Kimerülten az autóvakarásról zuttyantam be a suliba szombat reggel.
Régi ismerősként köszöntött a recepciós.
Szeretek odajárni.
Kicsi lesz a csoport, nyolcan vagyunk. Ismerkedés, párbeszédek, feladatok kettesben, hármasban, négyesben.
Megnyugodtam, ha végtelenül sokat is kell tanulnom még, a legjobb háromban benne vagyok.
Legalább kicsit értem, amit a tanár beszél, aki cuki és lelkes.
Aztán három óra késésben voltam, átrohantam a csajokkal év eleji kreatívkodni. Ettünk pizzát, készítettünk valami vállalhatatlanul vicceset, rötyögtünk sokat.
Hazarohantam, már jött is Kócos, ő hasonlóan fáradt lehetett, bealudtunk kb semmit sem csinálva. Reggelit sütött, majd átrendeztettem vele pár polcot, ha jönne a kardiogép. Már ha megrendelem, mert vannak azért kétségeim, pici a lakás, kerülgetni kell majd. Viszont hatalmas könnyebbség.
Délután próbáltam befejezni az alkotást, meg tanulni keveset, de irtó fáradt vagyok, valami bújkálhat bennem.
Szeretem hétvége.
Már telik a naptár, most suli után családi ünnep, lesz éves fogorvos, féléves nőgyogyi, színházak, MüPa, ásványbörze is februárban.
