Pénteken nagyot kávézós csacsogtunk Gével.
Kócossal ébredni öröm, a reggelije csoda.
Szombat este Bryan Adams élőben kísérte a kekszünket.
Negyven éve néptáncolok.
Szenvedek egy ékszerrel, mindig olcsó hatása lesz, ezredszer fejtem le (fel?). Pedig színekben elegáns, formában bájos, a kivitelezés elfogadható még nekem is, de bontok megint.
Ráérek, elmaradásom van a trash realityben is, jó az háttértörténésnek.
Agyalok, hogy veszek egy egyszerű tabletet, tényleg irtó kicsi a mobilomon netflixezni. Rámszólt az optometrista, hogy rontom a szememet vele.
Ma négyen kérdezték, mit változtattam a külsőmön, haj, smink, valami. Semmit.
Agyalok, hogyan alakítsam a pasikákkal, valójában az új gyógyszerek miatt nincs sok kedvem. :’( Ellennék Kócossal és Hokissal, passzolgatom le a többieket. Ez is a kondiidőből megy el, bár kardiónak beillik.
Egyik kollégámnak irodalmi neve van. Tökéletes ellentéte a regényszereplőnek.
Megint elmegy valaki.
Összefacsarodik a szívem, hogy meghagytam az utolsó római carbonara penne ¾-ét, de nem fért belém és repülés előtt nem is szeretek enni. Annyira fantasztikus íze volt! Összedobok egyik nap egy adaggal. Tojás, szalonna, tészta, csak jó lehet.
Életem legjobb átmeneti kabátja a ballon formájú törtfehér vízálló/szélálló kapucnis kabátom. Kimostam impregnálóval. Kényelmes minden időjárásban, egyedül a délutáni melegben kell cipelnem.
