Tobber életblogja

Hárman terhesek a környezetemben, vigyázzatok, bevonzom (eh)!

Keresztanyám szerint majd én is.

Nem hiszem, hogy a leendő apuka örülne jelen helyzetben, úgyhogy inkább vigyázok.

Undorítóan giccsesen gyönyörű lett a teraszom.

Vidékről hazaérve nekiálltam, kidobáltam nagy zsáknyi szemetet, 25 virágot ültettem el és át, plusz ugye még akad néhány, átrendeztem világítást, cserepeket, díszeket, mindent.

Eltakarítottam, majd jó érzéssel lehuppantam a nyugszékbe feketerigót hallgatni és figyeltem, hogyan köröz az égen egy denevér, amikor teljes erőből eleredt az eső.

Nem érdekel, kintmaradtam.

Itt még elázni is imádok. :)

Sokszor felteszik még mindig a kérdést, miért a fiatalokat választom. Ide már írtam erről.

Hangsúlyozom, ezek a saját tapasztalataim, benyomásaim!

Mert sokkal jobban szocializáltak. Mert a korombéliek sorra meghökkentően taplók, akármennyire kedves, lelkes vagy.

Valami szerepet próbálgatnak, amiben a nő elhiszi, ő a fontos, az izgalmas, a jövő. Mint kiderül, csak a saját egójukat építik vele. Aztán eltűnnek.

Mint Gével teszi egy ismerősünk tíz éve.

Zé, a Legutóbbi Pasi A Korosztályomból Akivel Randiztam pl. válófélben volt, sok volt a harc köztük, én meg kértem, hogy hadd maradjak ki, és kezdjük el rendesen pár hónap múlva, amikor ő már túl van a házassága balhéin, amikor nem fél órákat morog az exre nekem. Megbeszéltük, szomorkodtunk, de így lesz a jó, ne zavarjak bele gyerekelhelyezésekbe, ne orroljon meg az exfeleség, de amint nyugi lesz, felhív. Szuperul megbeszéltük.

Aztán szó nélkül törölt az ismerősei közül. Rákérdeztem, begorombult és mintha előtte nem beszéltünk volna át mindent, hibáztatott.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban nálam. Késő harmincas mind csinált valami hasonlót, Dé a szuperprof agyával sem fogta fel, ha vasárnapi közös programot beszélünk meg, akkor ne tízkor szóljon, hogy délután kettőre jön, de oké, majd három után ír, hogy már a bkv-n, majd öt körül esik be, tehát a bkv-n sem volt még akkor, én meg várok otthon glédában, majd ledől nálam, hogy ő fáradt és szórakoztassam. És nem az első eset volt.

Kidobtam.

Vagy Illető, akit akkor dobtam, amikor sokadszor vártam rá fél óra-órákat akár utcán is, mert nem jelent meg időben, de nem írt volt három szót, majd egyik este órák óta vártam, rátelefonáltam, hogy él-e még: ja, berakja a mosógépet, majd kipakolja és indul bkv-val.

És akkor nem beszélek a feleségük mellől kalandozókról, akik übergáz megjátsszák, hogy szerelmet keresnek, azt meg is találják, csak a nőt nem tájékoztatják, hogy ettől ők még nem válnak el, mert így kényelmes nekik, itt figyelem és egofényezés, ott tiszta ruha, megvan a kaland és még talán belefér egy harmadik is valahová.

Klasszikus járásnál eltűnnek idilli több hónap után, egyszercsak nem hívnak. Vagy hazudozni kezdenek, lebegtetni, állandóan lemondani.

Tisztelet a kivételnek.

Nem erkölcsi ítéleteket akarok hozni, nincs jogom. Nem, egyáltalán nem gyűlölöm a férfiakat, sőt. De ne hülyítsenek másokat.

Kihalt az őszinte beszéd? Nehéz vállalni a döntése következményét? Jobb valaki önértékelését a mélybetaposni, mert nincs képe egyenesen megbeszélni?

Ilyen okok miatt jártam Drpr-hez többek között tizenéve. És randiztam akkoriban egy pszichológuspasival. Akivel elkezdett komolyodni. Aztán eltűnt örökre. Na, mily meglepő, pont abban a rendelőben rendelt, cidriztem a váróban, nehogy találkozzak vele, mert még a végén nekem ciki.

Érzékeny vagyok a témára, mert apám hazudozik ezerrel Anyunak kb. mindenben, és ha le is bukik, szemünkbehazudik tovább. Ott áll az ember lánya, szembesíti az igazsággal, és lehülyéz. Anyunak durvábbakat is mond, nem kicsit. Miközben tudjuk, hogy nem mond igazat, de ő kiemelkedő erkölcsűnek érzi magát, hisz elmegy a kdnp-vel koszorúzni. Ja!

Nagyapám is így bánt Nagyival.

Én meg 11 év együttélés(ek) után ezeket eluntam, engem ne hülyítsenek.

Biztos van kedves, önálló és egyenes harmincas, aki konfliktusban, vagy bocsánatkérésnél is őszinte, nem akarok mindenkit vádolni, csak a széles környezetemben nem ezt látom.

Szóval röviden: jól elvagyok az egyetemista társadalommal, ők nyomulnak ezerrel, lelkesek, vidámak, visszajeleznek, és ha valamiért (általában becsajozás miatt) nem jönnének többé vagy inkább csak egy ideig, akkor azt őszintén megírják szomorkodva. Amint hiányzom, írnak és nem kínos nekik a visszatérés sem, mert gerincesen léptek le előtte.

Nézem a környezetem okos, önálló, humoros és szép szingli lányainak vergődését pont ugyanilyen esetekkel.

Áh, úgy felhúztam magamat a négygyerekes Böbe férjének lelépésén is, miközben a nőnek természetes, hogy a lelkét is kihajtja, addig a pasi megcsalja és lelép. Mert ő inkább élni akar. Négy gyerek mellől.

Aztán most itt van egy bloggerlány, úgy lekiabálnám a fejét annak a pasasnak! :(
http://azapillanat.blogspot.de/2016/04/akar-vicces-is-lehetne.html

Sokat vitázunk: szerintem nagyon ciki lenne, ha én írnék először Tinderen a pasiknak és kész. Tök szánalmasnak érezném magamat, pláne így, hogy huszonévesekkel mecselek. De másnak bevált, ha rájukírt, állítólag úgy sokkal több randi szerveződik.

Hát, így sem bírom a szelektálást.

Feltettem a kérdést, miért lesz ismét vidéken a családi buli, amikor mindenki budapesti. Hat(!) autóval megyünk le egy hideg házba, benzin, matrica, elbaszott órák az utazás miatt. Az egyetlen szabadnapom minden héten a vasárnap, akkor is a családdal megy el az egész nap. Mosni, takarítani, főzni, epilálni szeretnék, vagy barátnőzni, sétálni a városban, vásárolni, tanulni, cimborákkal lógni. Vagy csak olvasni végre pár órát!!!!
Nem, elcseszik az egész napot.

Nem mellesleg a pollenszezonban, arra a környékre.

Kedvesen megjegyeztem, hogy ez szerintem nem túl okos döntés, ha egy házban leszünk, lehetnénk akár Pesten is, mire a válasz, hogy akkor menjek vonattal. Mi vaaan?

Amikor a válaszoló el sem olvassa a kérdést.

Ilyenkor szokott még elhangozni a „miattad tettük vasárnapra”, amikor senki nem kérdezett, „miattad tettük 11-re, hogy ne keljél korán”, amikor úgyis korán kelek, mert 6-tól csapkodják az ajtót, „miattad sütöttük édesítővel, mert rossz a gyomrod”, ami biztosan jobb lesz a híresen hasgörcsösítő xillittől, bakker. Naponta több csetet váltunk minden hülyeségről, ezt eldöntik helyettem.

Egy ideig csendben tűrtem, most már jelzem, de így sincsen foganatja.

Érzem, hogy nem vagyok fontos tényező a családban, de hát pl. a szüleimet, akik rendszerint abban a faluban lógnak, konkrétan meg sem hívták. Na ez a bántó.

Maradok 1,5 órát, mert szeretem a legtöbbjüket,és letojom, ha én leszek a bunkó.

Ja, a csoporttársam, aki imádta a flow-mat spanyolon (akármit is jelent ez Izraelben angolul), tényleg mellém ült legutóbbi óráinkon, kitúrva a nem olyan pörgős fiút.

A másik padtársam meg a világ legdrágább műalkotásait tapizza. Felajánlotta, hogy bemehetek hozzá, de nincs pofám munkahelyen zavarni.

---

Tegnap lementem kicsit táncolni. Aha. Éjjel másztam haza, négy óra alvás után mentem munka előtti szűrővizsgálatokra. Bizony, belépek a mammográfia-korba.

---

A Kommandóst ne Van Damménak képzeljük ám el kinézetre!

Egy 190 cm magas, szőke, jóalakú, gyönyörű baba, majomkodó kölyök. Annyira nyitott, vidám, hatalmas feltöltődés volt vele kedden!

---

Ugye ha valami jól megy, akkor nem lehet hátradőlni.

Jogászhallgatóval ideális lett: becsajozott.

De azonnal hív majd, ha mégse jönne össze.

15 percre rá írt Műegyetemista, hogy végleg szakított a lánnyal, folytatná velem.

Hát, ez várható volt. És örülök.

Létra izgul, nehogy meglássák, honnan jön ki, mert rájönnek, hogy a toyboyom. :)

Jogászhallgató most írta, hogy szomorú lenne, ha nem ismerne. :3

A becsajozott Műegyetemista pénteken egész nap csetelt, tegnap már fél órát telefonáltunk. Dilemmázik.

Azért mégis szuper, hogy a kollégáim egy karakán nőnek tartanak, aki kimondja a véleményét, sokszor hajlamos vagyok nünükézni, erőt kell venni magamon, amikor ki akarok állni magamért.

Három pasikolléga megdicsért, hogy komoly marketinggépezet hetek munkájával sem tud úgy megsemmisíteni három embert, mint én őket egyetlen mondatommal. Jaj, az vicces volt, majd elmesélem irl.

Új épületbe költözünk és úgy tűnik a hr és a kommunikáció bírhat, mert bár nincs jogom hozzá, de idejöttek, hogy ha kedvem tartja, menjek megnézni az építkezést, 7-8 fő mehet. Ez már nem az első alkalom. Annyira kedvesek!

Hát ez milyen cukiság már!

Ősszel Újszerzemény azzal keresett meg Tinderen, hogy ő még AZT nem csinálta. Egyébként mindenfélét, de ő szívesen tanulna egy 18 évvel idősebb nőtől. Engem szórakoztatott, ő irtó lelkes volt, remekül elvoltunk legalább gyakoroltam az angolt.

Január végén hazatért a hazájába, összebarátkozott egy lánnyal. Büszkén írja, hogy azzal a módszerrel, ahogyan tanítottam neki, sikerült a csúcsra juttatnia a csajszit, a lány életében először érezte ezt pasival. Hát nem édes? :3 :)

Most kicsit hencegve meséli, hogy eddig a lánnyal mit bénáztak az exei, ő milyen profi volt, hihi. Valamiért a pasikban rögzült egy béna technika, amivel véleményem szerint szinte képtelenség, pedig vannak jól bevált módok is. Csak meg kéne kérdezzenek erről egy nőt.

A tapasztalatomat kamatoztatja a fiatal generáció, büszke vagyok. :D

Tegnap kb. 5 dkg natúr halat ebédeltem egy marok salátával, mert irtó egészséges vagyok és mert szeretem.

Aztán Ba exem este átjött szerelni, közben rágtam a fülét, hogy hagyja a kereskedelmet és csinálja ezt, mert nála precízebb embert sosem láttam.

Direkt nem is kérdeztem rá, mi újság vele/velük, így is annyit beszélt, hogy utána kénytelen voltam egy pizzát rendelni magamnak.

A futárt megkérdeztem, milyen az agyonhirdetett hamburgerük. Rácsap a hasára, ő azt nem tudja, ő pörköltös típus!

Hát jó. Nekiállok. Csörög a kaputelefon.

A futár az: ha szeretem a húst, akkor inkább a sajtos-sonkás akármilyen csodahusijukat egyem, na AZ nagyon finom, majd még hosszan ecsetelte a házam elől.

---

Tegnap fura beszélgetéseim voltak, Gé a mosdóban beszélgetett velem sminkelés közben a p.nciszőrtelenítés részleteiről.

---

Ma reggel a mozgólépcsőnél régi főnököm lökött félre. Direkt visszalöktem, mekkora bunkó már (és különbenis, két embert vett fel a helyemre utánam!), majd rámosolyogtam és kikérdeztem, mizu a cégével, kik vannak még ott, hogy vannak a gyerekek, feleség.

Míg felértünk, nem bírta megkérdezni, hogy és velem mi van, hogy/hol vagyok.

Szerintem nem ismert fel!

Négy évig voltam az irodavezetője tizenpár éve egy tíz fős cégnél. Igaz, 55 kg-osan és fekete nagyon rövid hajjal.

Azóta azon gondolkozhat, ki a fene voltam…

A setboxom elkezdte felvenni a Friends első évadát. Ha visszautazhatnék az időben, bedörzsölném a lányok frizuráját Mythic oillal, vagy bármi hajolajjal, szörnyű töredezett haj volt a divat(?).

---

A nyelvtanárunk olvashatja a blogomat. Szombaton elővette a dalt, amiből csak a francia részt értettem, és végigvettük. Nem én szóltam neki.

---

Végtelen hullámokban tör rám a nagyon jó és a nagyon rossz hangulat.

Hétfőn Jogászhallgatóval az eddigi legkellemesebb esténk volt.

Péntek este(!) Létrával úgyszintén.

De a héten kétszer bőgtem remegve a cégnél. Az egyik a fél vezetésünk előtt sikerült.

---

Közben Építészhallgató irogat, hogy nagyon gyönyörű és formás és feszes a testem (nem az) és hogy ezt a fenomenális látványt(!) szívesen nézné akár minden nap. Oh. Diplomata azt mondta, még gyönyörűbb vagyok, mint legutóbb. Jó, mondjuk ő diplomata. Létra látta egy céges fotómat és meglepődött, bent milyen visszafogottan öltözöm. Mit gondolt, ott is valami csipkeizében lófrálok, mint otthon?

Az új csipkeizémben készült néhány fotó rólam (szigorúan az én telefonommal), és meglepően jól sikerültek.

--

Aztán újabb mélyhullám a mensim, hajnali négytől félájultam ültem a mosdóban, nem ecsetelem.

---

Vettem virágokat a teraszra, már majdnem kész a katalógusterasz. Tánc után kiültem cigizni egyet, néztem a csillagokat, a város sárga fényeit. Ültetni nem lehetett, akkora szélvihar volt hétvégén mindkét nap, megpróbáltam, szemem tele földdel abbahagytam.

---

Szomorú embereket hallgattam meg, de nehéz sorsok vannak! :(

---

Kicsi a világ, fodrász felé a buszra felszálltak szüleim régi szomszédai, a fodrásznál megjelent egyik kolléganőm.

---

Múlt héten minden elmaradt. A szerdai táncra nem volt erőm lemászni. A csütörtöki koncertet, amire együtt mentünk volna, mindenki lemondta, majd Té persze a kezdés előtt fél órával rákérdezett, hogy megyünk-e. Pénteken én lógtam el Illető és egy kollegina búcsúpartijáról, Illetőtől külön elbúcsúztam, amikor elment a cégtől, Jóképűújkolléga önfelajánlását meg el akartam kerülni. A pénteki táncot, ahol külön az én kéréseimet is szokták teljesíteni, lemondtam a zenészeknél nagy sajnálkozva. Szombaton a Papírkutyák mondták le rendkívül izgi nyugdíjasprogramomat, mert jobban szeretnek tangában köztéren mutatkozni, az újhobbit meg én mondtam le. Elmaradt a kiselőadásom az egyik tartományról, mert hárman csináltuk meg a leckét a csoportban. Pedig úgy izgultam! Vasárnap annyira szédültem és izzadtam, mintha klimaxom lenne, úgyhogy a célnál leparkolva komolyan elgondolkoztam, hogy inkább odahívom a cimbiket és a kocsiban beszélgessünk, ne táncoljunk már, de csak erőt vettem magamon. Egy hős voltam. Mensi második nap soha többé.

Valami végtelenül megdöbbentően pszichopatává válnak férfiak, ha kulturáltan annyit írsz, ne haragudj, nem szeretnék találkozni, nem vagyunk egy hullámhosszon, vagy bármi ilyesmit. Tényleg csak úgy lehet lerázni valakit, hogy ne küldjön el ordenárén a fenébe, hogy blokkolom? :(

Egyébként minden a szokásos, Jogászhallgató a céghez jön elém és messziről mondja, milyen csinos vagyok és együtt pizzázunk nálam és fetrengünk az ágyban lelkizve.

Namost pár évszázaddal ezelőtt a cirkuszban mutogattak volna, mint a világ legszőrösebb nője, mediterrán alkat vagyok, sokat kell ezzel foglalkoznom (a legújabb pesti trend a szemöldökstyling, amire olyan bloggert hívnak tesztelésre, aki évi(!) 45 percet szán ilyenre. Én hetente ennyit). Jogászhallgatónak említem, hogy majdnem vettem új epilátort, döbbent hangon ennyit mond: neked minek?

Hát nem naívak?

Szöszke ismét valamit kitalált, kezdjük újra, de mégse csütörtökön, beolvastam neki, mert ez túlzás.

Jártam fodrásznál végül, lbog a szőke hajam a tavaszi szélben, tánctanításra mentünk, spanyolórákon vihorásztunk, táncoltam. Negyedszázezer forintot megsóroltam, van fél évre elég hajfestékem, balzsamom, óvszerem, nyári cipőim, indigó farmerom és virágos, fehér blúzaim. Irtó elégedett vagyok mindennel, ékszerek, napszemüveg, amiket egyébként is megvettem volna.

Az eladók jófejek voltak és tömeg sem volt az eldugott plázában, max. egy ember állt sorba. Volt, aki a nadrágot dicsérte rajtam, volt, aki rábeszélt egy blúzra.

Vettem sok virágot, veteményt és kiültettem a teraszra, az átteleltetettek nagy része is éledezik, már naponta kétszer kell locsolni.

Ba exem jön jövő héten egy kis villanyt szerelni, kinyomozom, mi igaz a pletykából, gyereket várnak.

Kb. ennyi az izgalom felém.

Annyira szorítok Kulkának. Megdöbbentett, hogy egy ilyen munkabírású ember kórházba kerül.

És csak arra a zseniális III. Richard-ra tudok gondolni, ami szerintem élete eddigi legjobb alakítása a Nemzetiben, Valló rendezésében, Blaskóval, László Zsolttal, Molnár Piroskával. Hátborzongatóan tehetséges.

Jó, Csongorként(!) tíz éve irtó fura volt, de nem lehetett sokáig színen, mert abban egyetlen ismerősöm sem látta.

Minden darabot elvisz a hátán, számtalanszor láttuk és még sokat szeretnénk.

Ma reggelre is kaptam spanyol(!!!) metrózenét Békától.

A megértett kifejezések:

Je ne sais pas

Je ne sais plus

Je suis perdu

Ideje visszakérnem a spanyoltanfolyam árát.

A reggeli metróutazós nyűgben a Béká által átküldött vidám spanyol(!) zenét hallgattam.

Jellemző a szelektív nyelvtanulásomra, hogy a szövegből az alábbi szavakat értettem:

Loco

Alcohol

Voulez vous coucher mon amour