Én mindenről listát írok. Bevásárlás, rövid távú teendők, hosszúak, bakancslista (olyan), takarítás sorrendje, joy napokra tartogatott cikkek, sorozatok azzal a résszel, ahol abbahagytam, hátha megjön a kedvem, vagy jön új évad, szépen dolgozó fotósokról, akiktől láttam esztétikus képsorozatokat, hátha egyszer kelleni fog (nyilvan nem), stb. Szóval rövid a memóriám. Vagy túl sok dologgal foglalkozom egyszerre, de inkább az előbbi.
Úgy látom, hogy Judós3 halogatós típus, ami rém idegesítő. Sír, hogy mi lenne jó, de nem lép (Anyu szerint pont ilyen voltam 22 évesen, bár emlékeim szerint akkoriban én főiskolára jártam, meg dolgoztam, meg néptáncoltam is, de tény, hogy a számláimra jött néha felszólító. A netbank nevezetű csodát miattam találták fel, életmentő. :D ).
Hát írtam neki egy feladatlistát, határidőkkel, és szépen pipáljuk, ha valami kész. Már most látjuk, hogy hétfőig(!) minden fontosat ráncba tudunk szedni, amit hónapok óta nem tesz (jogsi véglegesítése, amihez megvan minden papírja, bankszámlanyitás, a bicajszerviz, álláshirdetésekre jelentkezés, amihez egész nap gép előtt vagyok, simán beleférne, hogy az ő nevében eldobom az önéletrajzát az elvárásainak megfelelő pályázatokra, mobiltelefon elintézése, mert hülyét kapok, hogy nem érem el és főleg mert a munkaadók nem érik el, és fogadjunk, hogy elfelejti hazafelé a wc-papírt, stb.). Jó érzés lesz mindent elvégezni szerintem öt napon belül, meg addig sem őröli szét, mihez is fogjon. Egy nap csak 1-2 feladat, a legégetőbb. Most át is utaltuk a vizsgadíját gyorsan, nehogy lemaradjon, egyetlen hiányzik az edzőségéhez. Annyira hálás volt. Igazam van, megkönnyebbült, hogy csökken a lista. És hogy az anyukája nagyon örül, hogy velem él és nem valamelyik link haverjával, mert én kézben tartom a gyeplőt...
:D :D :D
