Volt húsvétolás kis- és nagycsaláddal, kártyapartival és hatalmas könnyes röhögésekkel.
Volt sok varrás ajándékoknak és fotózásuk.
Volt még a héten nemzeti-krétakörösök (fszom, jönnek gázért!). Jó lenne legalább néha a nézőtéren végigülhető darabokat nézni, most sorozatban gagyiszéken ülősekre járunk oda.
Volt még tánc, Tével sütizés, máskor lelkizés, Gével lelkizés, Bével tojásfehérjeevés, vettünk ruhát, jegyeket májusi kulturális eseményre, új tanfolyamon voltam édes emberekkel, most már biztosan tudom, miért nem marad a nyugdíjas éveimre félretett pénzem, három pasival randi lemondása, majd KA-val iszogatás és még mindig elképesztően okos és kicsit sem életrevaló, de humorral és gyönyörű alakkal kompenzálja, tornázgatok nem nagy elánnal, lassan kéne kezdeni a tavaszi sportolós bulit, de a térdem-derekam szórakozik, jövő hétre a naptáromban már szerepel Őszhalánték, egy gyógytornász magánóra, egy nemzeti mint mindig, egy tanfolyam új helyen is, egy okítás (mármint ahol én segítek be TCsV-nek), egy tánc, egy kettesben főzőcskézés haverral, és hétvégén kezdődik a mindennapos bérletünk is egy hétig, ami után másnap már bandázós főzés, kicsit rákaptunk a témára, nagyon élvezzük.
Ma is tánc, de semmi, de semmi kedvem hozzá. Ahogy unokahugom szokott morogni, jó-jó ez a sok program, de szeretne néha a szép szobájában csak úgy szöszölni a dolgaival.
