Sokszor felteszik még mindig a kérdést, miért a fiatalokat választom. Ide már írtam erről.
Hangsúlyozom, ezek a saját tapasztalataim, benyomásaim!
Mert sokkal jobban szocializáltak. Mert a korombéliek sorra meghökkentően taplók, akármennyire kedves, lelkes vagy.
Valami szerepet próbálgatnak, amiben a nő elhiszi, ő a fontos, az izgalmas, a jövő. Mint kiderül, csak a saját egójukat építik vele. Aztán eltűnnek.
Mint Gével teszi egy ismerősünk tíz éve.
Zé, a Legutóbbi Pasi A Korosztályomból Akivel Randiztam pl. válófélben volt, sok volt a harc köztük, én meg kértem, hogy hadd maradjak ki, és kezdjük el rendesen pár hónap múlva, amikor ő már túl van a házassága balhéin, amikor nem fél órákat morog az exre nekem. Megbeszéltük, szomorkodtunk, de így lesz a jó, ne zavarjak bele gyerekelhelyezésekbe, ne orroljon meg az exfeleség, de amint nyugi lesz, felhív. Szuperul megbeszéltük.
Aztán szó nélkül törölt az ismerősei közül. Rákérdeztem, begorombult és mintha előtte nem beszéltünk volna át mindent, hibáztatott.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban nálam. Késő harmincas mind csinált valami hasonlót, Dé a szuperprof agyával sem fogta fel, ha vasárnapi közös programot beszélünk meg, akkor ne tízkor szóljon, hogy délután kettőre jön, de oké, majd három után ír, hogy már a bkv-n, majd öt körül esik be, tehát a bkv-n sem volt még akkor, én meg várok otthon glédában, majd ledől nálam, hogy ő fáradt és szórakoztassam. És nem az első eset volt.
Kidobtam.
Vagy Illető, akit akkor dobtam, amikor sokadszor vártam rá fél óra-órákat akár utcán is, mert nem jelent meg időben, de nem írt volt három szót, majd egyik este órák óta vártam, rátelefonáltam, hogy él-e még: ja, berakja a mosógépet, majd kipakolja és indul bkv-val.
És akkor nem beszélek a feleségük mellől kalandozókról, akik übergáz megjátsszák, hogy szerelmet keresnek, azt meg is találják, csak a nőt nem tájékoztatják, hogy ettől ők még nem válnak el, mert így kényelmes nekik, itt figyelem és egofényezés, ott tiszta ruha, megvan a kaland és még talán belefér egy harmadik is valahová.
Klasszikus járásnál eltűnnek idilli több hónap után, egyszercsak nem hívnak. Vagy hazudozni kezdenek, lebegtetni, állandóan lemondani.
Tisztelet a kivételnek.
Nem erkölcsi ítéleteket akarok hozni, nincs jogom. Nem, egyáltalán nem gyűlölöm a férfiakat, sőt. De ne hülyítsenek másokat.
Kihalt az őszinte beszéd? Nehéz vállalni a döntése következményét? Jobb valaki önértékelését a mélybetaposni, mert nincs képe egyenesen megbeszélni?
Ilyen okok miatt jártam Drpr-hez többek között tizenéve. És randiztam akkoriban egy pszichológuspasival. Akivel elkezdett komolyodni. Aztán eltűnt örökre. Na, mily meglepő, pont abban a rendelőben rendelt, cidriztem a váróban, nehogy találkozzak vele, mert még a végén nekem ciki.
Érzékeny vagyok a témára, mert apám hazudozik ezerrel Anyunak kb. mindenben, és ha le is bukik, szemünkbehazudik tovább. Ott áll az ember lánya, szembesíti az igazsággal, és lehülyéz. Anyunak durvábbakat is mond, nem kicsit. Miközben tudjuk, hogy nem mond igazat, de ő kiemelkedő erkölcsűnek érzi magát, hisz elmegy a kdnp-vel koszorúzni. Ja!
Nagyapám is így bánt Nagyival.
Én meg 11 év együttélés(ek) után ezeket eluntam, engem ne hülyítsenek.
Biztos van kedves, önálló és egyenes harmincas, aki konfliktusban, vagy bocsánatkérésnél is őszinte, nem akarok mindenkit vádolni, csak a széles környezetemben nem ezt látom.
Szóval röviden: jól elvagyok az egyetemista társadalommal, ők nyomulnak ezerrel, lelkesek, vidámak, visszajeleznek, és ha valamiért (általában becsajozás miatt) nem jönnének többé vagy inkább csak egy ideig, akkor azt őszintén megírják szomorkodva. Amint hiányzom, írnak és nem kínos nekik a visszatérés sem, mert gerincesen léptek le előtte.
Nézem a környezetem okos, önálló, humoros és szép szingli lányainak vergődését pont ugyanilyen esetekkel.
Áh, úgy felhúztam magamat a négygyerekes Böbe férjének lelépésén is, miközben a nőnek természetes, hogy a lelkét is kihajtja, addig a pasi megcsalja és lelép. Mert ő inkább élni akar. Négy gyerek mellől.
Aztán most itt van egy bloggerlány, úgy lekiabálnám a fejét annak a pasasnak! :(
http://azapillanat.blogspot.de/2016/04/akar-vicces-is-lehetne.html
