Megvan az a klasszikus kérdés, hogy hogyan élhettem én valaha ezzel az emberrel?
:D
Dehát Judós3 egy tündéri, segítőkész, talpraesett, 0-24-ben imádós, szórakoztató, szépséges csodapasi volt.
Most meg egy kis szerencsétlen bénácska erősen hízásnak indulva, aki a szülei zsebpénzén tengődik a kisszobában 23 évesen.
Este a Papírkutyákat szórakoztattam a bukdácsolásával, nagy sikerrel. :)
A tinder a vizsgaidőszak vége - szorgalmi időszak kezdete előtt belendült, ráérnek a fiatalok. ÚjD-t szeretném lecserélni...
Ez is biztosan segít, a szorongásoldókból még napi hármat kéne szednem, de kétnaponta egyet szedek, elég. Nem akarok rákapni, és mihamarabb gyógyulni akarok.
Igaz, nem is frusztrálom szét magamat a munkán túl, kondizni sem megyek, diétásan sem étkezem, nem izgat, ha egy pasi jön vagy megy az életemből (úgyis visszatérnek :D), akár egész este csak csetelek vagyok olvasgatok. Semmiről nem maradok le, ha pihenek pár hétig.
Gé írta irigykedve, hogy neki hozzám képest dögunalmas az egyébként pörgős élete, szerintem meg nem.
A pszicho szerint meg ingervadász vagy mi vagyok, hogy mindig keresem az újdonságot, és azokra rápörgök. Szerintem csak unalmas az élete, ha valaki nem így él... :)
Ma leültünk mindent átbeszélni ÚjNagyfőnökkel, kiderült, hogy a régi Kisfőnököm az ő főnöke volt előttem, és remek röhögős-nosztalgiázós sztorizásba ment át a megbeszélés. Ritka nagy fazon volt az öreg, az biztos!
