Pénteken online konferencia, továbbképzés után leültem a mentorommal, aki öt perc után tett egy félig vicces célzást, hogy van náluk egy szakmámba illő pozícióban üresedés, nem szeretném-e. Nem tudom, akarnék-e még a szakmámban dolgozni (közgazdász), meg vélhetőleg viccnek szánta, azaz nem tudom eldönteni. Oda mehetnék, ahol pár hónapig dolgoztam ősszel, ők bírnak, én bírom őket, pénz jobb lehetne. De semmi kedvem multinál tovább folytatni!
Ma reggel beszélgettem egy kollégával, hogy miért megy el: 45 éves korára megundorodott(!) a szakmájától, ettől az egésztől, inkább life coach lesz. Megemlítettem neki, hogy 39 éves koromra hasonlóra jutottam és most kezdem kidolgozni a váltást (csak legyen bátorságom!), először a nyelvtanulással. Aztán végre használni a kézügyességemet, kreativitásomat, abból megélni. Van pár ötletem, és van még pár hónapom/évem. Csapda ez a munkahely a biztonságot adó jó fizetéssel...
Visszamondtam a nyaralásfelvetést, nem akarok fél évig hisztit, ki a hülye vitákat hallgatni, úgyhogy bemásoltam válaszul a passzív-agresszív szöveget, amit Té írt, behelyettesítettem az én szavaimmal, és Té azt konstatálta belőle, hogy meg vagyok sértődve. Pedig az ő mondatai. Na jó, kicsit szórakoztam, unom, hogy a legutóbbi bulit nálam négyszer hekkelte meg, pedig kizárólag hozzá igazodott tizenpár másik ember, hogy előtte törölt egy bulit, majd amikor már rohantunk át egy programra, szólt, hogy mégis lesz (nem mentem), a karácsony előttin is kavart, tavalyi nyaralásunk játszmázós idegbajait meg hagyjuk.
Őrültek háza a cégem, tényleg nem hiányzik egy drámakirálynő szopatása az egyetlen héten, amikor pihennem kéne.
Este kihagytam egy bulit, ami állítólag jól sikerült, mert szombat reggel kezdődött a nyelvtanfolyamom.
Hálás vagyok az iránymutatásért, nagyon tetszik a hely, a módszertan, jó sok tanulnivaló lesz, legkezdőbb csoport.
Rettegtem, hogy berozsdásodott az agyam és a fiatalok leköröznek, őket minősíti, hogy az én felfogásom a legjobb közülük. Félek, nem leszek olyan szorgalmas később, mert hajlamos vagyok ellustulni, de egyelőre irtóra élvezem.
Utána átmentem Béhez fugaárnyalatellenőrzésre, sétáltunk egyet a tavaszi szélben, két héten belül másodszor hamburgereztünk, majd a bútoráruház hálószobaosztályán megbeszéltünk pár szexpózt és pacsival konstatáltuk, hogy hasonló a véleményünk.
Hazafelé elcsíptem szüleimet egy utcai beszélgetésre, majd a durvuló és azóta sem szűnő fejfájásomat pihentetve lemondtam az esti koncertet (mármint a hallgatását, nem zenélést) és vasárnap csak főztem, takarítottam, olvastam, szerveztem a Műegyetemista miatt felszabadult pozíció castingját. Egy magas szőke és egy magas barna a két befutó a 250-ből, majd meglátom.
Ma mentünk tovább a módszertannal a cégnél, szeretem, hogy nagymultinál mindig van mit tanulni és ez egyébként is érdekel. Ja, a munkámmal (főleg a bürokratikus, adminisztratív részével) cserébe elmaradtam. De az a főnökömet nem érdekli.
