A setboxom elkezdte felvenni a Friends első évadát. Ha visszautazhatnék az időben, bedörzsölném a lányok frizuráját Mythic oillal, vagy bármi hajolajjal, szörnyű töredezett haj volt a divat(?).
---
A nyelvtanárunk olvashatja a blogomat. Szombaton elővette a dalt, amiből csak a francia részt értettem, és végigvettük. Nem én szóltam neki.
---
Végtelen hullámokban tör rám a nagyon jó és a nagyon rossz hangulat.
Hétfőn Jogászhallgatóval az eddigi legkellemesebb esténk volt.
Péntek este(!) Létrával úgyszintén.
De a héten kétszer bőgtem remegve a cégnél. Az egyik a fél vezetésünk előtt sikerült.
---
Közben Építészhallgató irogat, hogy nagyon gyönyörű és formás és feszes a testem (nem az) és hogy ezt a fenomenális látványt(!) szívesen nézné akár minden nap. Oh. Diplomata azt mondta, még gyönyörűbb vagyok, mint legutóbb. Jó, mondjuk ő diplomata. Létra látta egy céges fotómat és meglepődött, bent milyen visszafogottan öltözöm. Mit gondolt, ott is valami csipkeizében lófrálok, mint otthon?
Az új csipkeizémben készült néhány fotó rólam (szigorúan az én telefonommal), és meglepően jól sikerültek.
--
Aztán újabb mélyhullám a mensim, hajnali négytől félájultam ültem a mosdóban, nem ecsetelem.
---
Vettem virágokat a teraszra, már majdnem kész a katalógusterasz. Tánc után kiültem cigizni egyet, néztem a csillagokat, a város sárga fényeit. Ültetni nem lehetett, akkora szélvihar volt hétvégén mindkét nap, megpróbáltam, szemem tele földdel abbahagytam.
---
Szomorú embereket hallgattam meg, de nehéz sorsok vannak! :(
---
Kicsi a világ, fodrász felé a buszra felszálltak szüleim régi szomszédai, a fodrásznál megjelent egyik kolléganőm.
---
Múlt héten minden elmaradt. A szerdai táncra nem volt erőm lemászni. A csütörtöki koncertet, amire együtt mentünk volna, mindenki lemondta, majd Té persze a kezdés előtt fél órával rákérdezett, hogy megyünk-e. Pénteken én lógtam el Illető és egy kollegina búcsúpartijáról, Illetőtől külön elbúcsúztam, amikor elment a cégtől, Jóképűújkolléga önfelajánlását meg el akartam kerülni. A pénteki táncot, ahol külön az én kéréseimet is szokták teljesíteni, lemondtam a zenészeknél nagy sajnálkozva. Szombaton a Papírkutyák mondták le rendkívül izgi nyugdíjasprogramomat, mert jobban szeretnek tangában köztéren mutatkozni, az újhobbit meg én mondtam le. Elmaradt a kiselőadásom az egyik tartományról, mert hárman csináltuk meg a leckét a csoportban. Pedig úgy izgultam! Vasárnap annyira szédültem és izzadtam, mintha klimaxom lenne, úgyhogy a célnál leparkolva komolyan elgondolkoztam, hogy inkább odahívom a cimbiket és a kocsiban beszélgessünk, ne táncoljunk már, de csak erőt vettem magamon. Egy hős voltam. Mensi második nap soha többé.
