Tegnap fél nap szabi, munka után relax tanfolyam édes tanulótárssal, aztán este első őszi nagy táncolás, ahol úgy tűnik, elszoktam a néptől, mert mindenki halálosan idegesített. És (mivel zseniális képességem van arra, hogy ne mutassam, mennyire nem érdekel*) végighallgattam a nyári élményeket, meg a gyerek előző tanárának aktuális sztorijait, de oda nem az emberek miatt megyek, csak csendet akartam, zenét hallgatni és ugrálni.
Na ezekből az utsó megvolt, egyszer roppant meg csak nagyon a lábam, de a legtöbb mozdulatra fájt. Ez van.
Aztán beszéltem szintén nagyvállalati dolgozó cimbivel, akikél hamvábaholt a külsős projektemberek ténykedése, nálunk is ellenállásba ütköznek nagyon. Mintha ugyanannál a cégnél dolgoznánk.
Lemondtam egy ehavi fél napos tanfolyamot, erre az oktató is inkább áttenné, hozzám akarja igazítani a dátumot. Hát, köszi.
Már a zöldségesnél is kedvezményt kapok, kevesebbet ütnek be. Pedig előtte a srácot felmászattam a dinnyehegy tetejére, mert a legfelső tetszett, nyilván.
Ma szívás van a cégnél, mindenki rámborítja a feladatokat, másik cég hp-ja is, aki ezzel költséget is ver ránk, amikor már kávéra sincs pénz, a főnökömtől nem kér engedélyt (nem is kapna), majd nagyvonalúan megjegyzi, hogy csak egy fél nap meló és ráér két héten belül. Amikor egyébként is dupla melót végzek. És nem is egy cégnél vagyunk. Ma balek voltam, ilyen erőszakosságot rég láttam errefelé.
És feltartanak (ők már nyilván ráérnek, a munkát átpasszolták rám) és nincs két perc csend és leteszem a telefont, de a kért adatot be sem tudom írni, már beszélnek hozzám és figyelmet várnak és nincsenek tekintettel semmire és még rászólni sem lehet, mert nem ugyanaz a két ember, hanem harminc. A munkám legnehezebb része nem a sok szerteágazó feladat, hanem hogy mindezt folyamatos ingerek közt, tucatszor félbeszakítva kell végezni, nehéz felvenni a fonalat percenként.
És akkor az informatikus majdnem rávett egy olyan megoldásra valami it-gondnál, amitől annyira megüthetem a bokámat, hogy a főnököm nem tud megmenteni. Ha Nagyfőnök nem tudja meg, mire akar rávenni, nagy eséllyel „jóhiszemű balfszság" miatt ki is kirúghatnak.
Ezért is mondtam el a főnöknek, ne legyen bajom belőle. De elegem, az van.
És akkor nyúz egy ismerős, hogy húzzak ki vele külföldre és egy másik is, és igazából nem akarok járt utat járatlanért, de hálás vagyok a Bétervekért.
A nap fénypontjaként már a freeblogos blogom sem elérhető. Ez fáj a legjobban. Sokat, nagyon sokat adott, hogy leírom magamnak az életemet, hogy merre vezet az utam, merre fejlődtem én, az életem. Ide elmentettem visszamenőleg, jó lesz később olvasgatni, most is meglep, mennyi mindent elfelejtek.
*Emiatt a képességem miatt keveredek aztán olyasmibe, mint legutóbb egyébként kedves ismerős már el is hívott az ezocsodagyógyító kezelésére, mert addig egy percig sem mutattam, mekkora segghülyeségnek tartom. Aztán győztem kifogást találni, miért nem fizetek ilyenekért.
