Könyörögtem, hogy a hétvége legyen a nyugalomé, pihenésé, kettőnké, fáradtak is vagyunk, a következő négy(!) hétvégén pedig nem leszünk kettesben egyáltalán. Legyen ez a szülinapi ajándékom.
Szombaton takarítottunk, meg kerülgettük a fél lakást elfoglaló matracot és félretolt fotelt, növényeket, aztán kondizni mentünk, bevásárolni, OBI-zni, tipmixért, aztán kezdődött a meccs, amire én hívtam fel a figyelmét, ha már győzelemre áll a csapata... Addig pakoltam, rendberaktam magamat.
Másnap összebalhéztunk, hogy bezzeg nekem milyen könnyű a munkám, mert bemegyek kilenckor és eljövök ötkor, mások meg pincérek, meg eladók, nekik nehéz. Hát igen, ezért kétszerannyi az órabérem, mert nem pörgetem a kimerülésig a melót, ugye? A pincér is elmehet munka mellett tanulni, én is jobb szerettem volna fiatalkoromban minden este lazulni.
Nem is érti, mi a nehéz a munkámban.
Lelépett a családi vasárnapi ebédre, én meg hazamentem a szüleimhez a szülinapi ebédemre.
Anyu egy hónapja szervezte a családot, kedden derült ki, hogy keresztanyám egyik gyereknek, unokának SEM szólt a dátumról, úgyhogy nem is ér rá senki! Anyu elsírta magát. Én is.
Az unokatesóimtól kicsikart másik dátumot, külön-külön, keresztanyámnak meg az sms-ére sem vagyok hajlandó válaszolni.
A barátaimmal csak két hét múlva ünnepelünk.
A fiút nem akarom apámnak bemutatni.
Úgyhogy hármasban ettük a kívánság lángosomat, aztán apu el is ment aludni.
Közben hív Judós3, hogy az ebéd elhúzódik náluk, mert NÉGYRE lesz kész a kaja (hogy a f.szomba lesz kész a rántotthús négyre dél helyett, hacsask nem fél négykor kezdik készíteni???), és ő nem akarja megbántani az anyukáját, majd este jön, nem tudja, mikor. Jaaaa, hogy nekem ígérte a délutánt? Dehát értsem meg, anyukája megsértődne.
Hát erre én sértődtem meg, az egyetlen szülinapi kérésem volt, hogy legyünk együtt, egymásra figyelve.
Flegma volt és bunkó, úgyhogy egy hosszas balhé után rányomtam a telefont. A három napos hétvégén is velük lesz, állandóan ott lóg, tényleg nem lett volna elég most három órát átruccannia?
Rosszfiúval csetelek egy ideje, épp rámírt, hogy összefuthatnánk már. Ugye ő az, aki veszettül hiányzik, imádtuk egymást.
Hát... jól időzített.
Balhéztunk még Judós3-mal egy pár hívás erejéig, aztán már fel sem vettem.
Sajnáltam Anyut, mert annyira jót akart és enyhén szólva nem jól jött ki az egész. :'(
Már otthon volt Judós3, mire hazaértem, faggatózott, hogy miért nem vettem fel, hol, kivel voltam ennyi ideig és hogy miért van ennyire jókedvem.
Látta, hogy elengedtem a témát, akkor csináljon, amit akar, és én is. Most nem fogok a kapcsolatunkért vért izzadni, ha ő sem teszi.
Este engesztelésül mécseseket gyújtott a fürdőben, készített egy forró fürdőt (köszi, Bé az unikornis fürdőkonfettiket! :D ), lágy zenét tett fel, és beültünk kettesben pezsgőzni.
Irtó romantikus volt, de bennem megszakadt valami. Nem akartam bújni, szeretgetni.
Ma már száz üzenet érkezett mindenkitől, nem győzöm megválaszolgatni, jólesik. Előkerülnek ősrégi fotók, pl. Béről és rólam, csak egyet engedtem ki az üzenőfalamra. Végtelenül igaza van Bének. Milliószor jobban nézünk ki, mint tizenéve! :D :D :D
