Ritkán nézek tévét, de nézek.
Azt is setboxra felvéve, amikor akad időm takarítás, horgolás közben. Van műsor, ami évek óta a boxban vár, hogy lejátsszam.
Főleg utazós, kivándorolt emberek érdekelnek, 1-2 dokumentumműsor, Vámos Miklós régi beszélgetései. TBBT.
De.
Van egy perverzióm. Ha Sixx ír egy magyar realityről, akkor olvasni kezdem. És követni a tévében.
Éden Hotel, mindhárom évadra kattantunk.
Most kezdődött A farm. A műsor szörnyű trash, nem is a tanyasi életről szól, inkább néhány baromról. Mindegy, nézni nem fogom tovább, a cikkek enélkül is viccesek.
A képek alapján csodaszép a helyszín, egy rusztikus, gazdag tanya. Gyönyörű. A tévéből. Annyi ember álmodik egy ilyen farmról.
És akkor elgondolkoztam.
Hogy nekem életem büntetése lenne tanyán élnem.
Két nap alatt befordulnék. A magánytól. Az ingerszegénységtől. Az általam felállított higiénés elvárások teljes hiányától. A rideg épületektől. A természet kiszámíthatatlanságától. A kényelmetlenségtől. De főleg, hogy távol lennék a sok embertől, a munkámtól, a kultúrától, a fővárosi élettől a Tindertől. Annyira kiszolgáltatott!
Elborzadok, egy gerendás ház rései közül, rusztikus bontott tégla falról soha nem fogom kitakarítani a virágpollent, a koszt. Egerek. Ízelt lábúak. Hideg kövezet. Mindig cipőben/papucsban. Szálkás fa, amibe beleakad a harisnyám. Cserge, amit le nem tudok takarítani a ruháról. Favágás, -cipelés a fűtéshez, ami egyenetlenül fűti be a teret. Véget nem érő munka a kertben, az állatokkal, a mezőn. Földszinti élet, max. a kertig kilátás és bárki benézhet.
Engem nyomasztanak a régi bútorok, (ál)kopott edények. Rideg, rideg minden. Gyerekkoromban fél nyarakat a telken töltöttünk, csak az olvasást élveztem az átforrósodott faházban, vagy a tűző napon, utáltam az egészet, hogy mindig koszos a kezem, ruhám, termések potyognak a fákról, csípnek a szúnyogok, bejön a darázs, régi bútorok és függönyök, áh! Pedig a telkünknél nem sok szebb hely van az országban.
De akkor is lehangol.
Tudom, hogy sokan szeretitek a rusztikus, vadregényes vidéki lakberendezést, a nyugis életet, kíváncsian nézegetem Kovtama álomházait sorban, őt mennyire vonzza ez a világ, ami engem nem. :)
Az én álmom a modern környezet, nyüzsgő nagyváros, valahol a magasban, tisztaság, virágok kezelhető mennyiségben, letisztult bútorok, légkondi, padlófűtés, egy szál bugyiban lét otthon, mezitláb, közelben szomszédok, boltok, metró, koncerthelyek, cimborák. Az életterem legyen értem. Maximális kényelemmel. Messze kerültem a természettől, de jobban kézben tartom, ha csak cserepekben engedem be a lakóhelyemre...
Ja, pont ilyenben lakom.
Ahogy TBBT-ben Sheldon megfogalmazza (nem szó szerint), az emberek azért építettek városokat, hogy abban éljenek és ne kelljen kimenni a természetbe.
Én így képzelem az ideálisat.
