Ja, egyébként semmi bajom, csak itt jó morogni.
A zűrös időszakombeli pasika mikre emlékszik tizensok év után is! :D Jó nosztalgiázni, mennyit fejlődtem, mennyire alakult az ízlésem a saját igényvilágom felé a hagyományosan elvárttól (broáf)! 30 (pláne 40) fölött a szerencsés ÉS tudatos ember már úgy él, ahogyan szeretne, nem kényszeríti a család, iskolák, munkahely, karriervágy, komfortzóna, ha bárhol rossz, hát mer változtatni, érdekessé tenni a saját világát. Látok a cégnél olyan kisgyerekes egyedülálló anyát, olyan párt három gyerekkel, ahol nem adják fel önmagukat, mindig újabb célokat tűznek ki, remekül szórakoznak, "nem mondtak le az életükről a gyerekért".
Nagyon sajnálom a korosztályom befásult tagjait, már a nyugdíjas életet várják és B oldalról beszélnek. Fúj, de felcseszem magamat, amikor mondják. :D Nagyi 99 évesen mobilozik, szívja az infókat a világhelyzetről, családról, mobilozásról, bármiről.)
Változásra képesség, blabla.
