Nem ülök gép elé, úgyhogy most csak röviden. Viszonylag.
40 éves lettem idén.
Ezért elhatároztam, hogy egy kicsit végre magamra, a saját igényeimre és fejlesztésemre figyelek.
Tudatosan. Nem sodródva.
Azt az életet élném, amiről álmodom. Kétségtelen, most azt élem, amiről 20 évesen álmodtam (mínusz férj, gyerek), de kell a változás, a még jobb.
Nem akarok már sokáig egy lelketlen nagymultinál rabszolga lenni. Barátságos emberekkel akarok élni, tengerközeli nyüzsgő mediterrán nagyvárosban. Egy pár évig biztosan. Még nem tudom, melyik városban. Anyu meggyőződése hosszú évek óta, hogy Madrid az én városom. Imádom azt a várost. Csak ott nincs tenger.
Addig eszembe sem jutott Spanyolország, jobb szeretem a germán rendezettséget, osztrák/bécsi szemléletet.
Aztán rájöttem, hogy ott u.azt a multi irodai határidőparás életet folytatnám, amit húsz éve nyomok. Kiégve.
És hogy a spanyolok egy irtó vidám, dilis népség, aki nem görcsöl mindenen poroszosan, mint én teszem. És egyre szimpatikusabbak lettek. Csak háromszor jártam náluk, meg ismerek itt élőket, de én is ezt akarom! Nem vagyonokat keresni, hanem békésen, vidáman, nyitottan élni.
40(!!!) éve élek görcsös konszolidált polgári életet, stréber a suliban, két diploma, nyelvek, szorgalmas munkaerő, egzisztencia és kulturális tudás fejlesztése, gyerekkorom fehérharisnyás kakaókoncertjei a Zeneakadémián, vasárnapi istentisztelet és konfirmálás A Legjobb Templomban, munka- és tanulásmániás család nagy könyvtárral, felemelő beszélgetések tudományról, művészetről a vacsorákon. Kihagyhatatlan kiállítások és városnézések. Mindig okos és higgadt viselkedés, elfojtott valós vágyak.
Soha nem élünk igazán!!!!!!!!!!!!! Egy aranykalitka valódi élvezetek nélkül, high society unalom. Grr.
1,5-2 évet adtam magamnak. Megtanulni a nyelvet B1-B2 szinten, egy kis tőkét félretenni, felkészülni.
Nem rágörcsölve, majd úgyis alakul. Ha nem, hát hazajövök, a lakást megtartom, munkát csak találok.
Idei évben kitalálom, milyen munka tetszene kint. A diplomáimmal nem akarok kezdeni, 2017-ben/től megtanulnék valami más szakmát.
Az estéim idén magolással, szótározással teltek, heti 4 óra suliban, még legalább 2x ennyi otthon, metrón, várókban, ha volt szabad időm, tanultam. Nyáron intenzív tanfolyam volt, munka mellett, volt hét, hogy heti 16 órát daráltunk le. Na az igazán kemény volt!!! B1.1-et fejezem be most, amikor tavasszal elkezdtem, nem hittem volna.
Nyaralni sem mentem, spórolok. Egy napra ugrottam el Londonba, két napra Békával wellnessezni, szülinapi ajándékom volt.
Na és a másik cél idén, hogy újra formába jövök. Letelt a két év a gerinc-, térdműtétek után, el is híztam a kényszerpihitől. Kerestem egy paralimpikonokkal is foglalkozó edzőt, mert a fél lábfejem béna maradt, a megerőltetéstől könnyen sérülök.
Heti 3-4x megyek terembe nyár óta, egy hónapja a kaját sem figyelem drasztikusan, nagyon szépen formálódom. Jövőre még 8 kg, de úgyis popocicis típus vagyok, meg a srácoknak bejövök, úgyhogy csak megfontoltan folytatom. Így élvezem.
10 éve dolgozom a multimnak. Megünnepeltük. Fárasztó, idegesítő, sok gonosz frusztrált kolléga és tucatnyi kincset érő, akik miatt nem adtam még fel.
Idén költöztettük az irodaházat, na az egy hosszú tortúra volt munka mellett, ki is nyiffantunk utána!
De elég. Csak ki akartam húzni a 10 évet, magamnak bizonyítva, hogy kitartó vagyok.
Pipa.
Idén életem legszebb fiatal pasijaival szeretkeztem, a két judós, Úszó, A Test Aki, és a többiek. Tinderen találom őket, és ha már nekem nem jó, azonnal leépítem, nem várok rá, hátha változik.
Ha csak egy döntés fontos egy kapcsolatban, az az, hogy ha nem jó (nekünk) az ágyban, hagyjuk a fenébe. Nem lesz soha sokkal jobb. És ez megkeseríti az egész lelki részt is.
Volt szülinapi meglepetésbulim, ahová még Békát is átcsábították, volt sok jó főzős bulink a cimbikkel, társasozások, közös kreatívkodás fele fiúkkal, néhány tánc, strandolások, koncert, színház, nagy ebédek, közös spanyolozások. Két remek tanár, jófej diákok, szórakoztató órák és piálások velük.
Megtanultam nemet mondani vonzó programokra is, ha fáradt vagy túlterhelt voltam. Erre büszke vagyok.
Gyere, 2017, kíváncsian várlak!
BÚÉK nektek!
UPDATE:
Ja, 2016. összefoglalójából hiányzott, hogy őőő, a negyvenedik szülinapom előtti héten eléggé őőő eleresztettem a gyeplőt, kiéltem magamat, durván.
Az igazán jó volt.
