Közel volt az idő, hogy felhívom apámat, és lecseszem, milyen rohadék volt ma reggel Anyuval, vegye észre magát.
Előttem. Mit művel, ha nem vagyok ott?
Egy gonosz, rosszindulatú tahó, aki kihasználja, hogy nyuszi természetű Anyu bármit elnéz neki némi morgás után.
Nem tettem, mert úgy nevelt, hogy a szülőt feltétel nélkül tisztelni kell, nincs jogom kiosztani. (Gyönyörű ok-okozat, ha nem lenne miért, nem is kell így neveljen.)
Gyáva voltam.
Vagy jogom sincs a szüleim kapcsolatába beleszólni.
De kezdi elveszteni a kontrollt.
Talán legközelebb. Biztos nem lesz távoli az időpont, rendszeresen ilyen.
(Ja igen, azért ki merem osztani, ha köpködve, kajával teli szájjal ordítva sztorizik az étteremben, én meg már demonstratíve elhúztam magam elől a tányéromat. Azért is kiosztottam, hogy elmesélte a pincérnőnek, miért baromság, amiben a csaj hisz. De ez a szüleim kapcsolata. Beleszóljak?)
