176. Megállt az agyam és kilenc szó/kifejezés kiesik belőle. Haragszom magamra, de nem akarom, hogy szórakozásból nyomasztássá váljon a nyelvtanulás. Pénteken végtelenül beparáztam, hogy nekem ez nem fog menni, órán tök jól értem, aztán nem rögzül a szótanulás.
Nem mintha valaha tudtam volna szavakat tanulni, csak úgy rámragadt.
Szóval görcsölt a gyomrom az idegességtől, mi van, ha nem megy majd, nem akarok minden este ezzel foglalkozni.
Éjfélkor az elsőn a büdösbunkó cseszte be úgy az ajtaját, hogy az enyém is hangosan beleremegett a harmadikon, szívdobogva riadtam fel a zajra, kettőkor arra riadtam, hogy úszom a verejtékben és felszökött a lázam, rosszul vagyok. Gyógyszerek, vitamin, majd aludnom kell valamikor.
Bementem ma a tanfolyamra, ahonnan négyen le is morzsolódtak, de jöttek még, így már csak ketten maradtunk lányok a fiatal fiúkkal, kétségtelenül vidámak az órák, a tanár remek és nagyon tolja a tempót.
Mondjuk a legjobban a szünetet élveztem, angolul beszélgettünk végre, azt kicsit jobban beszélem. :D
Mindent értettem, amit tanultunk, használni is tudtam, kicsit megnyugodtam, de mindig én kapom magam mellé a bénát, meg a második 4 órán becsatlakozót és külön magyaráznom kell nekik, hogy miről is van szó. Ezt de utálom! De ez a srác a füzetemtől odavolt, mert óra közben semmit nem tudott lelesni a jegyzeteimről, tényleg olvashatatlanul írok, viszont rászántam múlt héten két órát, hogy átmásoljam egy csodaszép füzetbe, lila filccel a szavakat, azok megjegyzéseit pinkkel, pirossal a párbeszédeket, azok fordítását naranccsal, nyelvtant zölddel, magyarázatát almazölddel, hozzáböngésztem a neten, amit nem értettem tisztán, rákerestem még 1-2 kifejezésre is.
Ezzel nagyjából a fele anyagot memorizáltam, a színek segítenek rendszerezni az agyamban, és én minden kis fityfenét kiírok, hogy egy helyen legyen, logikusan, szóval megéri. Gyakoroltam a végtelenül soknak tűnő házi feladatot is.
Szép napsütésben indultam reggel, fényárban szeretem az öreg Pest utcáit, a kutyasétáltató öregeket, a piacra bicajozó fiatalokat, hátizsákos-útikönyves turistákat, omladozó stukkókat valaha csodás bérházakról, a tavasz érzését, a kapuk fölé kitűzött lobogó zászlókat.
Jártam OBI-ban, tescoban, megtankoltam, átmentem Anyuhoz kávézgatni, kertészkedtem egy keveset, arra a héten még időt kell szánni, főleg szelektálni kaspókat és a benti óriásnövényeket már át lehet ültetni, a kintiekkel megvárom, amíg egyáltalán nem várható fagy, mégiscsak kaspóban, kevés földben tengenek, horgoltam egy kokárdát, mert az minden évben s.k., elvégeztem a házimunkát, megválaszoltam sok levelet, főztem ebédet, kéne még tanulni, olvasni.
