Milliárd nagyobb gondom van, de akkor is baxsza a csőrömet, hogy egy Kollegina, aki éjjel tud írni, hogy melyik ügyeletre rohanjon, mert fáj valamije (van guglija és van családja és én honnan tudnám), melyik taxit hívja, mert mind foglalt (én meg önkéntes munkában az összes taxicég diszpécsere vagyok nyilván), esténként panaszkodik cseten, ebédkor sír (lehetetlen bajokon, mint a hajhossza), engem tart fel, pedig mástól kéne szívességet kérjen (de őőő oooolyan elutasíííító, te meg jóóóófej vaaaagy! Na itt azért kiosztottam, hogy ne az dolgozzon már kevesebbet, aki tudatosan tahón reagál!), és akinek a búcsúztatót/ajándékot/virágot szerveztem, minden névnapra, szülinapra kap valami apróságot (mondjuk ez divat az osztályunkon, az én asztalom is roskadozik a bonbonoktól, gyümölcsöktől, magoktól, virágtól), na ő egy kanyi csokit, vagy két puszit nem dobott hozzám.
