Ez a vizsga nem sikerült, ami már csak presztizsből kéne Judós3-nak. :/
Csak belehúzott egy tételbe, amire egyáltalán nem készült, azaz abban a könyvben benne sem volt, mert azt bemagoltattam vele oda-vissza és profin tudta. Ügyesen improvizált, de nem volt elég.
Mindegy, majd legközelebb. Elküldtem a hasonló suliban tanító edzőmhöz, konzultáljon vele, vagy vegyen tőle órákat, kérje át magát arra a képzésre, mert a szakmához ért, amit kell, megtanul, és ez az álma. Tegnap apu szülinapi ebédjén Anyu azzal nyugtatta a fiút, hogy mind buktunk már meg, én még félévet is ismételtem, annyira utáltam az első diplomám tárgyait, mégis elboldogulunk, majdcsak menni fog neki is.
Majd a saját családtagjai mind jól leszidták. Gyereknek kezelik és ez jó apropó, hogy hosszan kifejthessék. (Gyanítom, hogy engem is szidnak.)
Anyunak is feltűnt, hogy majdnem elsírja magát, ahogy próbál védekezni a nővér leb.szásai ellen.
Pedig amikor segíthettek volna az anatómia tanulásban, akkor hirtelen mindenki eltűnt, elfoglalt lett. Orvos és testnevelés tanár a két szülő, bakker!
Én kérdeztem ki az anatómiát, a számokban gondolkozó közgazdász, grrrr.
Nagyon rosszul funkcionáló család egyébként is. Abból sértődős balhé keveredett, hogy délután háromkor két hét spanyol/anatómia tanulás után végre pihenni akartunk kettesben, nem átmenni hozzájuk, "mert bezzeg Tobber szüleihez elmentetek".
Valójában ünnepelni akartunk, de így ugye nem.
A srác tanulása miatt ünnepeltük apu szülinapját délben, amikor ő úgyis vizsgán volt, csak mivel megbukott, előbb végzett, nem kellett a bizonyítványért elmennie. És nem volt nála lakáskulcs, hát átjött a szüleimhez. De ebbe is bele tudnak kötni. (Azaz meg sem hallgatják, nem tartják felnőttnek.)
Mint amikor inkább a vizsgámra tanultam, a vizsgázásom KÖZBEN átugrott anyós és belekötött, miért nem pakoltuk ki előző nap a szatyrokat. Meg hogy annyi cipőm van, mint neki egész életében. Akkor vegyen bazmeg, van pénze. Meg kihuzatta a teraszomat díszkivilágító füzért, mert "minek ég az, csak pazarolja az áramot és túlmelegszik". LED-es és minimál árat fizetek az áramért és az én lakásom és tök hangulatos és mi köze hozzá és én sem kötök bele, hogy minek élnek hatszázezer négyzetméteren ketten, vagy miért büdös a kutyáktól az egész házuk. Szerencse, hogy nem voltam otthon!!
Mindig van valami "vicceskedő" szurkálódása, mondjuk pont lexarom, állandó a feszültségkeltés, szvsz ezek elől menekül apuka a gép elé a kisszobába, meg nők karjaiba, a balhék miatt utált Judós3 otthon élni, de a véleményemet megtartom magamnak.
Vagy nektek és Anyunak elárulom. :D
Problémás önző apuka és manipulatív mártíralkat anyuka? Hmmm, hogy hány ilyet ismerünk... Judós3-nak túl kell lépnie, hinnie kell önmagában és pont lexarni, hogy mindenki alaptalanul kioktatja. Ez a srác hihetetlen érzékenységgel fogadja be a világot, vágyik a szeretetre, figyelemre, és egyáltalán nem érti, hogy miért őt állítják be bűnbaknak. Beletörődik, és magát utálja.
Beleszorultak egy kényszerjátszmázásba és a legkisebb szív az igazságtalanságoktól és hogy mindenki rajta ereszti ki a gőzt...
Tépik fel a sebeimet, én is ilyenek miatt menekültem otthonról, telefonon még 1,5 évtizedig utolértek ezek, most ha el is kezdi bármelyik szülőm, leállítom és felállok, elmegyek, vagy elbúcsúzom és lerakom a telefont. Bunkóság? Lehet. De a játszmákba ártatlanok bevonása szintén. Vááááááááá, mennyit szenvedtem ezért.
Nem hittem a pszichiáteremnek tizenéve, hogy ez az egyetlen megoldás, ha békében és önmagamat szeretve akarok élni, szépen, véleményformálás nélkül kifarolni mindegyik próbálkozásból, még ha mi kerülünk is szemétláda poziba. De igaza volt. Azóta csírájában elfojtom, nem is nagyon próbálkoznak. Én meg békében és önmagamat szeretve élek. :)
Hát ez a szegény fiú meg épp a sűrűjében, na majd megpróbálok segíteni neki úgy, hogy közben ne manipuláljam, ne rontsak a helyzeten és megtartsam a véleményemet magamnak.
Na az ilyen anonim gőzkieresztések miatt imádom a blogírást, bocs, ha nem vagyok túl szórakoztató. :)
