A felnőttkori koncentrációzavar rohadt idegesítő ám, főleg olyan munkánál, ahol egyszerre most kb. 25 ügyem fut ÉS folyamatosan beszélnek hozzám, egymással, telefonba, kihangosítóba az emberek, zúg a kávéfőző öt méterre, másfél méterre a szekrénynyi nyomtató, levegőtlen az irodaház és neonfénynél vibrál a szemünk, igényik a figyelmemet az unatkozók és lelki sérültek, csipognak a bejövő üzenetek, priorizálás az életem.
Igen, én vagyok a post it cég reklámarca, mindent fel kell írjak.
És akkor még meg kell küzdenem, hogy szemkontaktust tartsak, amikor sokkal jobban tudok figyelni a mondanivalóra, ha közben mondjuk egy billentyűt bámulok. De az úgy ugye bunkóság. Oktatásokon rajzolgatni szoktam a füzetembe, mert akkor tudok mindent megjegyezni, hiába unatkozás látszik. Kollegina tudja, hogy figyelem, amikor a monitort bámulom közben, ő gyorsan megtanulta. Tegnap viszont csak úgy tudtam nyelvet tanulni, hogy közben ment a tévé. Amit egyébként nem nézek. Érdekelne az abnormális jelenség természete.
Az agyamban sok-sok párbeszéd zsong, most levelezek négy chatprogramon 11 fiúval, néhánnyal angolul, casting van, cimborákkal, tegnap családközeli barát kérte el a telefonszámomat, hogy majd felhív, hát csak azt ne, arra már nem marad koncentrálós energiám, híresen nem tudok figyelni a telefonban, mindig rosszkor hívnak, utálok is telefonálni.
De valójában azt akartam mesélni, hogy úgy nézek ki, mint aki felkötötte magát, nem sikerült és most körbe van kötözve a felhorzsolt nyaka. Kihasználom a céges magánklinikás biztosításomat, amíg még itt vagyok, kedden leszedettem a nyakamról futószemölcsöket, ezért most körbe vagyok pólyálva, nehéz eltűntetni nyakig sállal, azonnal rákérdezne mind az 50 kollégám.
Ma megint nőgyógyász kontrollon kezdtem hajnalban, még mindig nem találjuk a felfázás okát és az urológus mindent kizárt, de nem adom fel.
Ma még színház is lesz este nyolctól, de egyáltalán nem vágyom rá, szünet nélkül 100 perc, éjjel haza kell vinnem TCsVexkolleginát és az utóbbi években annyi xart láttunk, hogy nem éri meg 6:10-es kelés mellett 23 óra után hazaesni. :/ Utolsó esély mai. Mostanában pihentetjük a színházat, szerintem 1-2 évet ki kéne hagyni.
Ne merjetek szorongást/hiperaktivitást/bármit diagnosztizálni nálam, csak mert a széken mindig hintázom.
