Na jó, ne csak szidjam őket, Kolleginával telepatikus kapcsolat van köztünk, pontosan tudjuk, mit gondol a másik adott helyzetekben.
Naná, többet vagyunk egymással mint bárki mással évek óta.
A szomszédos szobák fiaival-lányaival pedig ma azt beszéltük, hogy látják rajtam, ha elég, ők tényleg szó nélkül kukkantanak be, nem zavarnak, ha viharosnak tűnök. Ezért hálás is vagyok.
Aztán a szerveződő túrára próbálnak megoldásokat keresni, én hogy mehetnék velük. Mindegy, épp külföldön leszek.
A régi főnökömmel is szavak nélkül értjük egymás véleményét, látom a fején újfőnökről kialakult képét.
Aztán ugye úgy mentjük meg a multinkat, hogy mi 30-an nem kapunk kávét, ugyanabban a konyhában a HR-esek tovább kávézhatnak.
Felvállaltam, gyűjtöm a pénzt, hozzuk a kávét, tejet, cukrot magunk. Én még egyszer sem vásároltam be, mert mindenki hozzájárult ezzel-azzal, több is összegyűlt mint terveztük.
Nem mellesleg a még legálisan kávézó folyosói kollégák is szolidaritanak, kiállnak mellettünk, persze ettől az árok megmaradt, a másodrangú emeletlakó és a motivációcsökkenés érzése bennünk van.
Valami nagyon rossz irányba megy odabent.
