Minden elborít és így nem élvezem!!!
Szeretek sokat dolgozni, de amikor egyszerre viszek 15 dolgot és számon kérik, amit hátrábbsoroltam, majd hisztizve megsértődnek naponta öten ezért (szívességekről van szó!), azért meg pláne, mert ÖT egybefüggő percig nincsen csend és szépen kérem, menjenek arrébb dumálni, beszélnem hozzám, Kolleginához, kijönnek telefonálni "de bent nem tudok, mert zavarnék" (Anyád!), telefonban vagyok, de ő közben kiosztja a feladatát parancsolva, mintha nem szívességet kérne, és rámparancsolt a főnök, hogy csak az ő dolgával foglalkozzak, majd többször lebaszott, hogy miért nem veszem előre más kérését, kiadott több dolgot, majd lecseszett, hogy pont úgy csináltam, ahogy mondta, IT-s dolgokat intézek és továbbképeznek és résztveszek néhány munkacsoportban, de az legalább érdekes. Készült kimutatás, a munkánk 25%-ában foglalkozunk az eredeti munkánkkal, a többi mind-mind ránksózott és rajtunkmaradt feladat! Csoda, hogy kapkodunk, hogy elmaradásaink vannak, hogy a folyamatos kocsmazajtól, röhögéstől, telefonálástól, monstrenyomtató zajától és főleg a levegőtlen, sötét irodától pattanásig feszült minden idegszálunk?
Ma volt tíz perc, hogy azt hittem, ottmaradok. Zsongott a fejem, csillagokat láttam, nem éreztem még ilyet, nem tudom, mi volt, de irtó rossz. Megijedtem.
Hazaérve majd' elájultam, frissen facsart narancsra vágytam, este hatkor ugrott be, hogy elfelejtettem ebédelni!
---
Egy fokkal volt csak jobb, hogy végre, többórás hasfájás után kijutottam a mosdóba khöm nagydologra, mire Kollegina bekopog az ajtón, hogy megérkezett, amit vártam, menjek le érte a recepcióra. Míg hátrajött, már lemehetett volna átvenni jófejségből. Folyamat lezár, has görcsöl tovább, lementem, elsodort a munka. Tudom, hogy nevetséges, de irtó közérzetrontó.
---
Egyik optimista, sztorizgató, vidám vezetőnkkel beszéltem telefonon, elárulta, hogy kezdi feladni a szervezete, úgy szúr a szíve, hogy a kardiológián stresszcsökkentésre ítélték. Engem kérdezett, azt hogyan kell. Jótól.
---
Egyik jogászunk hozott anyagot, sosem beszélgetünk, ránéztem, sápadt, rosszul néz ki, rákérdeztem: teljes bizonytalanságban vannak, totál kiborult.
---
Bementem a főnökömhöz, kifakadt, hogy a három lóból, amit egy fenékkel ül meg, megpróbált egyet leadni, mert nem bírja. Soha, de soha nem panaszkodott még nekem. Ez volt a legmegdöbbentőbb megnyilatkozás.
Nem. Nem engedték leadni.
---
Jött Illető, aki elnyert egy remek pozíciót a cégcsoportban, én voltam a kedvenc kollégája mert lefeküdtem anno vele, velem nagyon szeretett együtt dolgozni, és bánja, hogy nem fog többé.
Ősszel átpályázott kolleginánk egyik nap megölelgetett a folyosón, hogy soha olyan kollégája nem lesz már, mint én.
---
Hétfőn Jogászhallgató jött elém a céghez, ott várt az aulánkban, szokatlanul fiatalnak tűnt. És csodaszép. Szerinte addig is tudunk beszélgetni, amíg átérünk hozzám.
---
Kedden a fodrászom fárasztott, hogy miért nem csináltatok 9 000 Ft-os egyszeri hajpakolást (mert szép a hajam bolti pakolással, 120 Ft/alkalom?), mikor vágatok (kettővel előtte vágattam), hagyjon már békén, majd én tudom, mit szeretnék. Jó, ezt neki nem mondtam. Az bosszant, hogy az este besütött drága hullám reggelre kiugrott teljesen ő négyszerannyit keres, mint én, de ötödannyi adót fizet be. Irtóra bosszant, hogy fodrász, fogorvos még sosem adott számlát nekem. Tényleg milliós fizetésű emberek helyett az én adómból kell fenntartani a büdzsét? Elegem van ezekből, meg a kopaszokból, meg hogy szombat munkanap, de vasárnap zárva a boltok.
---
Rettegek, hogy a nyelv nem fog menni. A 185 kifejezésből és szóból, amit első órán kaptunk, csak 160 megy. Nem megy több a fejembe, fáradt vagyok esténként és ideges, és nem vagyok elég okos tanulni. Figyelni okés órán, a tanulás kihívás. Régen sem tudtam.
Plusz már Békához is online fordítót használok, de az vicces.
---
Hobbitársam ma mondta le a holnapi hobbizást. Nekem ezek az emberek már egyesélyesek, megyek nélküle ezentúl.
---
Ráfeküdtem TCsV szülinapjának szűkkörű, 6-7 fős ünneplésére, Té, akire tökéletesen illik az egyik, napokban megjelent pszichopata tanulmány, meghekkelte ismét, úgyhogy zártkörű négyest szervezek inkább, sem időm, sem türelmem még ehhez is.
---
Egy jó nap volt a héten, nőnapi sminkelés, fodrászolás. Bé leugrott megnézni, örömködött egyet, hogy nyilván a magas, kócos, ábrándos tekintetű 23 éveshez ültem be és alig hozta zavarba szegény kölyköt, majd olyan csodaszép hajat rittyentett tíz perc alatt a fiú, hogy Bé is bevállalta. Szóhoz nem jutottam, olyan szép lett az övé is!
---
Szerdán randiztam Kommandósfiúval, aki magas és nagyon szőke és igen kedves és optimista fiú... Ami az egyetlen gond, az az, amiért randiznánk, úgyhogy még hezitálok, ő most is irogat, nagyon cukker.
És szerinte szimpatikus az életfelfogásom, és mennyire derűlátó vagyok. Jaaaa.
---
Találkoztam a héten Létrával.
---
Ettem kollégák készítette disznóvágás finomságot, miközben próbáltam tanulgatni.
---
A tinderezés hozadéka, hogy tavaszra két élő meghívásom van Berlinbe és Nápolyba, hát nem menő?
---
Kikértem ezt a három napot jövő héten szabinak, mert összeroppanok, ma már a burn out cikk öt fokából a negyediknek az összes tünetét mutattam, nem akarok öndiagnosztizálni, de ki kell kapcsoljak. Hazahoztam a gépet, de csak a könyvelős, SOS dolgokat akarom egy hétig. Meg tanulni. Meg mozogni. Meg jogászhallgatózni.
---
Kedvenc nagynénim férje délután az intenzívre került, azt hittem, elhányom magamat az idegességtől ott helyben, szegénykém! Nekik nincs gyerekük, felajánlottam, hogy segítek bármiben, úgyhogy lesz dolgom.
---
Igen, valójában azért kezdem el nyelvet tanulni, hogy így 23 év után végre megértsem.
