A nemrég telefonált fickó (akinek bent vagyok a keresztnevemmel a telefonjában, de nem ismerem mégsem) bejelölt közösségin, hátha kitaláljuk, honnan ismerős. Tegnap a semmiből elhívott vacsorázni, hogy cukik a képeim.
Nem.
Az újságosomnál átvettem a pickpackpontos csomagomat, nyújtottam a pénzt, elfeledve, hogy már kifizettem neten. A srác azt mondta, ebből inkább hívjam meg egy kávéra vagy egy sörre és rámkacsintott.
Nem.
Ma a villamoson egy 80+ bácsi nézegetett, mikor leszálltam és vártam, hogy átmehessek, rámmosolygott az üvegen át, integetett és dobott egy puszit, irtó édes volt.
Pár hete a villamossofőr mosolygott, kacsintott rám.
Egy régebbi liezonomnál az utolsó találkozáskor otthagytam egy kedvenc fülbevalómat (aki később azzal tartott sakkban, hogy majd visszaadja, ha felmegyek hozzá, meg felhozza a lakásomra, bár kb. 10 percre dolgozunk egymástól, hát, ismertek!), ő is puhatolózik a magánéletem felől.
Nem.
Nem tudom, milyen titkos kisugárzásom lehet három napja oltárira fájó bélrendszer, 10 napja konstans émelygés, stressz, meg a csubakka és dzsabba keverék kinézet ellenére.
