Én vagyok a cégnél a cinikus rutinos, most a megbeszélésen is én tettem fel a nagymulti abszurd káoszában a kellemetlen keresztkérdéseket (igazam is van, meg nem hódolok be meggyőző indok nélkül), aztán meg hakniztam a T-mobilos családi sztorimmal, már tudok rajta röhögni. A többiek meg rajtam, úgy látom, mindig várják, hogy valami pikírten vicceset szóljak be.
Na persze nem a sikerért teszem, önszórakoztatásból...
Mostanában három, engem egyébként nagyon kínzó kérdésről nem írogatok ide, a politikáról, a nők helyzetéről, ami aggasztó itthon (is), meg a kollegális viszonyokról, benti csapatról. Sokat segített az új épület, a hatalmas és napfényes konyha, ahol végre van hely ebédelni/szocializálódni.
