A mai nap egy hétre elég érzelem lett volna.
Átvette a bagoly-én a hatalmat, 5:20-kor aludtam el, 7:20-kor keltem.
Valamiért féltem éjjel, minden zörej zavart.
Nem vagyok félős és 7,5 éve élek itt.
Jártunk nagypapa sírjánál, a második feleség halálának éve most sincs bevésve, mert a négy mostohagyerek utálta. Olyan 8-10 éve halhatott meg.
Nem jó érzés, lehet, hogy a halálom után megeshet, mást sem izgat ilyesmi majd?
Aztán elmentünk a temetésre. Bizarr érzés, hogy temetésen szomorkodsz, de közben rég nem látott emberekkel találkozol, gyerekkori barátnőmet örömmel láttam ismét.
Aztán a fél nap szabiba belefért meglátogatni a régi kedvenc méterárus lánykát, majd bementem dolgozni.
A tegnap munkaidő vége után(!) egy órával kiadott feladatot mire beértem, már számonkérte a főnököm Kolleginán, hogy megoldottam-e. Más nem hülye későn bent lenni, nem tudtam este elintézni, temetésről meg mégsem telefonálgatok.
Nem értem, mit várt tőlem!
Új rendszerben egyik főnökömnek megrendelek dolgokat, a másik nem tudja jóváhagyni, mert xar a rendszer, az IT visszadob, hogy csak rendszerben rendelve fogadja el, és akkor nyúznak, hogy mikor érkeznek meg az izécskék. Hát honnan tudnám, ha a rendszerük rossz??
Aztán tényleg kedvesen megkértem egy hr-kolleginát, hogy ne igyon az épp akkor is a kezében lévő privát bögrémből, amikor van száz céges, mert a., magamnak hoztam be, b., pont azért hogy ne cserélgessük egymás herpeszét, influenzáját, c., nekem nincs saját bögrém, ha kávéznék, amit ugye naponta szoktam. Erre hisztériázni kezdett, hogy majd elmossa, meg ha a temetés miatt rossz a kedvem, ne rajta éljem ki, és különbenis. Otthagytam, egy elnézést, többet nem teszem elég lett volna.
Úgyhogy nálam eltörött a mécses.
Egyik kolléga elhívott, hogy húzzunk el sütizni, vagy bújjunk be hátul az irodájába, majd felvidít. Kedves, de a stresszre a cégnél nekem a legeslegjobb gyógymód, ha nekihasalok a munkának és minél többet befejezek. Így sem jutok soha a végére, túlórával sem, pláne ma fél nap alatt.
Esti program lemondva, alszom, mert reggel 5-kor kelés, torna. Majd fini munka, majd tánc, majd szombaton is munka.
Olvasok egy kis panamericanát, ami magábaszippantott, nem bírom letenni Bede Márton utiblogját. Mintha én is vele járnám Paraguayt vagy Chilét...
