Tobber életblogja

És egyébként is fasza napok, az SAP modulok is behalnak, de a benne végzett munkát elvárják, Újkollégát kirúgták, az elődömet az új pozijából kirúgták és az én főnökömhöz jön állásért én meg félhetek, aztán Csinikollégát kellett a gyászában vigasztalnom, tegnap beváltottam Kolleginának egy ötezrest a maradék aprómmal, ezért azt vittem este táncra, ahol alig tudott visszaadni a srác, a visszajárót nadrágbatettem, ma  meg persze kis feketében jöttem, ergo 50 Ft-tal a tárcámban, amivel a péknél szembesültem, ahol a lány odaadta hitelbe a biopogit és holnap megadom (nem én kértem, ő tukmálta), aztán a zöldségesnél az 50 Ft-ot szőlőre váltottam és a néni felajánlotta, hogy ad többet hitelbe és mindenki szeret, csak a barátaim hülyék, hurrá, aztán újjáélesztettek valakit a metrónál, majd lerobbantunk, majd cukibácsit nyugtattuk, láthatólag ritkán bkv-zik, aztán elütöttem a PIN-emet, a fél éve tartó építkezésen átbattyogva csupa kosz a csizmám, és ekkor még csak reggel kilenc óra volt. Aztán mindenki ma sírja el a bánatait, meg keres megoldást kéretlenül más gondjaira, és nem ebédeltem és kéne, mert éjjel érek haza és TCsV hülye, mert azért, mert ő otthonülős, nem válaszol egy hétig kérdésre, majd persze most SOS-ben kellene neki, amikor már nincs időm keresni, kimosni, vasalni és átvinni időben és legalább a tánc jó volt, ezért holnap, szombaton és vasárnap újrapróbálkozom. Lépcsőn nem tudok felmenni, diklofenák tartja a lelket, de nem érdekel...
És a jahú egy rakás xar.