Múlt héten otthonról kergettem unatkozásommal őrületbe az ismerőseimet, most pénteken táncon cseteltem inkább bánatos képpel. Talán ha egy órát ugráltam összeadva. Se. Fáradt vagyok a cég miatt.
Meg eléggé unom, hogy mivel hiszek az élni és élni hagyni elvben, ezért meg szoktam hallgatni a hülyéket, ha hülyeségeket beszélnek, és csak bólogatok, hol érint, hogy barom. Éééés akkor rámszállnak, hogy majd tanítanak. Merthogy ugye én nem tudom bizonyára, hisz nem beszélek. És akkor egy étkezési zavaros az arcombamászva belekezdett a mit és hogyan kell és milyen ideál csak az ideális, és így rutinos ex étkezési zavarosként és a téma értőjeként ez kicsit már sok volt, főleg hogy nem bírtam leállítani. Ismeritek, az a fajta, aki ha udvariasan máshoz fordulsz, vagy úgy csinálsz, mintha valami felkeltette a figyelmedet, akkor hangosabban mantráz, hogy ne hagyd ott. Ez pms-sel, pénteki fáradtsággal, hetek (évek) óta tartó munkahelyi idegbajjal kicsit sok volt. De befogtam.
Csak mert tudtam, hogy rá évek óta nem fanyalodott pasi, rám meg ugye.
Az ő öccse is.
Vagy pont ez zavarja?
Az éjfél körüli bulit inkább passzoltam, fel is hívott a hét totálrészeg lány, hogy menjek. Valahogy nem volt kedvem! :D
Meg fuvarozgatni sem...
Szombaton adtam a hedonizmusnak és régi, kézi technikákat kaptam elő, gombok felerősítve, befejeztem, megvarrtam, lehorgoltam pár dolgot, elkezdtem társaságban végezhetőt.
Aztán elmentem társaságba, ahol ezt végeztem, négy bőbeszédű pasival egy szobában bennem a legtöbb tesztoszteronnal ruhákat, frizurákat elemeztünk, aztán átmentünk egy koncertre, ha már elígérkeztünk, ott bővítettük a csapatot és visszamentünk szobára.
Hajnalban még fuvaroztam, kihívón néző szexi új fiú van az éjjel-nappaliban, aztán hajnali fél kettőkor találkoztam egy hellóra a szüleimmel, akik valami táncos buliból jöttek hazafelé, aztán mára csak egy tánc marad, itt már mozogni is szeretnék.
Meg pihenni, ha frok Szomi nem 8:10-kor kezdi el búgatni a zajos gépét a hálóm falánál, amiről tudja, hogy mennyire áthallatszik. Pedig ő szokott pampogni a hétvégén tíz előtt zajongók miatt, házirend, blabla.
Most a gyerek zongorázik alattunk, ő általában 3 órát gyakorol egy nap, egy idő után idegesen csapkodva.
Csak nem szoktam otthon lenni, nem izgat, de pont pihenni maradnék itthon.
A fűnyírós kertvárosi idillt és a flexes szembeszomszédot inkább hagyjuk is...
