Kicsi a világ rovatunkban Anyuék a világ végi erdőben túráznak, amikor I-be és Cs-be futnak bele az ösvényen. Hol máshol.
---
A viber egy csoda, ezer éve nem hallott ismerősöknél még szerepelek a telefonkönyvben, a viber meg felhoz hozzám egy fotót. Így réges-régi cimborák kerülnek elő.
Tizenhárom-tizennégy éve volt egy egyéjszakás kalandom egy helyes pasival. Most rámírt. Hogy milyen szép emlék és fantasztikus éjszaka volt, leírta pontosan, hogy miket csináltunk, és mi volt rajtam. Kicsit megtisztelő.
---
Miután megpróbáltam fájdalmasan lefagyott melleimet életben tartani, elhatároztam, hogy az aláöltözetek érkezéséig csak melegben mozgok.
Úgyhogy TCsV-vel elmentem az éves seregszemlénkre, ami sok-sokszáz ember, legalább a fele ismerős, régi bajtárs, extánccsoporttag, zenészek, több emeletnyi zene és tánc. Mindenki borul egymás nyakába, felettünk lebeg a szeretet és a valahová tartozás élménye. Hívnak más táncházakba, ajánlanak új zenéket, és főleg ropjuk.
Hét órát voltam ott, minimum négy és fél, öt órát végigugráltam, ha levonom a szocializálódást, cigizést, cimborákat.
Van itt még állóképesség valahol elrejtve!
Hátul parkoltam (mégis kocsival mentem, mert Té mégis lemondta az utolsó percben, ezért lemondtuk az előtte iszogatást, majd amikor visszavetkőztem, írt, hogy mégis menjünk inni Géhez, ami után már nem értem volna a fenti programra, bölcsen nem küldtem el a píbe, ezért lesz gyomorfekélyem!) a kis utcában.
Sétálok előre: 19- és 21évesbe botlottam, aki emlékszik 3-5 évvel ezelőtti történetekre, bizony, ez a két fiú sokat elszórakoztatott a táncok alatt, után, ittunk sokat együtt nálam és másutt, vittem őket haza, egy időben még egy csoportban is táncoltunk. Bizony, ahol annyira nyomult rám az akkor még 15,5 éves, majd már nagykorú volt, amikor több is megesett közöttünk. Amikor az apja megtudta a zsákmányt, vállon veregette a fiút, hogy ügyes volt. Az anyja rendszeresen szokott engem kiszolgálni egy boltban és mindig többet mér és kevesebbet számol, asszem nem okozott gondot nekik. :D
Évek óta alig látom őket, egyetem, munka, én sem járok le oda, ahová ők szoktak.
Nagy volt az öröm, azonnal újra együttlógás, cigik, közös táncok, közben sem abbahagyott beszélgetések. Nem is tudom, hármunk közül ki örült jobban. Jó volt nosztalgiázni velük.
Akivel kavartam, az félrevont, hogy neki mennyire tetszem még mindig, semmit nem változtam, meg a vágyai sem felém, menjünk fel hozzám. Röhögve leráztam, azóta sem változtam, nem vagyok rászorulva.
Okos pasi, kapcsolt, akkor legyen randi. Ezen is röhögtem. Ismer, úgyhogy egy csavargós-kajálós délutánban benne vagyok, úgyis tudjuk, mi lesz a vége. Állítólag azóta nem überelt senki, mert elképesztő vagyok, szerintem ez gáz a mai nőkre nézve.
De nem ez a lényeg.
Hanem hogy lelkesen mesél az új hobbijáról, már kétszer is volt:
Az én új hobbimba kezdett bele! És ugyanott, mint én, véletlen, hogy nem futottunk össze.
Ennyire nem lehet kicsi a világ. :)
Anno is beszélgettünk róla, mehetnénk együtt legközelebb. Vele bármikor, szívesen.
Hazadobtam a fiúkat, persze ő maradt későbbre, de direkt a többiek előtt hangsúlyoztam, hogy hozzá viszem haza és csak kirakom, nem kell újabb pletyka, bár mondjuk kettőnkről így is van és kíváncsi tekintetetek lestek.
Té felhúzta az agyamat, ennyit megemlítettem Cs-nek: csak nem gyerekesen viselkedett? Ismerjük. Úgyhogy dühlevezetésül áthívtam az épp velem csetelő Okosfiút, hogy holnap (ma) délben jöjjön át szórakoztatni, és mondhat még hasonlókat, mint legutóbb gyönyörűnek nevezett...
Áh, de jó kis este volt, lehetne több hasonló.
Akiben meg ennyi mozgás, élmény, ölelések, felcsillanó tekintetek hagynak morzsát is a depresszióból: na ő tényleg vegyen be gyógyszert.
