pár leárazást, turkáltam is (ja, én), vettem pár kreatív alapanyagot és megvettem az idei első napszemüvegemet.
Leszerveztem 1-2 programot, ismét megyek nőgyogyihoz kontrollra, mert a kibővített vizsgálatok is negatívak, ergo nem lehetek felfázva/fertőzve/mittomén, az urológus már régen feladta. Nagybácsi jobban van, megyek látogatni, megyek a héten kétszer táncra még, tanulok sokat, lesz (4) órám, meglesem a közeli piacot, aminek agyondicsérik a kertészeit, Jogászhallgatóval randizom egyet, TCsV-vel ünnepi vacsizunk és meglepit szervezek neki. Végre nyugi van!
Van hosszú listám a telefonomba mentve, mit nem fogok csinálni:
- átpakolni a konyhaszekrényeket
- átválogatni a táskáimat, mert úgyis max.(!!) hármat hordok
- növények átültetése, mert tényleg nem kéne jobban meghúzni a hátamat és a bentieknek mindegy, azok télen élvezkednek úgyis teljes évszakzavarban, a kintieket nem is akartam még (itt ma havasesett)
- kéne venni még kaspókat - ráér, lásd fent
