Valami végtelenül megdöbbentően pszichopatává válnak férfiak, ha kulturáltan annyit írsz, ne haragudj, nem szeretnék találkozni, nem vagyunk egy hullámhosszon, vagy bármi ilyesmit. Tényleg csak úgy lehet lerázni valakit, hogy ne küldjön el ordenárén a fenébe, hogy blokkolom? :(
Egyébként minden a szokásos, Jogászhallgató a céghez jön elém és messziről mondja, milyen csinos vagyok és együtt pizzázunk nálam és fetrengünk az ágyban lelkizve.
Namost pár évszázaddal ezelőtt a cirkuszban mutogattak volna, mint a világ legszőrösebb nője, mediterrán alkat vagyok, sokat kell ezzel foglalkoznom (a legújabb pesti trend a szemöldökstyling, amire olyan bloggert hívnak tesztelésre, aki évi(!) 45 percet szán ilyenre. Én hetente ennyit). Jogászhallgatónak említem, hogy majdnem vettem új epilátort, döbbent hangon ennyit mond: neked minek?
Hát nem naívak?
Szöszke ismét valamit kitalált, kezdjük újra, de mégse csütörtökön, beolvastam neki, mert ez túlzás.
Jártam fodrásznál végül, lbog a szőke hajam a tavaszi szélben, tánctanításra mentünk, spanyolórákon vihorásztunk, táncoltam. Negyedszázezer forintot megsóroltam, van fél évre elég hajfestékem, balzsamom, óvszerem, nyári cipőim, indigó farmerom és virágos, fehér blúzaim. Irtó elégedett vagyok mindennel, ékszerek, napszemüveg, amiket egyébként is megvettem volna.
Az eladók jófejek voltak és tömeg sem volt az eldugott plázában, max. egy ember állt sorba. Volt, aki a nadrágot dicsérte rajtam, volt, aki rábeszélt egy blúzra.
Vettem sok virágot, veteményt és kiültettem a teraszra, az átteleltetettek nagy része is éledezik, már naponta kétszer kell locsolni.
Ba exem jön jövő héten egy kis villanyt szerelni, kinyomozom, mi igaz a pletykából, gyereket várnak.
Kb. ennyi az izgalom felém.
