Nálam urbánusabb ember a bolygón nincs, ezért szerettem olvasni a valahai jurtalakó Boldogszer Réka blogját, mi a franc szórakoztató a természetközeli életben erre titkosítja.
---
Végül megszólalt a vészharang, letettem a sok programról, ha már egyszer a nyugit határoztam el.
Pénteken Génél spontán házibuli alakult, mindenki beesett valahonnan, TCsV-vel nem léptünk le kulturálódni mi sem.
Reggel átjött a friss szerzemény Okosfiú szórakoztatni, majd gyönyörűen átaludtam a fél napot. Kézimunkáztam, olvastam, főztem, sütöttem, csetelgettem, nem táncoltam csőrikés pólóban és trópiusi mintás minisortban a Flash Dance-re a nappali közepén SEMMI érdemlegessel nem foglalkoztam.
Ma nekihasaltam a ruhásszekrényeknek, cipőknek, elpakoltam, ami biztosan nem kell fél évig, összerendeztem az őszi/téli holmikat az első polcokra, vasaltam, mostam kézzel, géppel, mosogattam kézzel, géppel, konyhát rendberaktam, mosógépet kisuvickoltam, kiszanáltam a takarítószereket, régi dobozokat, újságokat, iratokat, húztam ágyneműt és takarítottam, még pár góc van a listáról, már az irodában is nekihasaltam feldolgozni a sok nyakamon maradt feladatot. Jut eszembe, a Játékos hagyott itt bort, egy puncsot is összedobok vacsira. Az éjszakai programom a fiú elfoglaltsága miatt hiúsul meg végül, babalátogatásra meg senki más nem ért rá, egyedül meg nem bírok (angolul) annyit újszülött témában csacsogni...
Én nem osztottam el 31 napra, mert nagyon nyomaszt, ha valami hosszabb ideje nincs elintézve:
Most jó.
