Megint roki korszakomat élem.
A derekam mindkét oldalt beszúr, üdv, sérvek.
A műtött térdem fájdogál.
A jobb lábfejemet egyik reggelre alig bírtam megmozdítani a fájdalomtól. Amelyik kicsit le van bénulva. Hát most menni is vicces.
Tegnap kibicsaklott a másik bokám, irtóra fáj a lábfejem, nem bírok fordulni rajta.
Alig van póz, amiben nem dőlök fel, imádom, amikor a metrón löknek, rámtámaszkodnak ilyenkor.
Egyébként minden romantikus.
Tegnap munka után beültünk a spanyolosokkal a tanárunk spanyol haverjának bárjába, sok-sok sangria, tapasok, minőségi és isteni falatok. Leélném az életemet ezeken az ételeken, a vékonyságomat már úgyis végleg feladtam. :D
Megköszöntük a tanárunknak a munkáját, zárásig maradtunk, nagyokat kacagtunk, megbeszéltük az új tanfolyamot, sztoriztunk, alig bírtunk elválni az utcán egymástól. Szétszéledünk, valaki karitatív munkát megy végezni a harmadik világba, van, aki költözik, utazik, kár, épp összerázódtunk.
Hazafelé értemjött Judós3 a metróhoz, szeretem ezt a szokását egyébként is, nomeg lomtalanítás van a környéken, és minden második bokorban ül pár megtermett cigány a kupacokon, sötétben nem szívesen totyogok végig fájós lábbal közöttük kiscsiniben, na.
Én felpócoltam a lábamat a teraszon, Judós3 nekiállt csirkét sütni spenóttal, kihozott két pohár vörösbort magunknak, koccintottunk a sikeres vizsgámra, beszélgettünk, kell a nyugalom.
Hátő, infóim szerint a vizsga nekem sikerült a legjobban. Mondom, hogy nehéz volt.
A tanárnő szerint egy ember meg is bukott, az átlag 70-75%. Ettől nem lettem elégedettebb.
Ma este a fiúkkal megyünk inni fodrász után, holnap kiugrunk strandolni este, csütörtökön edzés, pénteken van egy szabad estém, ha valakit érdekel, szívesen iszogatok valami teraszon!
Hétvégén lemegyünk két napra a pecaházba, ott a kert, a Duna, közelben egy szuper strand, összeeresztjük a barátait a barátaimmal, eddig ezek jól sültek el, illetve jó lenne, ha egy vízvezetékszerelő kijönne felmérni, mit tud tenni a minimális civilizáció érdekében, majd meglátjuk.
