Hát akkor az úgy volt, hogy tök jó kis dumálgatós este után hazaértem és akkor már annyira fájt, hogy befstam és bár az az alkat vagyok, aki előbb C-vitaminnal kúrál, majd nemszteroidos kenőccsel/vény nélküli gyógyszerrel, egész jól ismerve a hatóanyagokat és hatásmechanizmusukat, majd felhívja biokémikus apját, de ez nem olyan. És rákerestem a neten a tünetekre. Hát, nem kellett volna, kibőgtem magamat.
Azért C-vitamint vettem be.
Aztán fél nap munka után elrohantam Tével sütizni mert nem elég szombaton találkoznunk fél napra, aztán tanfolyam, ahol én már jeleztem, hogy nem terítő lesz, hanem 10x akkora ágytakaró amihez még otthon jócskán dolgoznom kell, szóval feladat hiányában leültem a spéci talpas géphez és órákon keresztül autistán csigákat rajzolgattam sorban tűvel anyagra gyakoroltam az íveket a szabadkarral. Aztán a doki megnyugtatott, hogy gyulladás és valami góc, de nagyon fájhat (ja) és irány az uh, aztán köszönet komolyabb sorsú sorstárs gyorsreagálásának, aztán haza a kocsiért, sok tánc (ja, fájt) és szocializálódás aztán haza gyógyszerezni, jegelni.
Ez sok volt 24 órára.
Müzlinek üzenem, hogy az Újvilág szimfónia első tételére is remekül lehet bőgni a kihalt Rákóczi-hídon vezetve. :D
