Tegnap odaszól Keresztfiamnak az anyja: most érkezik *keresztnevem*!
Melyik, a barátnőd?
Nem, Tobber!
Hú, az SOKKAL jobb!!
<3
---
Egyik kolléganőm 29-nek néz, és személyit kér, hogy elhiggye, negyven leszek.
---
Bé (lány) a kollégáinak mutogatja a fotómat ebéd közben és gyönyörűnek aposztrofál, ami ott nem létem miatt úgysem ellenőrizhető. Aztán olyan dologra akart rávenni, amihez még én sem vagyok elég vagány, úgyhogy minimum gyanús a dolog...
---
Volt húsvét, ami nyugiban telt, csak egyszer tettek nekem keresztbe, de most már nem izgat.
Erre tegnap este olyan feszültség tört rám, hogy nekiálltam takarítani, rendet rakni és gyümölcssalátát enni, mégis elpityeredtem, mi van, ha nem vagyok elég jó gyereke a szüleimnek, elég jó barát, meg kolléga, meg nem állom meg a helyemet sehol.
Mára elmúlt.
---
Úgy legyen ötösöm a lottón (nem lottózom), hogy ismét beletrafáltam: mindenki visszatér.
Műegyetemista egy hónapja becsajozott, megbeszéltük, most csak barátok legyünk, amíg tart.
Egy hónapja.
Gyanúsan sokat jelentkezett eddig is: vasárnap megírta, hogy jó-jó a barátnővel, de én sokkal jobban izgatom. És küzd a lelkiismeretével, de újrakezdené velem.
Ugyanezt írta Szöszke is pár hete.
Nem fejtettem ki hosszan a nézetemet a nem monogám embertípusok küzdelméről monogám kapcsolatban*, csak felhívtam a figyelmét, hogy ő nem az. Hagyom kicsit tépelődni, magától találja meg az utat, már dereng. Úgysincs most időm rá.
Szegénykém, nehéz harcai lesznek...
*Saját tapasztalatok, sok-sok évig nyűglődtem vele. Szerintem az az egyetlen megoldás, ha senkit nem áltatunk, nemcsak magunkat nem, a kapcsolatot sem. Mert ez az alkat sosem lesz monogám hosszú távon. Elsőre azt írtam volna, hogy sosem lesz boldog monogámiában, de nem is fogja bírni.
Nekem azóta, hogy tudatosan ezt a pályát választottam, sokkal könnyebb. Sokkal boldogabb. És csak így lehet tükörbe nézni. És meglepően könnyen fogadják el az egészséges lelkű fiúk, mint ahogy engem sem zavar, ha a partnerem megteszi. Remek kiszűrője a lelki sérülteknek, azok nem bírják elviselni. Túl kell lépni a birtoklási vágyon, a féltékenységen és a félelmen, hogy kevesebb lenne másnál.
Egyre több párkapcsolatot is látok hasonlóan gondolkozó emberekkel, ebből azt szűröm le, komoly kapcsolatnál is működőképes az alternatív életút. Átgondoltan, alaposan átrágva, konkrét határokat kijelölve működik, akiket ismerek, mind értelmiségi negyvenesek. Magas szintű intelligenciát igényel.
(Ja nem, Coelho is így élt régebben.)
Érdekes okfejtéseket, élménybeszámolókat olvashatunk a neten a témában, cikkekben, fórumokban, kommentekben. Ahol szűrő van. Mert ez a téma végtelen sok álszent, korlátolt kretént vonz, hamar széttrollkodják.
Nagyjából ez az oka, amiért ezen a blogon sosem volt és várhatóan nem is lesz kommentelési lehetőség.
